Az egyszerű többséget kívánó törvényeknél viszont nem sok esély marad a változtatásra – mutatta ki dr. Kóczy Á. László, az MTA Közgazdasági- és Regionális Tudományi Kutatóközpontja (MTA-KRTK) Játékelméleti Kutatócsoportjának vezetője.
Nagy izgalommal várja a közvélemény a néhány, még bizonytalan mandátum sorsát, pedig gyakorlatilag annak lenne érdemi jelentősége, hogy a Fidesz-KDNP 140, vagy 120 szavazatot visz. A szavazásoknál ugyanis a szükséges többséget a megjelent, szavazó képviselők számához mérik. A 132 vagy 133 kormányzati mandátum így akkor mérvadó, amikor mind a 199 képviselő jelen van a szavazáson. Ez azonban igen ritka: a legutóbbi ciklusban megközelítőleg 9%-os átlagos hiányzást produkált a Tisztelt Ház, ami 199 képviselő esetében már átlagosan 18 hiányzónak felel meg.
Mivel a megjelentek száma meghatározhatja a szavazások végkimenetelét, a pártok esetenként igen szigorú szankciókat alkalmaznak a hiányzó képviselőkkel szemben. Bár ma már nem kell polgármester képviselőkkel számolni, a hiányzások mértékét növelheti az új parlament kisebb létszáma, azaz hogy most kevesebb képviselő között oszlik meg a munka, és ez az ellenzéknek különösen sok idejét elviszi majd a paritásos alapon működő bizottságok esetében. A kormánypárti hiányzások oka pedig sokszor valamilyen kormányfeladat, vidéki, külföldi út. Az esetleges betegséget sem lehet kihagyni a képletből.
Feltételezhető, hogy átlagosan ugyanolyan arányban maradnak távol képviselők mindkét oldalon, azonban egy-egy konkrét szavazásnál ez sosincs így.
Az Egyesült Államok szenátusában kialakult ugyan a szokás, hogy ha valamely szenátornak halaszthatatlan okból, például betegség miatt, vagy államérdekből távol kell maradnia, akkor a másik oldalról valaki nem szavaz („present, giving live pair”), azonban erre itthon aligha számíthatunk és Európa több országában is bevett gyakorlat, hogy az ellenzék az ilyen helyzeteket igyekszik kihasználni. A „kihasználás” valamely indítvány leszavazása lehet, de a gyakorlatban megbízhatatlanná tehető a kétharmad, vagy csak komoly szervezés és nagy fegyelem árán érhető el a kormányzati siker.
Az ördög a részletekben lakozik majd: a 2010-i eredmények mellett az esetek 98,5%-ában biztos volt a kétharmados kormánytöbbség. Ha a parlamentben nemcsak a kormány javaslatai érvényesülnek, hanem esetenként lesznek, akik beállnak ellenzéki indítványok mögé is, a helyzetet egy nagyon egyszerű kooperatív játékelméleti modellel írhatjuk fel, s az ebből számolt Shapley hatalmi index, amely egy adott párton múló kétharmados döntések arányát mutatja, 99,7% volt. Az ellenzéki akarat kibontakozására tehát mindössze 0,3% esély maradt.
Ha marad a 133 kormányzati szavazat, a egykori hiányzási trendek mellett az esetek 59,2%-ában lesz meg a kétharmad. A Shapley-index függ a többi párttól is. Ha 29–5–4 arányban bomlik az MSZP-DK-Együtt-PM-LP összefogás, az index 93,1%, ha nem bomlik a baloldal, 89,7%-ot ér el.
Ha az 1 szavazat végül a baloldal javára billen, akkor csak a szavazások 39,6%-ban lesz kétharmados többség és a Shapley 89,8%, illetve 84,8% értéket vesz fel.
Bár az egyszerű többséget kívánó törvényekhez a Fidesz többsége bőségesen elegendő, a kétharmados törvényekben az egykori 0,3%-ról 7–15%-ra nőhet az ellenzék szerepe, ebben a kérdéses mandátum már csak mennyiségi változást okozhat.
Megemlítendő, hogy a változás jó részben éppen a Fidesz által megszavazott kisebb létszámú országgyűlésnek köszönhető, ahol egy-egy képviselő hiányzásának sokkal nagyobb a jelentősége.
„Játékelmélettel foglalkozó közgazdászként rendszeresen vizsgálunk, értékelünk konfliktusos területeket tisztán tudományos oldalról. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az érzelmeket félretéve eszünkre és a számításokra hagyatkozunk, nagyobb sikerrel találhatjuk meg a legjobb megoldást. Modellezhetjük a szereplők várható viselkedését és így konkrétumokra támaszkodva mondhatjuk ki a végső szót” – húzta alá dr. Kóczy Á. László közgazdász-matematikus, az MTA-KRTK „Lendület” Játékelméleti Kutatócsoportjának vezetője.
Az MTA Lendület-programjának segítségével összeállt kutatócsoport elsősorban olyan stratégiai konfliktushelyzeteket vizsgál, ahol a külhatások, például környezetszennyezés révén harmadik felek is érintetté válnak, de a játékelméleti módszereket gyakran alkalmazzák napjaink gyakorlati problémáira is. Így elsők között hívták fel a figyelmet a választási körzetek közötti egyenlőség matematikai korlátaira, de elemzéseikben az egyetemi felvételi átalakítása kapcsán is képviselték a tudományos álláspontot.