Centrális elhelyezkedése okán joggal nevezi magát Vác a Duna-kanyar szívének. Északról üdülőhelyek felől érjük el, érintve a népszerű kirándulóhelyet, a város fölé magasodó Naszály-hegyet. Keleten a Börzsöny erdőségei ölelik körül a települést. A fővárosból a Duna mentén autózva a Gombás patakon átívelő, országos ritkaságnak számító kőszentes barokk kőhídon a város jelképének tekintett monumentális székesegyház elé jutunk. Vác harmadik egyedülálló hazai műemléke a diadalív, melyet 1764-ben Mária Terézia királynő látogatására építettek.
A hajón érkezőké a legszebb élmény: meséskönyvbe illő képként tárul fel Vác templomtornyok csipkézte sziluettje, mely az évszázadok során szinte mit sem változott…
Kevés település büszkélkedhet azzal is, hogy sikerült megőriznie középkori városszerkezetét. Pedig a történelem viharai itt is nagy pusztításokat végeztek. Az első székesegyházról például, amelyet I. Géza király építtetett kedvenc városában (a legenda szerint itt temették el), csak azt tudjuk biztosan, hol állt. A Szent István által alapított püspükség gyorsan fejlődő székhelye is hiába talált magára viszonylag rövid idő alatt a tatárjárás után, hisz‘ a török uralom javarészt megsemmisítette a középkori emlékeket. De a nehéz idők ellenére mindig szépült, gyarapodott a település – a Vácot igazi otthonuknak tekintő mecénás püspököknek is köszönhetően. Az egyházművészeti gyűjteményt felkeresve a település történetének korai szakaszairól, a reneszánsz időszakról is képet kaphat a látogató.
A gyűjteménynek a Nagypréposti Palota ad otthont. A főtéri épület környezetét és a belvárost bejárva igazi kis ékszerdoboz tárul fel a látogató szeme előtt: a Március 15. tér a legszebb pontja a terek és utcácskák alkotta gyöngyfüzérnek. Javarészt barokk stílusú épületek, szobrok, kutak díszítik a a régészeti feltárásokat követően néhány évvel ezelőtt felújított városközpontot. A 18. századi domonkos rendi templom, az Árpád-kori altemplom vagy a Duna-kanyar védőszentje, Szent Hedvig szobra tiszteletet parancsol, és elmélkedésre késztet, ám a helyiek mindennapjaik részeként is „belakták“ már ezt a bensőséges teret. Megpihennek itt, találkoznak egymással, az apróságokat sétáltatják. Jeles napokon turisták sokaságát csalogatják ide a fesztiválok, rendezvények.
Legalább ennyire vonzó pihenőhely a Duna-parti sétány szobraival, zenepavilonjával. Alig néhány lépésnyire a centrumtól tiszta levegőjű ligetben, gondozott parban lehet sétálni, kocogni. Az apróságoknak játszóterek épültek, a nagyobbak kerékpár nyergébe pattanhatnak vagy a folyó kínálta lehetőségekkel élve valamelyik vízisporttal próbálkozhatnak.
S akit mindez nem győzne meg arról, hogy Vác előljárói és a turisztikai fejlesztésekért felelős munkatársai nem szlogennek tekintik a „családbarát“ titulust, annak ajánljuk, hogy látogasson el a Közérdekű Múzeális Gyűjteménybe, az Értéktárba. Az öntöttvas történetét és művészeti szempontból is kiemelt értékeit bemutató tárlat egyik szintje szó szerint térdmagasságban tekinthető meg – kis fiókokban az aprónép míves tárgyakra, s a hozzájuk kapcsolódó mesék, legendák szövegére bukkan. Míg a felnőttek az időszakos kiállításon időznek (a munkáit Vácnak adományozó Hincz Gyula képeiből rendeznek most ilyet), a gyermekfoglalkoztató más korosztály számára kínál szórakozási lehetőségeket.
A látnivalók sokasága felsorolhatatlan, a kiállítóhelyek közül emeljük még ki a Modern Művészeti Múzeumot és a grafikus, karikaturista, rajzfilmrendező Sajdik Ferenc életművét bemutató kiállítást.
