Torzult a magyar társadalom szerkezete 2021–2025 között, állapította meg az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Kutatóintézete. A 2025 őszén készült felmérés szerint 2021–25 között a felső réteg aránya csaknem megfeleződött, 9-ről 5 százalékra csökkent. Hasonlóan drámai mértékben, 24 százalékról 14 százalékra csökkent a felső középréteg aránya, az alsó középrétegé 36 százalékról 38 százalékra nőtt. A legdrámaibb mértékben az alsó réteg aránya változott, 31 százalékról 43 százalékra nőtt, ami példátlan.
A 2025 őszén végzett átfogó felmérése részletes képet ad a magyar társadalom állapotáról – nemcsak hangulatában, hanem szerkezetében is. A több mint kétezer fős, reprezentatív kutatás egyik fontos tanulsága, hogy a társadalmi rétegződés átalakulása egyre inkább „csendes átrendeződésként” írható le: nincs látványos robbanás, de annál több lassú elcsúszás.
A felmérés szerint tovább nyílik az olló a társadalmi rétegek között. A felsőbb státuszú csoportok – magasabb végzettséggel, stabilabb jövedelemmel rendelkezők – egyre inkább elszakadnak az alsóbb rétegektől, különösen az életminőség, az egészségügyi hozzáférés és az oktatási lehetőségek terén. A középosztály helyzete ezzel párhuzamosan bizonytalanabbá vált: sokan érzik úgy, hogy „lefelé csúszás” fenyegeti őket, még akkor is, ha jelenleg stabil egzisztenciával rendelkeznek.
Különösen figyelemre méltó a kutatás megállapítása a „prekariátus” – azaz a bizonytalan munka- és életkörülmények között élők – bővüléséről. Ide tartoznak azok, akik alkalmi munkákból, projektalapú foglalkoztatásból élnek, vagy akiknek jövedelme kiszámíthatatlan. A kutatók szerint ez a réteg már nem csupán a társadalom peremén jelenik meg, hanem egyre inkább benyúlik a korábbi alsó-középosztályba is.
A fiatalok helyzete külön fejezetet kapott a vizsgálatban. A pályakezdők jelentős része nehezen tud tartósan stabil pozíciót találni, és sokan későbbre halasztják a családalapítást vagy a lakásvásárlást. A társadalmi mobilitás érzete alacsony: a megkérdezettek többsége úgy látja, hogy a származás és a kapcsolati háló fontosabb lett az előrejutásban, mint a teljesítmény.
A területi különbségek is erősödnek. A nagyvárosok – különösen Budapest – továbbra is koncentrálják a lehetőségeket, míg a kisebb településeken élők számára egyre nehezebb a kitörés. Ez a földrajzi egyenlőtlenség a társadalmi rétegződés egyik kulcstényezőjévé vált.
A bizalom kérdése szorosan összefügg ezekkel a folyamatokkal. A kutatás megerősíti: az emberek leginkább saját szűk közösségeikben bíznak, miközben az intézményi bizalom alacsony marad. Ez a fragmentáltság tovább erősíti a társadalmi rétegek közötti távolságot.
Érdekes kettősség figyelhető meg a jövőképekben: miközben országos szinten pesszimizmus dominál, a saját élethelyzetüket illetően sokan óvatos optimizmusról számolnak be. A kutatók szerint ez a „mikro-optimizmus, makro-pesszimizmus” jelensége segíti az egyéni alkalmazkodást, de nem feltétlenül kedvez a kollektív cselekvésnek.
A digitalizáció és a mesterséges intelligencia megítélése szintén rétegzett képet mutat. A magasabban képzett csoportok inkább lehetőségként tekintenek rá, míg az alacsonyabb státuszú rétegek körében erősebbek a félelmek a munkahelyek elvesztése miatt.A kutatás összegzése szerint a magyar társadalom 2025 őszén nem statikus, hanem finoman, de folyamatosan átrendeződő rendszer: a rétegek közötti határok nem tűnnek el, inkább újrarajzolódnak. Ha ezt egy mondatban kellene megfogni: nem az a kérdés, hogy vannak-e társadalmi lépcsők – hanem az, hogy ki melyiken áll, és az mennyire csúszik alatta.
