Most már tudom, rendes ember vagyok, élve jöttem ki a moziból. Az Argylle: A Szuperkém című filmet a gonoszok nem élték túl, ők ottmaradtak, lelőve, felrobbantva, leszúrva, elgázolva, agyonverve, nekik ez jutott büntetésként.
Ilyen a szórakoztatóipar az Utánunk a tűzözön Samanthája, esetleg a Salt ügynök hasonmásaként érkező Elly Conway a macskamániás regényíró vagy titkos ügynök, kezdetben kicsit félénken, aztán már bátrabban irtja a férgesét, segítséget is kap, társaságban még az ivás és az emberölés is jobban esik.
Argylle a regényhős, a társgyilkos, nem James Bond, az esetleges hasonlóságért senki sem vállalja a felelősséget, a forgatókönyv szerzője eredeti ötletekről nyilatkozik, a rendező az akciótörténetek új értelmezését hangsúlyozza, az operatőr eddig soha nem látott képi világot víziónál, szóval nagy durranás a beharangozó… …pedig a Szuperkémhez elég a pukkanás, ha kisebb felhajtással érkezne, a csalódás elviselhetőbb lenne.
Igazából semmi baj a történettel, édes istenem, bonyolult, egy vasárnapi ebéd összeállítása is az, csak ott olykor segít a szakácskönyv, ha megakadunk, belelapozunk, a moziban viszont csak magunkra, a memóriánkra számíthatunk, amikor cserben hagy eltévedünk a valóság, és a képzelet, a jelen, és a múlt kavarodásában, és közel s távol sincs közlekedési rendőr, ha mégis, akkor csak a dugót növeli.
Ezért a jó tanács minden nagydumásnak, ha csak egyszer látta a filmet, ne próbálja elmesélni a tartalmát, örüljön annak, hogy él. A szuperkém tipikusan megosztó alkotás, egyeseknek talán közhelyhalmaz 21. századbeli csomagolásban, másoknak fárasztó agytréning, esetleg könnyed szórakozás, a humoros beszólásokon még nevetni is lehet, ahogyan a vérpatakban úszkálni.
ARGYLLE: A SZUPERKÉM Színes, szinkronizált/feliratos amerikai akció-thriller. Elly Conway (mint Ellie Conway) regénye alapján írta: Jason Fuchs. Fényképezte: George Richmond. Zene: Lorne Balfe. Producerek: Adam Bohling, Jason Fuchs, David Reid. Rendezte: Matthew Vaughn. Magyar szöveg: Speier Dávid.