Borkai kényszeredett lemondása az Orbán-kormány erkölcsi züllésének következménye

Miután túlélte a szexbotrányát, és negyedszerre is polgármesterré választották, lemondott Borkai Zsolt – számol be a többi között az amerikai Bloomberg hírügynökség, mivel a nemzetközi sajtó a kezdetektől fogva rajta tartotta szemét Győr első számú vezetőjén.

Idézi Borkai nyilvános lemondólevelét, amelyből azt emeli ki a cikk, hogy erkölcsileg tarthatatlannak vélte a helyzetet, s ez vezetett a végső döntéshez. Az írás szerint az ellenzék a kampányban támadta meg Borkait, mintegy példát statutálva ezzel a 9 éve kormányon lévő Orbán-kormány morális zülléséről. 

Hová vezethető vissza az illiberális tendenciák megerősödése Kelet-Európában? A liberalizmus halálával magyarázható, amit az átmenet be nem teljesült ígéretei idéztek elő? Esetleg a nyugati modernizáció mímelése? Vagy az integráció helyett a sikertelen asszimiláció? – teszi fel a kérdést a brit The Guardian, melyik az utóbbi időben egyre többet foglalkozik a szélsőjobbtól eredő populizmus terjedésével, mint világméretű irányzattal.

Két nézetet ütköztet egymással az írás. Az egyik szerint – ami Magyar- és Lengyelország példáján mutatható ki a legegyértelműbben – a rendszerváltás utáni fásultság, helyenkénti düh alakult át a „felzárkózunk a Nyugathoz” felkiáltással szembeni ellenállássá, és szülte meg a szélsőjobb irányból jött populizmust. A másik szerint azonban másról van szó. Noha az igaz, hogy óriási ellentét feszült az 1989-i rendszerváltás ígéretei és a két évtized elteltével megvalósultak között, ami megágyazott a szélsőjobbnak, és a demokráciából való kiábrándultságnak, de a kettő között még sincs egyenes összefüggés. Mert a demokráciák iránti illúzióvesztés nálunk sem volt súlyosabb, mint bármelyik más uniós országban. Elżbieta Korolczuk, a lengyel származású szociológus szerint a liberális demokrácia és a neoliberalizmus közti különbséget nem lehet nem észrevenni. Mert például a lengyelek zöme az 1970-es években a svéd jóléti államról álmodozott, ami együtt járt volna az egyéni és a gazdasági szabadság kivívásával. Ehelyett ahhoz az amerikai modellhez jutottak el, amit a társadalmi egyenlőtlenség jellemez, valamint a tőke dominanciája a munkával szemben.

Nem vették figyelembe azt az erősödő nemzetközi ultrakonzervatív vonulatot sem, amelyik a kelet tükrében szereti láttatni magát, s mint ilyen, szembeszállt a nyugat nemi egyenlőséget hirdető forradalmával és liberalizmussal is. Ezek az ultrakonzervatívok testesítik meg a nyugati szélsőjobbosokat.

Második napja folyamatosan téma a Huawei magyarországi engedélye az 5G-s hálózat kiépítésére. A The New York Times is részletesen beszámol az idáig vezető útról. Arról, hogy az Egyesült Államok hiába figyelmeztetett, hogy ezzel a kínai cég, amely a világpiac 28-át már a markában tartja, a technológiát csak hátsó kiskapunak használja ahhoz, hogy utat nyisson kémtevékenységéhez. Kína ezeket a vádakat tagadja. De nemcsak Kína, hanem Magyarország is, amiről Szijjártó Péter tett bejelentést. Majd Orbán egyre szélesedő kínai gazdasági–kereskedemi kapcsolataira hívja fel a figyelmet a cikk, amely emellett a németek és a Huawei viszonyát is példának hozza fel. Eszerint a német cégek tesztelték a biztonsági kockázatokat, és épp a Budapesten járt német külügyminiszter, Heiko Maas jelentette ki, most már kétségei vannak, hogy a Huawei építené ki hazájában az 5G-s mobilhálózatot.

A Voice of America, az Amerika Hangja orosz nyelven megjelentett cikke az oroszként elkönyvelt Nemzetközi Befektetési Bank kapcsán figyelmeztet arra – alapvetően a magyar ellenzék érveit felhasználva –, hogy a Moszkvából szeptemberben végleg Budapestre költözött bank valójában Putyin trójai falova. Ami egyrészt azzal fenyeget, hogy Oroszország politikai befolyását a pénzintézeten keresztül tudja tovább növelni Közép-Európában, illetve hírszerzőknek ad otthont. Ráadásul kilenc amerikai képviselő Budapesten járván arra is utalt, hogy ez lesz az orosz titkosszolgálat egyik különítménye. Hétfőn pedig az amerikai nagykövetség Budapesten adott ki ehhez hasonló figyelmeztetést. A cikk megjegyzi, hogy az igazgató tanácsi tagok között ott ül az a Boros Imre, aki a „kommunista érában” hírszerzőként dolgozott. Miközben a magyar kormány tagadja ezeket a felvetéseket, és arra hivatkozik, hogy a bankon keresztül akar a világ pénzpiacának központi szereplője lenni, aközbe a cikk szerint felvetődik a gyanú, hogy a bank által kibocsátandó hitelek Orbán üzleti partnereinél fognak kikötni.