Mélyságesen fölháborító: akár 158 ember halálához, 158 ezer barna rétihéja pusztulásához vagy a parlagi sas teljes világállományának megmérgezéséhez elegendő hatóanyag is lehetett azokban a csalétkekben, amelyeket természetvédők távolítottak el az elmúlt hetekben a turai vadászterületről. Remélhetrőleg a rendőrség rövid időn belül megtalálja a tettest. (A nyitó képet Deák Gábor készítette.)

A turai Szent András Dombi vadásztársaság működési területén történt tömeges madármérgezésről már részletesen beszámolt az Infovilág a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tájékoztatása alapján, ám a méreganyagról és koncentrációjáról csak most érkeztek hiteles adatok.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szaklaboratóriumaiban elkészültek az első minták patológiai és toxikológiai elemzései. Az eredmények, sajnos, bizonyítják: az egyik legveszélyesebb méreganyaggal, a karbofuránnal történt a szándékos mérgezés – és már nem először, ugyanis 2010-ben ugyanott már történt hasonló.

A most kimutatott koncentrációk sokkolták a szakembereket, hiszen az egyes csalétkekben talált 6000 mg/kg értéket meghaladó, és az egyes barna rétihéjákból kimutatott 60 mg/kg értéket megközelítő koncentrációk minden eddigi esetet sokszorosan felülmúltak.

Az egész Európai Unióban már 2008-ban betiltották a karbofurán tartalmú, rendkívül mérgező vegyületnek a növényvédelmi célú felhasználását (gerinces állatok szándékos mérgezésére természetesen sosem volt legális a felhasználásuk). A karbofurán az egyik legmérgezőbb vegyület, amely mezőgazdasági forgalomban volt, a halálos dózisa (ún. LD50) különböző emlősfajoknál 3-19 mg/testtömeg kg között változik, de a madarak általában ennél jóval érzékenyebbek, és számos fajnál (így például az amerikai vércsénél) 1 mg/ttkg alatti értékeket is mértek.

A szer esetleges humán hatásáról kérdésünkre dr. Zacher Gábor toxikológus arról tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet, hogy

„a karbofurán tartalmú szerekből egy késhegynyi por (1 g) vagy egy negyed teáskanálnyi oldat (1 ml) már jó eséllyel emberre nézve is halálos lehet, de ennek a töredéke is már súlyos tünetekkel és akár maradandó egészségkárosodással járó mérgezést okozhat”.

A rétihéjákból kimutatott koncentráció a halálos dózis 36-szorosa volt, ami jól mutatja, hogy a csalétkekből fogyasztó élőlényeknek esélyük sem volt a túlélésre. Nagy eséllyel még a másodlagos vagy harmadlagos mérgezést elszenvedők is elpusztultak, hiszen csak két rétihéját sikerült a 114 mérgezett állatból megmenteni (így pl. egy hamvas rétihéját: a madár olyan mérgezett erdei pityerből fogyasztott, ami előtte a csalétken táplálkozó rovarokból evett).

A koncentrációk alapján megbecsülhető, hogy a megtalált és eltávolított csalétkekben is még annyi méreganyag lehetett, amennyi elég lett volna 158 felnőtt ember halálához vagy 158 ezer barna rétihéja pusztulásához. A területen egy párban költő, világszerte veszélyeztetett parlagi sas esetében, például, ez a mennyiség a teljes világállomány megmérgezéséhez elég lett volna. És ezek az adatok „csak” a begyűjtött csalétkekre vonatkoznak, az elkövetőnél ennek a mennyiségnek a sokszorosa kellett, hogy rendelkezésre álljon a csalétkek elkészítéséhez.

Jó hír a sok rossz után, hogy szerencsére helyi önkénteseknek még a napokban is sikerült lefényképezni a helyi parlagisas-pár mindkét tagját, amelynek fészkétől mindössze kétszáz méterre is kerültek elő csalétkek és mérgezett állatok. Így a saspár biztosan csak a természetvédők és azon belül leginkább az MME kutyás egysége által végzett hatalmas és gyors munkának, valamint a szerencsének köszönheti, hogy túlélte a territóriumuk közepén zajló hatalmas mérgezést.