A Nemzetközi Olimpia Bizottság vezetői arról beszélnek, hogy bizonyos országok jelentkezése, pályázása a téli vagy nyári játékokra, egyszerű reklámfogás, olykor a kellemetlen valóság rejtegetése.
Görögtűz az égre, hogy vakításában ne látszódjék a földi nyomorúság. A nemzet nagyságáról, az ország érdekéről szóló magasztos szavak, az egyéni haszonszerzést titkolt kódjai. E feltételezés alapján reformálnák meg a MOB irányítói a pályázati rendszert. Terveik szerint begyűjtenék a jelentkezők nevét, de csak a tőkeerős, lakossági támogatással rendelkezőknek engednék, hogy elkészítsék pályázatukat. Így az óriásként tetszelgő, valójában törpe hatalmak nem kényszerülnének teljesen felesleges, erejüket meghaladó látványtervek készítésére, kommunikációs kiadásokra.
Ma már senki sem hiszi, hogy a sport csak játék, szórakoztatás, esetleg hasznos, egészséges időtöltés. A sport már üzlet, sőt politika, olykor a hatalmi harcok színtere. A nemzetközi sportszövetségek élén közéleti személyiségek állnak, Putyin orosz elnök például hamarosan a Nemzetközi Cselgáncs Szövetség tiszteletbeli elnökeként jön Budapestre. Magyarországon a Fidesz politikusai vezetik a szakszövetségeket, és még tartja magát az a feltételezés, hogy a honi stadionépítési program ára a belépő valamelyik nemzetközi labdarúgó szervezet vezérkarába.
Ha tehát egy ország nem akarja, hogy a világ valós képet kapjon róla, akkor a sport tükrében torzítja a valóságot. Olimpiai érmekkel fényezi hétköznapjai szürkeségét, világversenyeket rendez, menedzseli kirakatembereit.
Másfél évtizeddel ezelőtt Schmitt Pálról például nem, mint plagizáló köztársasági elnökről, hanem az olimpiai mozgalom lehetséges vezetőjéről beszéltünk. Napjainkban a világcsúcs, a gól, a zsúfolt lelátó, az ideérkező szurkoló ámulata a dunai látképen többet érhet a migránsellenes plakátoknál, Soros Györgynél. A tapsviharban, a himnuszok hallgatásakor, az érmek osztogatásakor senki sem beszélne korrupcióról, diktatúráról, hajléktalanokról, halálra ítélt betegekről.
A lelátó dübörgése eladható a gazdaság meneteléseként, a bajnokokat övező szeretet a politikusok tetszésindexeként. A hülyítés a nemzet óhajáról, a konzultációs jóváhagyásról folytatódnék, az egyszerű ember azt is elhinné, hogy nagyhatalom vagyunk, hogy sikerre születtünk, és ha összetartunk, akkor a világgal is elbírunk. Mindenre van receptünk, megoldásunk. Ha például jött-ment andorraiak azt kiabálnák, hogy a király meztelen, tudjuk: mindkét fülünket be kell fogni…