Újrarajzolt médiatérkép: nem csak újságíróknak

A médiarendszerben végbemenő változások rendszerint a politikai rendszerben végbemenő változásokat követik és tükrözik. Így történt ez Magyarországon is, ahol a 2010-i országgyűlési választásokon kétharmados mandátumtöbbséget szerző Fidesz–KDNP pártszövetség hatalomra kerülése után azonnal nekilátott a médialátkép gyökeres újra rajzolásának.

A Reporters Without Borders nevű szervezet szerint a sajtószabadságot tekintve Magyarország 2010-ben még a világrangsor 23. helyén állt, 2018-ra azonban a 73. helyre csúszott vissza, azaz időközben ötven ország előzte meg. Ugyanebben az időszakban a Freedom House a magyar sajtót a „szabad” kategóriából a „részben szabad” kategóriába sorolta át. A kormánypártok a média jó részének gyarmatosításával és propagandacélokra való fordításával az évtized második felére ideológiai hegemóniát vívtak ki maguknak. A pártrendszerben kialakuló „centrális erőtér” immár a médiarendszerben is kialakult.

A ma bemutatott kötetben összegyűjtött írások a média feletti informális politikai ellenőrzés kialakulását, az így létrejövő patrónusi-kliensi médiarendszer működését dokumentálják – különféle perspektívákból, az összehasonlító médiaelemzés (media systems theory) eszközeivel.

A Pulitzer-emlékdíjas szerző: Bajomi-Lázár Péter médiaszociológiát, médiatörténetet és összehasonlító médiatanulmányokat tanít a Budapesti Gazdasági Egyetemen. A Médiakutató alapító szerkesztője. Két éve lezárt, és a közeli múltban megjelent kötetében az Orbán-korszak médiájával, médiapolitikájával foglalkozó írásait gyűjti össze. Mégsem tanulmánykötetet tartunk a kezünkben, mert a szerző a könyv számára átdolgozta és egységes keretbe illesztette az egyes fejezeteket. Élvezetesen és érdekesen, nem szakemberek számára is követhetően, ugyanakkor tudományos igénnyel ír a média kormányzati gyarmatosításáról. És az utolsó „tollvonások óta” tovább élesedett a helyzet, amely nem csak a szakmabelieket foglalkoztatja. A kötet a hírek, a média, a politika és a közeli múlt történelme iránt érdeklődő minden állampolgárnak fontos olvasmány lehet.

Ez a könyv górcső alá veszi a politikai marketing és propaganda működését Magyarországon, az újságírók (vagy önkinevezett újságírók) szakmai (vagy szakmaiatlan) tevékenységét, a média és a politika változó viszonyát, a sajtószabadság alakulását Közép- és Kelet-Európában. Azt a kérdést járja körül: miért van egyes országokban a médiának hatalma – míg másutt a hatalomnak médiája?

A szerzővel a Jelen-ben készült interjú az Index kapcsán, ahol leszögezi: „Fontos megjegyezni, hogy a sajtószabadság nemcsak a megszólalás, hanem a tájékozódás szabadságát is jelenti. A kritikus médiumok háttérbe szorulása azzal jár, hogy a választó­polgárok mind nehezebben tájékozódhatnak a közügyekről, így a választáson sem hozhatnak tájékozott döntést.”

Lát-e reményt Bajomi-Lázár? Az interjúban erről így beszélt: „A hírmédia nemcsak Magyarországon, hanem világszerte finanszírozási nehézségekkel küzd, ezért a multinacionális befektetők számos országban kivonultak a piacról.

Magyarországon még ennél is rosszabb a helyzet, mert a nagyközönség nem fogadja el, hogy az online tartalmakért is fizetni kell, így az online hírlapoknak még nincs fenntartható üzleti modelljük. A megoldást talán az jelentené, ha a hírmédiumok a szerkesztőségek tulajdonába kerülnének, a közönség pedig a zsebébe nyúlna, és minden hónapban támogatná valamelyik online hírlapot. Az olvasók nagy tömege csekély hozzájárulással is fenntarthatná a független szerkesztőségeket. Ehhez azonban nem elég egy-egy lap kezdeményezése, hanem iparági megállapodásra, közös cselekvésre van szükség.”

A Napvilág Kiadónál megjelent könyv elérhető itt.