A polgárháború (miként azt egy frissen vetített film – Civil War – is mutatja) lehetséges forgatókönyv, ha Trump elveszítené az ősszel esedékes amerikai elnökválasztást. Már 2021-ben is bizonyította: semmitől sem retten vissza, ha a (már csak vélt) hatalmát kell megvédeni. Erről beszélt a CEU Demokrácia intézetének meghívására Budapesten járt Kenneth Roberts, az autokrácia természetét kutató amerikai professzor, és akit arról is kérdeztem: milyen következményei /lehetnek/lesznek annak, ha bűnelkövetőként, a bosszúállás kormányának fejeként, az USA Biden utáni elnökeként tér vissza a Fehér Házba a gátlástalan és fékezhetetlen Trump? (A nyitó képhez: egy kocka az áprilisban bemutatott Polgárháború című amerikai filmből.)
– Ön kétnapos konferenciára érkezett az Egyesült Államokból hozzánk, pontosabban: a CEU Demokrácia-intézetébe, megvitatandó a világ számos pontjáról érkezett politológussal, professzorral, elemzővel és tudományos munkatárssal azt, hogy miként lehet megküzdeni a populizmussal, az autokráciával, hogyan lehet visszaépíteni, visszaállítani a demokráciát. Magyarországról sok szó esett, miközben szemlátomást a tengerentúlon is durvul a helyzet. Soha nem volt ennyire izgalmas elnökválasztási kampánya az országnak és most egy bűnelkövető pályázik – Donald Trump személyében – az elnöki posztra. A jelek szerint pillanatnyilag elég jók az esélyei az újraválasztására. Ön is így látja? – kérdem a Cornell Egyetem professzorát (a jobb oldali képen), akinek legutóbbi könyve hazája végletes kettéosztottságáról szól.
– Példa nélküli az a helyzet, amibe mostanában sodródtunk. Egyrészt azért, mert még nem fordult elő az amerikai elnökválasztások történetében, hogy egy volt, egymandátumos elnök induljon a második mandátumára készülő elnökkel szemben. Ráadásul, miként ön is fogalmazott, egy bűnelkövető szállt be a ringbe. Csakhogy ezzel még nincs vége a Trump elleni peres eljárásoknak, még legalább három per hátravan. Ráadásul: a mostani bírósági ügy, a pornósztárnak fizetett hallgatási pénznek a kampányfinanszírozási törvényt sértő könyvelése a legkevésbé izgalmas és a legkevésbé súlyos. A hátra lévő ügyek minden tekintetben sokkal komolyabb vádak, hisz’ alapvetően mindegyik arról szól, hogy mandátum lejártakor Donald Trump nem akarta békés úton átadni a tisztségét, és nem volt hajlandó elismerni a számára sikertelen választási eredményt. A demokratikus normák megsértésének olyan fokát sikerült elérnie, amely ugyancsak példátlan az Amerikai Egyesült Államok történelmében. A következő perek csaknem egészen biztosan nem fognak befejeződni a november 5-i választásokig. Még ez a per sem, mivel a büntetés július11-i kihirdetése után Trump fellebbezni fog, s ahogy hallom, akkortól kezdve akár egy évig is eltarthat, mire ítélet születik másodfokon.
– Nagyon meg lennék lepve, ha az ügyészség olyan döntést hozna, amely megakadályozná Trumpot az elnökségért folytatandó kampányban. Nincs a bíróség kezében olyan eszköz, amely blokkolná Trump megválasztását. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy korántsem eldöntött tény, hogy ő fog nyerni. Nagyon sok múlik a 7 ingadozó államon.
– Most talán egy kivételével mindegyikben vezet…
– Valóban: a felmérések a mostani állása szerint ő a nyerő. Az ítélet kihirdetése után nem sokkal napvilágot látott egy olyan közvélemény-kutatás, ami szerint a bűnössége ellenére a reá szavazóknak mindössze 6-7%-a változtatná meg a szavazatát, tehát mindössze ennyit veszítene masszív szavazótáborából. Noha, valljuk be, adott esetben 1% vagy egyetlen szavazat is perdöntő lehet.
– Egyrészt vegyük számításba azt, hogy még mindig hat hónap van hátra a választásokig. Másrészt viszont Trump maga is megtapasztalta, mennyire kettéosztott az ország. Ami egyben azt is jelenti, hogy egy-egy jelölt mellett lecövekeltek a táborok és ez a kettéosztottság fatális is lehet. Nincs átjárás egyik táborból a másikba. Ráadásul nagyon kevesen vannak, akik középen állnak, akik eldönthetnék, melyik tábor felé billenjen a mérleg nyelve. Mondjuk, azt el tudom képzelni, ha ők végül – épp Trump miatt – Biden felé húznak. Akkor ők lennének a királycsinálók. de valljuk be, ebben a végletesen polarizálódott országban kicsi ennek az esélye.
– Hogyan fogja megváltoztatni Amerikát, ha mégis csak Trump ülne vissza a Fehér Házba?
– Szinte biztos vagyok abban, hogy Trump második terminusában politikai ellenfelein fog bosszút állni, de nagyon. Már most nyíltan beszél erről és fenyegetőzik. Teljesen nyilvánvaló az is, hogy ezzel kezdetét venné az amerikai autokrácia trumpi formája, amit már jó néhányan készítenek is elő a háttérben. Trump második kormánya sokkal határozottabb lesz, megvannak az elképzeléseik arról, milyen jövőt akarnak építeni maguknak.
– Elvégre több, mint egy éve ezen dolgozik már a The Heritage Foundation.
– Pontosan, de rajta kívül mások is. Nagy csapat készíti el a bosszúálló kormány következő négy évét. Trump első kormányzása idején nem volt elképzelésük arról, milyen irányt vegyenek és hova is tartsanak. Most ez teljesen másképp lenne/lesz. Röviden: ha Trump jut hatalomra, akkor az óriási kihívás lesz az amerikai demokrácia számára.
– Ez az ön olvasatában azt is jelentheti, hogy autokrata vezetőnek fogja hívni?
– Elég nyilvánvaló, hogy Trump az Egyesült Államokból autokrata rendszert akar csinálni. Ezt már jelezte akkor, amikor az elnökválasztás szabályait felrúgta, nem ismerte el a hivatalos eredmény. Gyakorlatilag négy éve leleplezte saját magát, az autokrata vezetőt. És akkor még nem beszéltünk a külpolitikájáról, ami ugyancsak egy egyre lejjebb süllyed. Minden érdemleges vezetőt lenéz, becsmérel és semmibe vesz. Persze, csak a demokrata világhoz tartozókat. Mert a világ másik részét uraló autokrata vezetőkkel igyekszik a lehető legjobb viszonyt kialakítani.
– Mindezeket hallva eszembe jut a most bemutatott új amerikai film, A polgárháború. Már-már elképzelhetőnek is tartom, hogy bekövetkezhet mindaz, amit ebben a filmben láttunk. Ahogy ön is mondta, az ország végletesen megosztott; Trumpot láttuk a Kapitóliumon felbujtani a tömegeket, akik kezes bárányként mentek utána. Szóval önben nincs meg ez a félelem, hogy valósággá válhat a filmben felvázolt forgatókönyv?
– És is láttam a filmet. És abból a szempontból roppant érdekes, hogy nyilván nyomós indokkal és nagyon óvatosan, de nem akarja megmagyarázni vagy feltárni, hogy milyen politikai okok és előzmények vezettek a polgárháborúhoz. Feltehetően a filmgyártók alapvető célja az volt, hogy bemutassák, hova vezethet az, ha kirobban a 21. századi polgárháború Amerikában. Milyen fejlemények következhetnek abból, amiben már most is vagyunk. Noha megértem, hogy ezt a folyamatot nem boncolgatta a film, de ezt tartom a hibájának és hiányosságának is. Mert igenis: be kellett volna mutatnia, hogy képes Amerika ilyen helyzetbe jutni. Mindenesetre a film sugallja, hogy a társadalmi polarizáció ilyen forgatókönyvet állíthat elő a számunkra.
– Mi volt ön számára a legmegdöbbentőbb a filmben?
– Egyértelműen azok a jelenetek, amikor az újságíró–tudósítói stáb szemben találja magát azokkal a felfegyverzett milíciákkal, amik nem ismerik az az erőszak határát, akik az etno-nacioanlista szemléletet vallják, és gyakorlatilag minden külföldit kivégeznek önhatalmúlag, statáriálisan. Ez egyértelmű üzenet volt a Trump-féle migránsellenes politikának, ami teljes mértékben elfogadhatatlan egy demokratikus országban. És sajna, ehhez hozzá kell tennem, hogy az effajta fegyveres milíciák, még ha elemeiben is, de már léteznek Amerikában is. Beszédes számnak tartom például azt, hogy a 300 milliós országban 430 millió fegyver van.
– Tehát még a gyerekekkel együtt is több mint egy fegyver jut minden lakosra.
És miután 20 millió támadófegyver van magánszemélyek birtokában, nagyon óvatosnak kell lennünk egy politikai rendszer összeomlása esetén, hisz’ minden adott egy véres polgárháborúhoz.
– Van esély arra, hogy Biden elnök megváltoztatja eddigi álláspontját és az utolsó pillanatban mást ajánl maga helyett?
– Nézze, hacsak valamilyen változás nem áll be az egészségi állapotában, akkor elképzelhető, hogy visszalép más javára. Ellenkező esetben semmi esélyt sem látok arra, hogy más demokrata jelöltet állítana maga helyett.
– Egyébként lát olyan jelöltet, aki a helyére tudna lépni?
– A helyzet nagyon érdekes. Ugyanis négy évvel ezelőtti győzelmekor, pontosabban: elnöksége első évében azt jelentette be, hogy az egyetlen célja volt, legyőzni Trumpot. Ezt a történelmi cselekedetet elérte. Innentől kezdve nem érdeke a második elnökség. Határozottan állította tehát a korára is tekintettel, hogy csak egy terminust akar végigcsinálni és át fogja adni a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek. Most már látjuk, hogy ennek ellenére nem így tett, és attól tartok, ma már túl késő bármit is tenni, ha netán mégis tartaná magát az ígéretéhez.
– Az elnökjelölő konvención sem alakulhat az eredetihez képest másképp a forgatókönyv?
– Nem, semmilyen meglepetésre ne számítson a konvención. Hacsak, mondom, egészségi állapota nem kényszerítené rá. Nincs egyetlen ellenzője sem a demokrata pártban, nincs politikai akarat, szándék sem helyette mást jelölni.
– Azt sem gondolja ön, vagy bárki más, hogy ha ismét Trump győz, akkor azért Biden lesz a felelős?
– Aligha az ő hibája lesz, ha Trump ismét bejut a Fehér Házba. Természetesen lehet bírálni ezért a demokrata pártot. És meg lehet kérdezni is, hogy hozhatott volna-e más döntést is, mint hogy újrázzon, akár a demokrata párttal együtt megvitatva a kérdést. Mert azért nyilván szóba jöhetett volna Kamala Harris, a jelenlegi alelnök, vagy Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom, esetleg Michigen kormányzója, Gretchen Witmer is. Most már túl késő lenne megváltoztatni a forgatókönyvet.
– Aligha az ő hibája lesz, ha Trump ismét bejut a Fehér Házba. Természetesen lehet bírálni ezért a demokrata pártot. És meg lehet kérdezni is, hogy hozhatott volna-e más döntést is, mint hogy újrázzon, akár a demokrata párttal együtt megvitatva a kérdést. Mert azért nyilván szóba jöhetett volna Kamala Harris, a jelenlegi alelnök, vagy Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom, esetleg Michigen kormányzója, Gretchen Witmer is. Most már túl késő lenne megváltoztatni a forgatókönyvet.
– Meg kellett volna elégednie Bidennek azzal, hogy történelmi küldetést teljesített Trump legyőzésével, és ebben ki is merülhetett volna történelmi szerepe, ami nem kis érdem önmagában sem. Nyugodtan mondhatta volna, hogy nem tekinti történelmi küldetésének kétterminusos elnöknek lenni – fejezte be nyilatkozatát Kenneth Roberts, az autokrácia természetét kutató amerikai professzor.