A Fidesz nagyarányú győzelmétől hangos a nemzetközi sajtó, ám az az ellentmondás minden tudósításban szerepel, hogy Magyarországon a migránsellenes szlogennel aratott diadalt a Fidesz-kormány, ezzel szemben a többségi Európára egyáltalán nem ez volt a jellemző, miután a demokrácia, a szociális háló és klímaváltozás voltak a meghatározó témák.
A másik tendencia, amit a Financial Times is kiemel, hogy a centrum pártok, legyen az jobb oldalon vagy baloldalon, a múlt 20 év során soha nem szerepeltek ilyen gyengén, mint most. Az Európai Néppárt, valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége változatlanul a két legnagyobb párttömörülés ugyan, de együttes többségüket az unió megalapításától kezdve először veszítették el a parlamentben. Azaz a többi pártcsalád együttvéve felülmúlja a két nagy tömörülést. Erre még nem volt példa. Mindez számokban: miközben az Európai Néppárt 35, a szociáldemokraták 30 helyet veszítettek korábbi önmagukhoz képest, aközben az ALDE zöldpárt 26 hellyel nyert többet; a szélsőségeseket tömörítő ENF, azaz az Európai Nemzetek és Szabadság pártja tömörülés 22-vel gyarapodott, a zöldpárt pedig 13-mal.
A CNN azt emelte ki, hogy például Orbán Viktor hatalmas győzelmével, a Salvini vezette Ligával és Le Pen pártjával valóban masszív erőt képviselnek a populisták, ezzel együtt őket, az euro-szkeptikusokat jóval fölülmúlják az Európa-pártiak. A választók hallatták a hangjukat, hisz’ soha ennyien nem voksoltak még az Európai Parlament történetében, de az is igaz, hogy ez a hang nagyon sokszínű, a választási eredmény nem egyhangú.
A várakozással ellentétben azonban az az irányzat is elég egyértelműen kirajzolódik, hogy a populisták térnyerése korlátozott, azaz már látszik, hol húzódik terjeszkedésük határa. A parlamenti erőviszonyok alakulásában a zöldek lehetnek a királycsinálók. Nem kétséges, hogy Európa többsége a liberalizmus, a zöld gondolat mellett tette le a voksát, de ami még fontosabb: az Európa-eszme diadalát ülte. A CNN önmagához hűen a kormányzó Fideszt szélsőjobb pártnak titulálja.
A francia AFP hírügynökség információja szerint Orbán nem zárta ki kilépését az EPP-ből, ha az Európai Néppárt nem fűzi szorosra a szálakat a Matteo Salvini vezette populistákkal.
Az ABC amerikai hírportál és tv-csatorna kiküldött tudósítója úgy összegzi a magyar helyzetet, hogy Orbán megpróbálta bedönteni az európai értékrendet, de Brüsszel visszavágott. 2014-ben meghirdette az „illiberális demokráciát”, át akarta alakítani Kelet-Európát és az uniót is, de minden jel arra utal, Európában továbbra is nyerő a liberalizmus eszméje. Magyarország pedig csak névleg demokrácia, valójában már nem az. Idézi is a cikk Orbán azon kijelentését, amely szerint „működik egy liberális maffia, illetve hogy külföldről olyan alapokat működtetnek, amelyek beavatkoznak a választásunkba”. Az európai választás kapcsán írt, de Magyarországról szóló hosszú elemzésben kitérnek az illiberalizmusnak áldozatul esett CEU ügyére, kitérnek a sajtószabadságra, a bírói szabadság megszűnésére, s mindezt aztán igyekszik megcáfolni Hidvégi Balázs kormányszóvivő. Szerinte ugyanis nincs tisztában a magyar helyzettel az, aki a demokrácia megszűnését hánytorgatja fel, mondván: épp ez az ország az, ahol őszintén lehet beszélni a demokráciáról, szemben a többi európai országgal.
A The New York Times is elismeri, a szélsőjobb és populista pártok megkapaszkodtak, de a várakozással ellentétben nem hoztak átütő, mindent elsöprő sikert. Az 1979 óta nem tapasztalt magas részvételi arány azonban azt is jelzi, soha nem látott izgalomban tartotta Európa jövője az állampolgárokat, leginkább a megosztottsághoz vezetett. Ennek legkirívóbb példája Franciaország, ahol az Európa egységének megteremtésében vezető szerepet vállalt Emmanuel Macront ugyancsak megszorongatta a Marine Le Pen, s ezzel egyben gyengítette a kezdő politikus pozícióját.
A KleineZeitung pedig azt idézi Orbán Viktortól, hogy az úgynevezett osztrák modellnek vége, jöjjön helyette az olasz. Így szállt le egyik lóról és szállt fel a fiatalabbra – Orbán Viktor.