E sorok írásakor még nem tudható, hogy valóban az ideiglenesen hazánkban állomásozó Recep Tayyip Erdoğan testőrei verték össze Bán Tamás magyar állampolgárt, vagy „csupán” a török elnök néhány rajongójának nem tetszett, hogy a magyar férfi bemutatott szeretett diktátoruknak. Arról sem jött még hír, berendelte-e már Szijjártó Péter a török nagykövetet a Külügyminisztériumba, hogy közölje vele: lehet, hogy Ankarában ez a szokás a tüntetőkkel szemben, de Magyarország még nem tart itt.
A történetet mindenki ismeri, aki nem a kormányhoz közeli sajtóból tájékozódik. Bán Tamás magyar állampolgár, amikor meglátta a hoteljéből kilépő török elnököt, felháborodását kifejezve, két kezének középső ujját felfelé tartva bemutatott neki. Nem sokkal ezután szürreális, Magyarországon eddig elképzelhetetlen dolgok történtek. A török elnök testőrei (vagy rajongói, ez mind ez ideig nem tudható biztosan) vagy féltucatnyian a férfira rohantak, leteperték, hátába és veséjébe térdeltek, majd, hogy érezze a törődést, a heréjét is markolászták.
Az incidensnek a TEK közbelépése vetett véget, miután – rendőri segédlettel – megvédte a magyar férfit. Ki tudja, mi lett volna, ha nem lépnek közbe? A kérdés azért is helyénvaló, mert Bán Tamás támadói a verés közben törökül kiabáltak, egyikőjük beszélt csupán – akcentussal – magyarul, ő viszont végig anyázott és megöléssel fenyegette a megtámadott embert.
Volna hát dolga a magyar diplomáciának és talán Orbán Viktor is megszólalhatna az ügyben. Mert bármekkora is a barátság – no, nem a két nép, hanem Orbán és Erdoğan között –, el kellene magyarázni a törököknek néhány dolgot. Például azt, hogy Magyarország, Orbán Viktor és a Fidesz minden igyekezete ellenére, nyomokban még mindig tartalmaz demokráciát. Bár a jogállamot már nagyrészt lebontották, de a vélemény szabadsága még valamelyest megmaradt. Orbánt is szidták Krúbi koncertjén a Szigeten, azt is kiabálták kórusban, hogy mocskos Fidesz. (Jó, a tiltakozóknak előnyük sem származik ebből: a közeli jövőben egyikük sem kap lovagkeresztet, de még egy árva Becsületrend sem esik le neki.)
Azért is lépnie kellene valamit Szijjártó Péter hivatalának, mert megengedhetetlen, hogy egy független ország polgárát a saját hazájában idegenek vegzálják és fenyegessék. Az eset még akkor is példátlan, ha 2017-ben történt már hasonló Magyarországon – igaz, az akkori történet szerencsés véget ért. Komáromy Gergő, aki korábban a Ligetvédők aktivistájaként vált ismertté, elkövette azt az ostobaságot, hogy festékes lufival dobálta meg a Szabadság téri szovjet emlékművet. Nem volt jó ötlet, sőt, kifejezetten visszatetsző. A Szabadság téri szobor ugyanis olyan katonáknak állít emléket, akik nem a saját elhatározásukból jöttek Magyarországra meghalni, és akiknek semmi közük nem volt az akkori szovjet vezetéshez, sem pedig Putyin elnök mostani diktatórikus politikájához.
Komáromy, akit gyorsított eljárásban 30 ezer forintos pénzbírságra ítéltek, utóbb bocsánatot kért az emlékmű megdobálásáért, azt mondta, hogy nem kellett volna ezt tennie. Ám ezzel még nem ért véget a történet, sőt, valójában itt kezdődött: színre lépett ugyanis egy nagydarab, határozott fellépésű csecsen illető, bizonyos Magomed Daszajev. Az akkor már tíz éve Budapesten élő Magomed azzal fenyegette meg Komáromyt, hogy ismer egy csomó embert, „akik másmilyenek, mint ő, és most teljesen fel vannak dúlva”, ezért Komáromy és a családja is veszélyben van.
Ez a módszer nagyon emlékeztet azokra az eszközökre, amelyeket egy ideje Oroszországban használ az ottani üzleti és politikai alvilág. Elsősorban gazdasági konkurensek és a politikai ellenlábasok elhallgattatására vetik be az ilyesfajta figyelmeztetéseket, mely fenyegetések az esetek többségében nem merülnek ki a verbális megfélemlítésben, előfordult, hogy erőszakba, vagy éppen halállal végződő cselekedetbe torkolltak. Az ügy végül szerencsésen és megnyugtatóan végződött: a felek kölcsönösen megbánták tettüket és kibékültek.
Amit most a török elnök testőrsége a magyar fővárosban művelt, az ennél jóval súlyosabb. Nem verbális, hanem fizikai megfélemlítés történt, Törökországban és még keletebbre szokás így elhallgattatni a hatalomnak nem tetsző tiltakozókat. Ha nem lép közbe a TEK és a rendőrség, a történet tragikusan is végződhetett volna. Köszönet nekik, amiért tudták, hogy mi a kötelességük, és nem Orbán Viktor diktátor barátját, hanem Magyarország egyik állampolgárát védték.
Amit most a török elnök testőrsége a magyar fővárosban művelt, az ennél jóval súlyosabb. Nem verbális, hanem fizikai megfélemlítés történt, Törökországban és még keletebbre szokás így elhallgattatni a hatalomnak nem tetsző tiltakozókat. Ha nem lép közbe a TEK és a rendőrség, a történet tragikusan is végződhetett volna. Köszönet nekik, amiért tudták, hogy mi a kötelességük, és nem Orbán Viktor diktátor barátját, hanem Magyarország egyik állampolgárát védték.
