…(amely a gravitációs mező vízszintes irányú változását is képes érzékelni), vagy kiváló feltaláló, a Kossuth-díjas Pusztai Ferenc giroteodolitjával, amelyet „abszolút pontossága” okán katonák, metróépítők éppúgy használtak, mint a Genfhez közeli részecskegyorsító (CERN) alagútjának az építői…
Folytassuk a sort? Igen! A zseniális műszaki-gazdasági érzékkel megáldott, hesseni német Süss Nándor (1848–1921) mechanikus szakember – a lexikon szerint: a magyarországi műszerészképzés és finommechanikai ipar megteremtője – a Precíziós Mechanikai Intézet, a Magyar Optikai Művek jogelődjének alapítója és utódai az elsők voltak a magyar ipar történetében, akik az ötlet, az újítás (innováció!) megszületése utáni hetekben, hónapokban már előálltak az életképes, jól használható, jól értékesíthető, a legtöbb esetben a tudományos fejlődést (is) szolgáló termékkel.
Ez az igyekezet máig nem lankadt a MOM-nál, miközben a magyar ipar rezsimeket, háborúkat, politikai viharokat át- és túlélt valamikori zászlóshajója profilt bővített, szűkített, tisztított, terjeszkedett és zsugorodott, (stratégiai fontosságú vállalat lévén) túlélt Romanovot és Szmirnovot (a II. világháború utáni szovjet igazgatókat) is, ám a rendszerváltást már nem tudta átvészelni. Azt mondják, anyagi forrásai kimerültek, neve azonban nem veszett el, bizonyos termelő részeit a privatizálás tovább éltette, mígnem mára a magyar optikai ipar világhíres fejlesztő-gyártóját – külföldi befektetők és menedzsmentek regnálása után – most újra magyarok vehették kézbe.
A félreértések eloszlatására: nem optikai és műszergyártóként, hanem MOM Vízmérés-technikai Zrt. néven, miután egy magyar befektetői csoport kivásárolta a német Diehl konszernből a K&H Bank anyagi közreműködésével. (Az Infovilág szerkesztőjének kérdésére a pénzintézet vezető munkatársa „üzleti titokra” hivatkozván nem árulta el, mennyi hitelt adott a bank az ügylethez.)
Bár a MOM Vízmérés-technikai Zrt. mostantól magyar tulajdon, az eddigi német tulajdonossal továbbra is kölcsönösen előnyös kapcsolatot ápol, mivel a Diehl Metering ágazata kiváló nemzetközi üzleti háttér, ami viszont a boldoguláshoz elengedhetetlen.
A tulajdonosváltást bejelentő mai sajtóeseményen elhangzott, hogy „a nyugati színvonalon működtetett, gazdaságosan üzemelő vállalat, a MOM Zrt. termékei piacvezetőként ismertek a pontos mérés, a megbízhatóság tekintetében”.
A 140 esztendős cég (évfordulós csokitortáját a magyar vezetőkkel együtt Sörös Antal, a Magyar Optikai Művek Emlékalapítvány elnöke szelte föl) az egyetlen, magyar székhelyű vízmérőműszer (közismert nevén: vízóra) -gyártó vállalkozás, amely a nemzetközi piacon is rangos szereplő.
Ma kiderült: a MOM „egy személyben” testesíti meg a magyar műszaki fejlődés csodáját, elvégre a 19. század utolsó negyedétől a huszadik századon át a 21. évszázad első hatodáig ível át korszakokat és vívmányokat.
Dicső hagyományaiból erőt merítve volt/van elegendő lendülete ahhoz, hogy megragadja „a dolgok internete” (IoT) kínálta lehetőséget, és vezető fejlesztőként, gyártóként előálljon okos eszközök sokaságát kínáló korunkban az „okos méréssel”. A legfrissebb statisztika szerint már 130 ezernél is több, MOM márkájú okos vízóra működik, és félmilliónál több olyan, amelyik néhány mozdulattal fölszerelhető a fogyasztási adatokat továbbító rádióegységgel. Legutóbb az Észak-dunántúli Vízmű felségterületén helyeztek üzembe okos vízórákat, miáltal a vízmű emberének nem kell lemásznia a vízóraaknákba, a fogyasztási adatok „maguktól följönnek”, egyenesen a vízóra-leolvasó számítógépére…
Az Infovilág munkatársának érdeklődésére adott válaszból kiderült, hogy az okos vízórákért a fogyasztónak nem kell külön fizetnie, elvégre a vízmű érdeke a pontos mérés és pénzbeszedés. Bár a vízmérő-műszereket négyévente cserélik, hitelesítik, a távmérést szolgáló rádiós egység akár 16 évig (négy cserecikluson át) képes az adattovábbításra.
Akinek ilyen vízórája van, nyugodtan fölhúzhatja a létrát a vízóraaknából.
