Brezsnyev halála és a mi trottyaink közti októberi párhuzamok, tömeg a Fradi-Dózsán, hömpölygő nép a pesti utcán, rekvirált influenzaoltás az elitnek, ja és a krumpli, mely most már az illiberátus szent növényeként fogható föl. Rab László (varosikurir.hu) szŰrreál összefoglalója a 43. hétről.
(Szerző: Rab László / Városi Kurír) A haza hűséges gyermekeként figyelek Kövér Lacy bá minden szavára, csüngök rajta, és figyelnem is kell, mert már egyre kevesebb bennük az összefüggés.
„A nemzeti hűség a magyar politikában azt a vágyat, akaratot és küzdelmet jelenti – mondta volt most a házmester úr –, amely révén helyreállítható a történelmi ország egysége, a magyar állam önrendelkezési képessége és a szülőföldjén élő magyarság nemzeti szabadsága és összetartozása.”
Tisza Pista szobrának avatásán jött rá Lacy bára a visszafoglalhatnék, és most már felderengtem én is a véres múltban: a sajtó és az újságírók álltak a „az agyonlőtt államférfi tragikus sorsa mögött”. Aham. Akkor vegyük újra a leckét: jönnek a firkászok, gyilkolásznak. Pluszban benyomja a nagyságos krumpliorr a létparancs kifejezést, ettől rögtön kiütéseim kezdenek lenni.
Aztán: „Európában az istentagadó és nemzetromboló internacionalizmus szelleme végleg kiszabadult a palackból” – egyre jobban élvezem a házmester úr puffancsait. Ami mögött megint ott áll, hogy „a korszak lehegkáhártéhékohonyahabb közvélemény-formáló eszköze, a nyomtatott sajtó és rombolás politikai ágensei (ágens, trianonista szütymüty) és haszonélvezői kezébe került”.
Itt megálltam, mert itt van már a véres Kánaán. „Ma Európa minden nemzete hasonló bomlasztó szellemi ostrom alatt áll”… „ugyanaz a keresztényellenesség, nemzetellenesség… észlelhetők Európában” – majd bedobta a „történelmi hurkot”, melyet neki kell leoldani a nemzet nyakáról.
Helyben vagyunk, a kötél a tuti megoldás. Ekörül jár az agya kedvencemnek, a Maxi jó öreg trottyának, a pszichiáterek messzire juthatnának ezekkel a sejtelmes köteles párhuzamokkal.
Nem tudom, érthető vagyok-e, és nem kellene-e itt egy rövid reklámot beadnom pihentetésül. Nincs már időnk és energiánk arra, tudja ezt az illiberátus, hogy rejtett tartalmakat fejtsünk meg, betegagyú, kitüntetés és szintén a trottyosodás előtt álló öreg beszédírók mondatainak értelmét megfejtsük. Nyakunkon a járvány, nincs munkánk, megélhetésünk, leordítja a fejünket a gyerek azért, hogy elcsesztük az életét; nincs meg bennünk az a képesség, hogy egész bekezdésekre odafigyeljünk. Pedig én nem tartozom a riogatósok közé. Lacy bá avas szövegét sem azért közlöm, mert jajongni szeretnék. Épp csak jelzem, hogy 2020-ban, a járvány kellős közepén is les ránk saját bejáratú potenciális ordasunk, aki ügyesen kihasználja, hogy a sajtó javarésze már nem képes hatni a tömegekre, és nem áll a határainkon idegen hatalom sem, amely Kánaán életére tör. Plecsnis orosz komcsi tábornokok helyett a saját trottyaink törnek az életünkre, és ezt nem akadályozzák meg a tévés megmondátorok, akik asztalt körbe ülve keresik a poénokat.
Ránk törnek a trottyok, emberek! És itt nem az életkor a lényeg, hanem a sunyi beszédmód, mely mögött ott áll a Maxi teljes primitív kulturális arzenálja a trottyista lapokkal és tévékkel, és amelyek szerkesztői nagyon is tudatosan hamisítják meg körülötte(d) a valóságot. Naná, hogy nem lesz benne a műsoraikban, hogy ott voltál tiltakozni az SZFE mellett az Urániánál. De akkor miért keresed, hiányolod?
Október 23-a előtt sorra mutogatták magukat a fideszes trottyok. Egyik pocakkirály bújt elő a másik után. Szájukat olyan mondatok hagyták el, melyek lényege, hogy ők népünk nagy forradalmárai, a haza 1990-i megmentői. Azért rabolták szét az országot, azért hazudnak bele a nap minden órájában a pofánkba, hogy nekünk jó legyen. Hogy ne dögöljünk meg. Dőlt belőlük a trottyduma, csomó elhasznált figura fungál a politika magaslatain, szólt, beszélt és emlékezett a mai elit, papok, elvtelen firkászok tapsikoltak a háttérből; körbe vagyunk véve velük. Petri Györgynek szerencséje volt, amikor megírhatta a kommunista világ legnagyobb trottyának halotti beszédét (a Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére című versben). „Felfordult a ferdeajkú vén trotty… – kezdte Petri, aztán így fejezte be: „Mindenesetre: halott. Nem veszi elő többé a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit.”
Nekünk a mi trottyaink kinyúvadására még sokat kell várnunk. Lehet, hogy röhögve túlélnek bennünket, mert nem fog rajtuk az átok. Lesz bőven seggnyalójuk, akivel fenn tudják tartatni a rendszert. De azért egyszer úgyis vége lesz.
Az SZFE-tüntetés láttán jutottak eszembe ezek a szép októberi gondolatok. Maxikám ügyesen mozgósítani tudta a fiatalokat, Gulyás pajtás, mondjuk, úgy értékelte, értük tüntetett a sok jóarcú ember. Akik többségében a megtámadott kultúra világában élnek, kevés soraikban a bádogos és az éhező nyugdíjas rendőr, tűzoltó. Egyszer majd egymásra találnak, és akkor jöhet a gépesített lövészkancellár, ki tudja, mennyi, de mennyi valóságos hurokra lesz szüksége a virtigli náci beszédet produkáló házmester úrnak. Azért az érdekes, hogy a Maxi – akinek haverjai, Strache, Salvini, Lukasenka meg a kirgiz táltos is porba hullva vagy porba hullás előtt állnak, tegyük hozzá, Trump sem áll túlságosan jól – hogy el tud tűnni, amikor beüt a krach. Ha éppen választást veszít, jégkorongmeccset néz, ha meg tüntetnek ellene, máshol bukkan fel, hogy kovászos uborkás nyögetekkel szórakoztassa a teljesen elhülyített hallgatóságot.
Most beoltatta magát infulenza (sic!) ellen Valahogy sorra került idejében, nem az történt vele, mint velem, hogy mikor megpróbáltam bejelentkezni a háziorvosnál. Azt mondták, nincs időpont, minden rendelés első fél órájában oltanak, ami számomra a magnyitogorszki lóhúsosztást idézte 1930-ból, mindösszesen pedig azt jelenti, hogy nem kaptak elég vakcinát. Itt élek, ismerem ezeket a „tessék sorbaállni” szövegeket. A Maxi be van oltva, az a lényeg, véredényeiben csordogáljon az előrelátás és a magabiztosság. Százezer vakcinát még meg is vetetett a janicsárjaival, közpénzen naná, nincs ebben semmi rendkívüli, a földeket, vállalatokat, kikötőket is közpénzen vette a haveroknak, rokonoknak, miért költene fölöslegesen vakcinára.
De kinek kellett az a százezer vakcina? Az élcsapatnak? Melynek tagjai különös agyagból vannak gyúrva? A dicsőséges 133 parlamenti szavazóautomatának és családtagjainak? Ennyi ember működteti, tartja sakkban jelenleg az országot? Rendőrök, bírók, politikusok. Minek is több, mint százezer? Ha ennyi is szavatolni tudja a Maxi kiterjedt trottyhatalmát, minek többet áldozni rá? Költséghatékony diktatúra. A fékezett habzású elnyomást ilyen olcsón is meg lehet oldani. Minek hozzá egész hadsereget fenntartani? Sajtónak álcázott hazugságautomatákkal, becsukott szemmel szavazó vazallusokkal is megoldható. Beoltani őket, mert ők a fontosak.
A többinek elég azt mondani, hogy nem hagyják ott az út szélén. És minden szavazónak tessék adni egy zsák krumplit.