Túl sok vörös vonalat lépett át Orbán

Vezetési szakadék keletkezett Németországban a Bundestag-választás nyomán, legalábbis a Politico amerikai portál európai kiadása által közölt véleménycikk szerint. A szerző, Mujtaba Rahman, az Eurázsia Csoport jónevű elemzője úgy ítéli meg, hogy sem Olaf Scholz, a választást megnyerő szociáldemokraták kancellárjelöltje, sem Armin Laschet, a kereszténydemokraták frontembere nem készült fel az új kancellárra váró kihívásokra, arra, hogy erős kezű vezetőként lépjen fel az Európai Unióban.

A bajt szerinte tetézi, hogy nemcsak Angela Merkel távozik, hanem jövő áprilisban Emmanuel Macron francia államfő is kétfordulós elnökválasztás, majd azt követően júniusban törvényhozási választás elébe néz. Berlinben béna kacsa vagy legalábbis gyenge kormányzat, amit ugyanez követhet Párizsban – mindez aggasztó kilátás az Európai Unió számára a Politico cikkírója szerint.

Az európai politikától megoldást követelő, különösen fontos kérdések közül hármat emel ki. Az első, a legsürgetőbb az úgynevezett észak-ír jegyzőkönyv ügye, vagyis az EU-ból távozott Nagy-Britannia és az unió közötti viszony ellentmondásai. London választ vár arra a követeléslistájára, amelyben a szerinte újra tárgyalandó pontokat sorolta fel még júliusban. Ez volt tehát az első, és most előbb a harmadik: a tagországoknak a jövő év elején dönteniük kell a fiskális szabályok reformjáról.

A második nagy kihívás pedig nem más, mint a Magyar- és Lengyelországgal fennálló jogállamisági vita. Ezzel kapcsolatban a Politico szerzője – egy meg nem nevezett, magas beosztású német tisztségviselőt idézve – megállapítja: Merkel kezéből kicsúszott ez a téma, és Németországnak most ki kell alakítania ezzel kapcsolatban a korrigált álláspontját. Brüsszelben az Európai Bizottságra nyomás nehezedik az Európai Parlament részéről, hogy ne adják oda a pénzt ennek a két tagországnak a helyreállítási alapból. Egy uniós ország államfőjének egyik tanácsadója viszont úgy véli: ezzel olyasmit adnának az EU kezébe, amiben nem illetékes – nevezetesen a tagállamokon belüli alkotmányossági kérdések megítélésének a jogát. Ez a tanácsadó – akit a Politico idéz – azt hangsúlyozza: a sok európai parlamenti propaganda ellenére

az EU-nak nem jogállamisági mechanizmusa, hanem csalás elleni mechanizmusa van,

ami az európai adófizetők védelmét célozza. Eközben a parlamenti viták a lengyel- és magyarországi politikáról általános jelleggel szólnak.

A Politico elemzője emlékeztet arra: Merkelnek mindig sikerült megőriznie ezzel kapcsolatban az EU egységét, bár ennek néha bizonyos elvek áldozatul estek. Most viszont „némi eszkalálódás elkerülhetetlennek látszik, különösen Orbán Viktor esetében, akiről megállapítják, hogy túlságosan sok vörös vonalat lépett át” – fogalmaz az elemző, és hozzáteszi: Orbán ugyanakkor a jövő áprilisi választásokra tekintettel arra fog törekedni, hogy erős pozíciót foglaljon el Brüsszellel szemben.

Magyar- és Lengyelországban a kormányzó jobboldali populisták közül néhányan az EU-ból való kilépésről beszélnek. Vajon blöffölnek-e? – kérdezte minapi tudósításában az AP amerikai hírügynökség. Idézte Marek Suskit, a Jog és Igazságosság lengyel kormánypárt egyik vezető politikusát, aki arról beszélt: Brüsszel hűbérurakat küld, hogy térdre kényszerítse az országot, de a lengyelek harcolni fognak a brüsszeli megszállók ellen, miként annak idején harcoltak a náci és a szovjet megszállók ellen is. Riszard Terlecki, ugyanennek a pártnak a vezetőhelyettese pedig kijelentette: országának el kell gondolkodnia azon, mennyire tud együttműködni az EU-val, és drasztikus megoldásokat is mérlegelnie kell. Terlecki később visszavonta ezeket a szavait.

Az AP szerint nem világos, hogy az ilyen beszéd valódi kilépési szándékot jelez, vagy csak tárgyalási taktika, de az tény, hogy ez a retorika élesedett a múlt hónapokban, mióta az EU pénzbüntetésekkel kezdte sújtani a jogállami normákat megsértő tagországokat. Szijjártó Péter magyar külügyminiszter az amerikai hírügynökségnek a múlt héten nyilatkozva arról beszélt, hogy Magyarország szuverén nemzet, és nem hagyja, hogy akár az Európai Bizottság megzsarolja.

Cseh Katalin liberális EP-képviselő felháborítónak nevezte, hogy fideszesek nyíltan beszélnek az EU-ból történő távozásról, amivel lerombolnák az elmúlt időszak legnagyobb magyar vívmányát. Hegedűs Dániel, a Német Marshall Alapítvány elemzője szerint azonban inkább politikailag végiggondolt egyensúlykeresésről van szó az uniós forrásokat érintő veszteségek elkerülésére – annak a jegyében, hogy „ha nem adtok pénzt, akkor tudunk nektek még több kellemetlenséget okozni”. 

Az AP felhívta a figyelmet arra, hogy friss felmérések szerint mindkét országban jóval 80 százalék fölötti azok aránya, akik az unióban akarnak maradni, és ez a jelek szerint hatással van az érintett kormányokra: mind Orbán Viktor, mind Jarosław Kaczyński nyilatkozatban erősítette meg a bennmaradás szándékát.

Hegedűs Dániel szerint Magyarországon az EU-ellenes retorika valószínűleg olyan kísérleti léggömb, amivel felmérik, mekkora tömegtámogatással vállalhat a kormány konfliktusokat az EU-val szemben, a választások közeledtével.