Vármegyék, főispánok, gumicsontok

Azon pörög az internet népe, hogy már megint el akarják terelni a figyelmünket valamiről. Mert az nem lehet, hogy csak úgy, minden látható haszon nélkül égessék magukat a tekintetes urak, hülyét csináljanak magukból, és még azt sem bánják, ha röhögünk rajtuk.

Kocsis Mátéról gondolhatunk bármit – gondolunk is –, de azért ő sem annyira ostoba, hogy komolyan gondolja ezt a vármegyés törvényjavaslatot. Hogy a megyék helyett a jövőben vármegyék legyenek. Meg főispánok, ahogyan egy másik előterjesztés nyomán átneveznék a kormánybiztosokat.

Gyanús, mondják az okosok, akik láttak már karón varjút. Nagyon gyanús. Ezek valami nagy gazemberségről akarják elterelni a figyelmünket. Gumicsontország lettünk, az Ezer Gumicsont országa. Azt akarják, hogy a vármegyék miatt szörnyülködjünk, és ne azon, hogy egy friss felmérés szerint mi vagyunk az Európai Unió második legszegényebb országa. Már csak a bolgárok élnek rosszabbul nálunk, ők is csak, ki tudja meddig.

Tekintetes uramék odafenn azt találták ki nekünk, hogy inkább a főispánokon pörögjünk, gyártsuk a mémeket a vármegyékről, szórakoztassuk magunkat és egymást, minthogy a gyenge forint miatt őket okoljuk. Pedig, rázhatnánk az öklünket bevásárláskor, mert hetente (vannak nagy áruházláncok, ahol késő este vagy reggel, a nyitás előtt írják át az árakat – a szerk. megjegyzése) emelkednek az árak, amire az egyik méltóságos miniszter azt találta mondani, hogy azért drága minden, mert tavaly olcsó volt.

Valójában Nagy Márton – ő az említett méltóságos miniszter – szintén egy emberarcú gumicsont, aki azért kénytelen hülyeségeket mondani, mert akkor nem azon rágódunk, hogy az egészségügyben folyamatosan nőnek a várólisták. Rágódjunk inkább a vármegyéken és a főispánokon, mint sem azon pörögjünk, hogy a rezsicsökkentés valójában parasztvakítás, az önkormányzati választást egy füst alatt akarják elcsalni az EU-választással, ellehetetlenítik a népszavazást a Fudan Egyetemről, beintenek a pedagógusoknak, adrenalin-lökettel fizetnék ki a tűzoltókat és amíg mi a pitiáner perpatvaraikon pörgünk, kivezetik az országot az Európai Unióból.

Van baj bőven, és a java még csak ezután jön. A drágulás nem áll meg, az országok rangsorában egyre hátrébb csúszunk, ha külföldön járunk, emberemlékezet óta nem ért ilyen keveset a pénzünk, már nem dicsőség, hanem szégyen magyarnak lenni. Az apa férfi, az államadósság nő.

Ezért kellenek a vármegyék, a főispánok és a többi árvalányhajas, álságos gumicsont. Ezt vállalta Kocsis Máté, erre szerződtették Nagy Mártont, erre tartják Semjén Zsoltot, Kövér Lászlót és mindenki mást, akiken – szörnyülködés helyett – röhögni szoktunk.

Nem volna ezzel baj, ám észre sem vesszük, hogy a gumicsontok idővel valósággá válnak. Tekintetes uramék odafent az udvarban, addig ismételgetik a hazugságaikat, hogy néha már maguk is elhiszik, amit mondanak.