Az egymástól eltérő tudományágakra szakosodott kutatók egy csapatba tömörülve visszamenőlegesen nagyszámú válságszituációt és egyéb nagyobb piaci változást „profilíroztak” úgy – fizikai, matematikai, politikai, pszichológiai vizsgálatok mentén –, hogy modelljük alapján pontosabban „belőhetőek” a várt és váratlan külső körülményekre adott emberi, illetve gépi (robot) reakciók és azok erősen valószínűsíthető következményei. A tudóscsoport vezetője, dr. Neil Johnson az Alapblog újságírója, Zentai Péter kérdésére elmondta, hogy a modell most azt üzeni, hogy nagy valószínűséggel a vihar előtti csend állapotában vagyunk. A mostanihoz hasonló szituációk előzték meg például a 2007–09 közötti óriásválságot is.
Az új modell abban különbözik a korábban létrehozott „piacfigyelő” modellektől, hogy egyszerre több tudományág eredményeit integrálja. A tudóscsapat 2006 óta figyeli a nagy piaci elmozdulásokat. Több száz viszonylagos vagy kiemelkedő mozgás – köztük a nagy hitelválság – „profilját” rajzolták meg aprólékosan: az emberi viselkedéseket, továbbá az időközben óriási jelentőségűvé vált gépi (robot) viselkedést, valamint a társadalmi, politikai, gazdasági és pénzügyi körülményeket is modellezték.
Szokatlanul hosszúra nyúlt az alacsony volatilitás időszaka, amely még mindig tart. Ugyanakkor szaporodnak felettünk a viharfelhők: gondoljunk csak a nemrég történt meredek árfolyamesésre! A jelenlegi helyzet fő jellegzetessége, hogy a legkülönbözőbb természetű, a piacokra nézve tulajdonképpen kis jelentőséggel bíró hírek (politikai, természeti, egészségügyi fejlemények), vagy akár megalapozatlan pletykák is képesek – nem tartósan, de pregnánsan – hirtelen irányokat szabni részvényárfolyamokban, a deviza- és nyersanyagpiacokon.
Hirtelen árfolyamzuhanáshoz vezetett Európában(!) az a hír, hogy egy amerikai orvosnak ebola-gyanús tünetei voltak, miközben a New York-i földalattin utazgatott. Az ilyen helyzetekben jellemzően olyan történések, hírek vetnek véget s indítanak be masszív fordulatot, amelyeknek előzőleg nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. Ilyenkor a befektetői stratégiák egyre inkább uniformizálódnak, szinte az összes szereplő egyidejűleg birkaként követ mintákat, másolja a többieket.
Mindeközben azonban egyre idegesebben szeretne mindenki magasabb hozamokat elérni s így egyre többen kezdenek kiszámíthatatlanul cselekedni. Kezdik megengedni maguknak, hogy az átlagosnál nagyobb haszon szerzése érdekében kilépjenek a fair játék keretei közül, azaz túl akarnak járni a többiek eszén. És nincs az a viselkedési, kereskedési minta, ami ha egyszer valakinél bevált – ne igyekeznének mind többen utánozni.
Ez a működési modell akár a politikai életre is illik: történelmi minták tucatjaival támasztható alá, hogy kormányokat buktathatnak meg – eredendően csekély jelentőségűnek tetsző ügy miatt generálódó – utcai tiltakozások, vagy háborúk is kitörhetnek kis jelentőségűnek tűnő viták miatt. Dr. Neil Johnson felhívja a figyelmet arra, hogy egyensúlyi állapotot csak két politikai főszereplő – korábban USA és Szovjetunió – képes tartósan kialakítani. Ez a világ azonban az információs és más technológiák felgyorsulása miatt nem térhet többé vissza, sőt, félelmetesen szaporodik a meghatározó szereplők száma. Olyanok kerülhetnek egészen hirtelen előtérbe, akik „tegnap” még nem is léteztek: például az IÁ (Iszlám Állam).
A pénzpiaci ügyleteket bonyolító ultragyors robotok kapcsán a professzor elmondta, azok mégiscsak emberek által kifejlesztett programok alapján tevékenykednek, s így a robotok tulajdonképpen kiszámíthatóbbak, mint az emberek. Az is igaz viszont, hogy az algoritmusok csak egészen rövid távra cselekednek, amelyek elméletileg – sőt egyszer már a gyakorlatban is tapasztaltuk, amikor négy évvel ezelőtt a New York-i tőzsde percek alatt valós fundamentális okok nélkül, 10 százalékot esett – elképesztő gyorsasággal eladási (vagy vételi) pánikot generálhatnak, akár tőzsdekrachhoz is hozzájárulhatnak.
Az interjú teljes terjedelmében itt olvasható, tessék kattintani!
