Történelmi dilemma – új hangszerelésben

Milynek a skótok? Amikor ezt kérdeztem az edinburghi ékszerésztől, akitől gyűrűket vásároltam a sokadik házassági évfordulónkra, azt felelte, hogy a skótok első számú motivációja a nemzeti büszkeség. A további okok legfontosabbja pedig az évezredes hagyományok begyökerezett tisztelete. Ezért díszíti az ő boltját is jól látható helyen Skócia lobogója: a világ egyik legrégibb zászlója, amelynek születését a 9. századra datálják. (A nyitó képhez: nyertek, sőt, alaposan megerősödtek a függetlenségpártiak Skóciában. Foto: Reuters)

Szimbólumaként annak, hogy ősi kelták voltak és azok mindmáig Nagy-Britanniában. Ezért beszélik a skót gael nyelvet ma is, sőt, a beszélők száma növekszik. Ahogyan elorozhatatlan skót nemzeti emléknek számít az edinburghi vár is, amely évszázadokon át Skócia függetlenségi harcainak volt újra és újra bástyája. 1916 óta ez a „Stone of Scone”, a koronázókő otthona, amelyen hagyományosan a skót uralkodókat koronázták. Az pedig Albion történelmének utánozhatatlan különlegessége, hogy éppen ennek a skót várnak a nevét viselte brit királyi rangként, edinburghi hercegeként a nemrég elhunyt Fülöp, a Skóciában is köztiszeletben álló uralkodó, II. Erzsébet férje.

Megtanultam, Skóciában az évezredes hagyományőrzés egyik alapeleme, a kilt, a térdig érő skót férfiszoknya, tartozékaival, harisnyával, övvel, tarsollyal. Jellemzően kockás gyapjúszövetből készül, a 16. században vált ismert ruhadarabbá, de a legandák szerint ezt viselték már az ókorban a kelta druidák, az előkelőségek. Úgymond mert jól véd a felföldi rideg és zord éghajlatban.

A skót duda (Great Highland Bagpipe) viszont az antik időkig visszavezethető hangszer. Sokak számára ez még inkább Skócia nemzeti jelképe, mint akár a skót nemzeti zászló. Glasgowban próbálkoztam a megszólaltatásán – teljes kudarccal – amikor a British Council vendégeként töltöttem egy hónapot Albionban.

Skót whiskyt (Scotch whisky) annál nagyobb sikerrel fogyasztottam, s iszogatok mindmáig. Ez csakis Skóciában desztillált, legalább három évig tölgyfahordóban érlelt és törvénnyel védett ital. Íme az ital törvény szabta receptjének első pontja: „Skóciai lepárlóban készül vízből, malátázott árpából és más fajtájú, kizárólag egész gabonaszemekből.” És: skót számára „bűntény” ezt összekeverni az ír, különösen pedig az amerikai konkurenciával, amit – nem véletlenül – másként is írnak: whiskey.

De sorolhatnám a végtelenségig a skót büszkeség elemeit: terrier és juhászkutya, lógó fülű macska (állítólag a világ leglógóbb füleivel), a konyhák sztárjai közé számító skót tojás, a saját nemzeti futballiga (Celtic, Rangers). Sőt: skót ősökre vezetik vissza a Richard–Maurice McDonald testvérpárt, a skót eredetre utaló nevüket viselő, az egész világot felölel amerikai céghálózat alapítóit.

De miért skótok a büszke skótok?

Magyarországon ezt általában egyszerűen a fukarságról szóló skót viccekből véljük tudni. Nagy-Britanniában viszont – noha korábban ez valóban elterjedt vélekedés volt ott is – ma már alig emlegetik. Bár ezúttal sem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Mert – immár ezt is kimutatta az egyre többre képes tudomány – a skótoknak sok nép fiainál mélyebben ültették a génjeikbe a józan takarékosság kötelességét.

„A skót fogához veri a garast” hites története a református kereszténységhez tartozó presbiterianizmus megerősödésének időszakával kezdődött, a 16–17. században. Vagyis az anglikán egyház megalakulásának évtizedeiben Nagy-Britanniában

A skót parlament által 1579-ben elfogadott szegénységről szóló törvény (Poor Law) – nem titkoltan az anglikán vallással szembeni védekezésként – a presbiteriánus egyházközségeket tette felelőssé (vagyis őket ruházta fel hatalommal), hogy a helyi szegényekről gondoskodjanak, s ennek jegyében puritán életet írjanak elő mindenki számára. Tisztességesnek számító skótnak, különösen vidéken, ahol az egyházi hatalom erős volt, illett – legalábbis nyilvánosan – mértékletes, már-már fösvény életet élni, mert a közösség, finoman szólva, nem díjazta a pazarlást.

Mert ez közös létkérdés volt, és ennek tekintik mindmáig. A Skót Királyság 1707. május 1-jéig független állam volt, akkor azonban az Acts of Union (az egyesülési törvények) politikai unióba vonta az angol királysággal, és ezzel létrejött Nagy-Britannia. Skócia ennek ellenére továbbra is külön államnak számított és számít ma is az államban, így saját törvénykezéssel is rendelkezik. A skót törvénykezés, az önálló skót oktatási rendszer és a Church of Scotland, a Skót Egyház (a lakosság négyötöde presbiteriánus, és csak 20 százaléka az anglikán egyház követője, amelynek feje a mindenkori brit uralkodó) az a három sarokkő, amelyek biztosították és remélik biztosítani a jövőben is a skót kultúra és nemzeti öntudat fenntartását.

Samuel Smiles skót gondolkodó, aki sajátos brit módon éppen a Viktória királynőhöz kötődő „viktoriánus erkölcsöt” hirdette, az 1800-as években egymás után adta ki könyveit, amelyekben mélyen elítélte a dőzsölést, a herdálást. A takarékossághoz pedig Smiles szerint nem kell különösebb tehetség vagy bátorság, csupán józan ész, ami az önző élvezetek elfojtását követeli: „Kevesebb bor, nem olyan finom dohány, vagy nem olyan ínyenc étel”.

Vallotta ezt akkor, amikor Skócia hagyományosan a brit szigetvilág szegénynegyedének számított. És: igaz skót hazafiak ma is így emlegetik. Annak ellenére, hogy az övé az észak-atlanti vizekből és az Északi-tengerből Európa, s a brexitig az Európai Unió egyik legnagyobb nyersolajforrása.

Tény: Nagy-Britannia gazdasága azonnal lassulni kezdett az EU-ból való kilépésről döntő 2016. júniusi népszavazás idejétől, s ez azóta sok okból fokozódik, amiből Skócia sem marad ki.  

Ezért is a nagy dilemma, a kérdések kérdése a brexit óta: Skócia marad-e az Egyesült Királyság kötelékében? Ez valójában az 53 tagot számláló nemzetközösséghez (Commonwealth) tartozást jelenti, amelynek együttes lakossága 1700 millió, az ezekhez tartozó nemzeti jövedelmekkel (GDP), s a nemzetközösség kereskedelmének saját belső szabályozottságával.

Vagy a brit kilépés ellenére visszatérnek az világgazdasági verseny dobogósai közé számító félmilliárdos EU közösségébe?      

Skóciában 2014-i népszavazáson a résztvevők 55 százaléka még arra voksolt, hogy ne szakadjanak el Nagy-Britanniától. A tavalyelőtti országos választáson viszont a brit EU-tagság megszűnését határozottan elvető Skót Nemzeti Párt (SNP) 8,1 százalékponttal többet kapott, mint az előző választáson, és a londoni alsóházban Skóciának járó 59 képviselői helyből 48-at megszerzett. Az SNP alsóházi frakciójának létszáma így tizenhárommal emelkedett. Sőt: most májusban a skót választók a függetlenségpárti erőket juttatták többséghez a skóciai parlamentben. Nicola Sturgeon skót miniszterelnök, az SNP vezetője jogos önbizalommal nevezte ezt rendkívüli és történelmi jelentőségű győzelmének, hiszen akár megnyílhat az út egy újabb skót függetlenségi népszavazás számára, azaz a Nagy-Britanniától való elszakadás felé.

És bár a hivatalos London mind erőteljesebben, és ahol teheti: látványosan tiltakozik az Egyesült Királyság nem titkolt mentése végett a skót kocka el van vetve. És Nagy-Britanniában sem tudja senki sem, hol és hogy áll meg…