Üzenjük Brüsszelnek

(Szerző: Fábián András / Újnépszabadság) Úgy ülök le ma reggel a gép elé, hogy ez egy rövidke, írás lesz (szándékosan és azért sem írom le, hogy nyúlfarknyi), miközben tudom, hogy mire a végére érek, és átnézem, még mindig lesz majd mit hozzáírnom. Mindig így van, miért pont ma lenne másképp. (Kép: Orbán megérkezik a belgrádi repülőtérre, majd fél perc alatt háromszor igazítja a nem lévő nyakkendőjét. Foto: Pannon RTV.)


Tegnap Orbán Viktor Belgrádba látogatott. Többen találgattak, vagy éppen poénkodtak azon, hogy ha Brüsszelbe nem tudott elmenni bokros járványügyi tevékenysége mián, akkor miért tudott elmenni Belgrádba. Volt, aki szerint a B betű tévesztette meg. Simán rossz úti célt adott meg a katonai repülőgép (Hungarian Air Force – egyelőre számozás nélkül, bár tudható, hogy “nambör van”) parancsnokának. Ez azért nem stimmel, mert Belgrádban várták őt, sőt még díszelegtek is neki. Mondhatnánk tisztára nyalták az ő piros szőnyegét, amerre ment.

Ha a Budapest–Belgrád vasútvonalra, a Kína–Mészáros és társa tengelyre gondolunk, akkor viszont rögtön tudjuk persze, hogy ez bizony nem volt tévedés. Nagy pénz van az asztalon, még nagyobb is lehet, ha a szerbek is beszállnak. A pénznek ugyanis van szaga, csak kell hozzá némi légmozgás, hogy a megfelelő orr irányába terelje ezt a szagot, és az az orr szimatot is fogjon. Az orr Vučićé , az illatos szellőt Orbán kavarja. Nem véletlen, hogy alig fél év alatt már a sokadik találkozóra kerül sor köztük. Súgnak, búgnak aztán nagyot szakítanak. Így erősödik a Balkánon a kínai befolyási övezet.
A beruházásról régóta tudjuk, hogy nagy a hitel, magas a kamat, az építéskor sokat lehet lopni, viszont semmi haszna és esély sincs a megtérülésre. Sokkal lényegesebb azonban, hogy ezzel a hitellel Kína politikai befolyást vásárol. Az oroszok is vettek már ilyet Paks 2-vel.
Elgondolkodom olykor, hogy mennyi pénz lehet elég egy embernek, egy családnak, egy klánnak, egy gengnek, amikor már azt mondja, hogy elég. Kész slussz passz. Nem kell több, tele vagyok. Kidurranok!

Aztán eszembe jut, hogy azt hallottam egy hiteles szakembertől, hogy a tapasztalatok szerint a sok pénz rosszabb, mint a kevés. Utóbbi visszafog, gazdálkodásra, beosztásra, óvatosságra ösztönöz. Aki azonban megnyeri a lottó ötöst, az azt hiszi, hogy övé a világ, és elkezd ész nélkül költekezni. Sokszor szegényebben végzi, mint ahonnan elindult. Itt van például Ákos, vagy a Lovasi. Vagy a sok focista, ugye… Nekik is segélyért kellett kuncsorogni az államnál, mert elverték a nagy lóvét mind, amit kerestek. Semmi megtakarítás csak a flanc!


De ez a belgrádi turné nem ettől válik izgalmassá a mi számunkra. Lopnak-lopnak. Kész. Ezt már annyira megszoktuk, hogy az már-már természetes. A Fidesz szavazóinak és Orbán híveinek mindenképpen, hiszen ha ezt olvassák a szemükre, rutinosan jön a válasz. „Azok is loptak!”. Végül is ilyen ez a magyar jogállamiság, amire Varga asszony olyan büszke, hegy teljes mellszélességgel áll ki a védelmében.


Szóval a belgrádi látogatás, mint az Európai Parlament tegnapelőtti vitanapjának utórezgése, attól vált hírré, hogy Orbán úgy üzent haza, hogy azt egészen Brüsszelig lehessen hallani. Mindig külhonból üzen haza az ő népének. Megszokás, vagy más ok indítja őt erre – nem tudható. A világot ugyanis tapasztalataim szerint magasról nem érdekli, hogy miféle külföldi programokat bonyolít ő éppen. Nem úgy e kis magyar hazát és a híveket. Pláne a barátokat és üzletfeleket.


Azt bírta tehát mondani az Orbán Viktor, hogy a magyar védekezés a különleges jogrend miatt volt sikeres, és szerinte már a hónap végéig visszaadhatja a teljhatalmi megbízatását, annyira sikeres volt ő ebben a védekezésben. A bűnös Budapestre ez még nem áll ugyan , még szívatják kicsit a Karácsonyt, aztán majd meglátja, mi lesz. Azt is hozzáfűzte, olyan hercigesen-poénosan, ahogyan azt már megszoktuk tőle, hogy lehetőséget fog biztosítani mindenkinek, aki őt támadta, hogy bocsánatot kérjen tőle. A miniszterelnök péntek reggel a közrádiónak adott interjúban még nem beszélt a rendeleti kormányzás közeli befejezéséről.


Ami a bocsánatkérésre vonatkozó miniszterelnöki felszólítást illeti, én a magam részéről találva érzem magam. Ezért aztán sietek is, szinte elsőként kijelenteni, hogy nem kérek bocsánatot. Sem most, sem a későbbiekben.
Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mivel egyetlen szavát sem hiszem el Orbán Viktornak. Azt sem, amit kérdez. Pláne nem, amikor manipulálni akarja azokat, akik erre affinitással bírnak.


Csak egy példa. A 2010-i választások előtt azt sulykolta a népeknek, hogy ő nem fog alkotmányozni. Azt is mondta, hogy ha 2/3-a lenne a Fidesznek és az ő kormányának, akkor sem élnének vissza a túlhatalom adta különös lehetőségekkel. Az eredmény ismert.


Azt sem rejtem véka alá, hogy éppen most és éppen ennek a bejelentésnek a kapcsán miért nem hiszek neki.


Orbán bejelentését, mindenki tudja, az EU napirenden lévő költségvetési vitája motiválta. Kényszerhelyzetben van. Emlékezzünk csak! Gulyás csütörtökön még júniusi időpontról beszélt, Orbán péntekre ezt előre hozta május végére. Lám csak, gonosz ellenzéki bajkeverők, Soros-bérenc hitelrontók, migránsbérenc brüsszelita bürokraták! Ugyehogyugye! Tessék tőle gyorsan bocsánatot kérni! Nyilvánvaló, hogy nem örökre akarta ő a hatalmat, csak a pandémia, az a fránya járvány kikényszerítette ezt a helyzetet, amibe ő ugye szándékai ellenére belekényszerült. Mindenki hajtsa le a fejét, és szánja-bánja, hogy ártatlanul vádaskodott. Áldozat ő valójában a haza oltárán, nem diktátor!


Nos, én megmondom, mi lesz. Amint a költségvetés lezárul, megítélik a magyar részesedést, a járvány újra tombolni kezd, a számok ismét magasra szöknek. A kedves vezető ezt már be is lengette a negyedik negyedév elejére. Minket nem ér váratlanul a baj, ráadásul nekünk már megvan a receptünk, bevetjük a legfőbb pajzsot, a védelem non plusz ultráját: Orbán újabb megbízást kap, újabb felhatalmazást a rendeleti kormányzásra, amit immár a 2022-i választásokig nem is fog visszaadni. Már persze, ha le nem bonyolít addig gyorsan egy előrehozott választást.


Kijárási tilalom alatt ilyet még úgysem csináltak. Jó ötletnek tűnik például, hogy a voksolás napján csak a biztos Fideszes választókerületek lakói hagyhatják majd el a lakóhelyüket, ők is kizárólag annyi időre, amíg leadják Orbánra a szavazatukat. A hatalomvágyon és a harácsoláson kívül ugyanis, mint tudjuk, semmi nincs, ami Orbán kreativitását jobban motiválná. Aki nem hiszi, fussa át azokat a rendeleteket, amelyeket egyeduralma idején alkotott (s amelyeket a 2/3 bizonyosan jóvá is fog hagyni!). Ha bárki talál közöttük olyat, amely a járványhelyzettel szoros összefüggésbe hozható, küldje el nekem expressz ajánlva, hogy helyesbíteni tudjak.


Nagyon kérem a kedves olvasót, hogy ne kezdjen itt el nekem arról elmélkedni, hogy én ötleteket adok Orbán Viktornak. Neki nincsen szüksége az én ötleteimre. Szerintem nincs ember, aki el tudná képzelni mindazt, ami az ő agytekervényeiben forog.


Befejezésül még csak annyit. Többen szóvá tették, hogy a kis méretű diktátor maga mondta és tanácsolta mindenkinek, hogy viseljen maszkot, mert a maszk menedék és védelem. Élet, erő, egészség. Ennek ellenére ő maga nem veszi azt fel, holott például Belgrádban még a díszőrség és a fogadóbizottság tagjai is talpig álarcban várták az érkezését.

Van egy jó hírem a tamáskodóknak. Orbán is fel fogja venni azt a maszkot. Akkor fog erre sor kerülni, amikor majd azt akarja, hogy ne lássák, mekkorát röhög azokon, akik most naiv hiszékenységgel bedőlnek ennek az ő újabb trükkjének.