(Kárpáti Iván/klubradio.hu jegyzete) Csak egy pillanatra fordította el a fejét Orbán Viktor és a földre vitt infláció máris feltápászkodott. Megfeszítette izmait, vett egy nagy levegőt, megrázta a fejét és visszatért. Gondolta itt a remek alkalom, esküdt ellensége a magyar miniszterelnök a kellemes floridai télben dolgozik a világbékén. Addig is lehet drágítani a tejen és a liszten, de leginkább mindenen.
Mar-a-Lago a jelek szerint már egyfajta kihelyezett Karmelita, egy idő után talán kormányüléseket is tartanak ott. Tény, hogy onnan kevésbé látszik az itthoni valóság, ez nagy könnyebbség a döntéshozatalnál.
Nagy Márton szerencsére még itthon van és miután mostanáig semmi nem jött be neki, jutalmul jövőre még nagyobb hatalmat kap. Ma is megosztotta álmait a szárnyaló növekedésről.
Tulajdonképpen én is lehetnék nemzetgazdasági miniszter, nekem is vannak vágyaim, álmaim. Aztán vagy sikerül, vagy nem. Ha nincs növekedés, de kormányzati elvárás a bérek emelkedése, akkor a cégek árat emelnek, abból pedig nem tud más lenni, csak infláció. Ha nem bíznak a magyar gazdaságban a befektetők, akkor gyengül a forint. Ha gyengül a forint, akkor minden drágább lesz, amit külföldről hozunk be, tehát infláció.
Itt valahogy mindenből az lesz, hogy klasszikust idézzek: „kinek mit intézett a kormánya”.
Amúgy mindenről a németek tehetnek, ezt Nagy Mártontól tudjuk. Nem tudnak növekedni és ez begyűrűzött.
Most már csak azt kellene végiggondolniuk, mi lesz akkor, ha legjobb amerikai barátjuk kivételesen beváltja a kampányban tett ígéretét és falhoz vágja a vámokkal, ami a német iparból még megmaradt. Nagy szerint „ki fogják játszani a Trump-kártyát”. Félek, hogy ott jobb pókeresek vannak.
