Az Európai Parlament (EP) várhatóan még a jövő héten elfogadja az előterjesztést egy egységes „zöld” EU-egészségügyi tanúsítványról, amely azonban nem vakcinaútlevél lesz – hangzott el a mai csütörtöki online sajtótájékoztatón plusz beszélgetésen, vebináron, amelyet a témáról rendeztek. (Nyitó kép: thenewfederalist.eu)
A részvevők kérdéseire, rövid tájékoztatók után az EP a témában illetékes vezetői, szakértői válaszoltak, López Aquilar, az EP polgárjogi bizottságának (LIBE) vezetője, Tineke Strik, Jeroen Lenaers, Sophie in ‘t Veld, ugyanennek a bizottságnak a tagjai. A tanúsítványt (Digital Green Certificate – DGC) március 21-én az EU Európai Bizottsága javasolta, hogy az EU-polgárok szabadon és biztonságosan, megkülönböztetés nélkül mozoghassanak a járvány idején. Az Európai Parlament tárgyalásokat kezd a tanúsítványról egyfelől az Európai Bizottsággal, másfelől az Európai Tanáccsal. A szóban forgó egészségügyi tanúsítvány remélhetően megkönnyíti a határokon való átlépést, legalábbis az EU tagállamokon belül.
Ám milyen legyen a tanúsítvány? Erről nem alakult ki egységes álláspont. Az egyértelműnek látszik, hogy a tanúsítványt (egyszerűbben az angolt használó európai körökben: certificate) három esetben adhatják ki. Ha az illető átesett a COVID-19 betegségen és védettség alakult ki nála, ha igazolni tudja, hogy valamelyik vakcinával (hogy melyikkel, az külön történet…) beoltották, vagy pedig érvényes tesztet mutat fel, hogy nem beteg, illetve igazolja védettségét.
Ami a teszteket illeti, kulcskérdésként vetődött fel, hogy fizetősök vagy ingyenesek legyenek. Az EU-ban ahány ország, annyiféle gyakorlat. Van, ahol ingyenes, van, ahol nagy pénzeket kell értük fizetni. – Ez önmagában súlyos diszkrimináció és a hozzászólók többsége Európa-szerte egységesen ingyenessé tenné a teszteket.
Vita alakult ki az egyik, nem teljesen világos elem, a vakcinák kategorizálása körül. Egyesek hangsúlyozták az Európai Gyógyszerügynökség (az EMA) kizárólagosságát, legalábbis domináns jellegét, azonban a kompromisszumra törekvők nem zárnák ki a tanúsítványban elismert vakcinákból a kínait és az oroszországit sem.
Úgy tűnik fel, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) engedélyezési rendszere, amelyben benne szerepel a Szputnyik V és a Sinopharm vakcina is, kompromisszumot kínál és a tanúsítvány az EMA-jóváhagyottak mellett elfogadja majd a WHO-ajánlottakat is.
Hasonlóan nehéz kérdés a nemzeti tanúsítványok kiadása és a leendő DGC (Digital Green Certificate) viszonya. Az egyes tagállamok területén mindkettőt elfogadják, vagy csak az egyiket? A nemzeti tanúsítványokkal kapcsolatban az EP-képviselők aggályainak központjában azok diszkriminatív jellege állt. Abban maradtak, hogy a nemzeti tanúsítványok nem lehetnek ellentétben a majdani DGC-vel.
További vitás pont volt az adatbiztonság. Vajon az EU-polgárok egészségügyi adatai, utazásuk részletei, lekövethetősége nem veszélyeztetik-e az adatvédelmi előírásokat, alapelveket, a polgárok szabadságjogait? Aztán: hogyan lehet majd a DGC-t beleilleszteni az országok járvány-veszélyeztetettségének mértékét kifejező színskála-rendszerbe, amely „vörös” (veszélyes) és a „zöld” (kevésbé veszélyes) megkülönböztetésekkel működik?
Lopez Aguilar spanyol EP-képviselő, az EP polgári szabadságjogok bizottságának vezetője felhívta a figyelmet a turizmus fontosságára, amit a korlátozások többszörösen is sújtanak:
„Én Spanyolországból származom, a Kanári-szigetekre való vagyok. Ott a lakosság tetemes része a turizmusból él. De az egész EU-ban is a GDP tizedét a turizmus adja. Érvényesíteni kell az emberek jogát az utazásra. Hogy a családok ne rettegjenek, jaj, megvettük a repülőjegyet és valamilyen új korlátozás miatt nem tudunk nyaralni menni…” – mondotta.
Összefoglalva: a helyzet szerfölött bonyolult és ez tükröződött a vebinar munkájában is. Érdekütközések tömegét lehet felsorolni: a kormányok, a polgárok, az európai integrációs szervezetek (EU, EP) között.
Egyfelől ott vannak az emberi szabadságjogok (utazáshoz való jog, személyes adatok védelme stb.), amelyek érinthetetlenek ugyan, de a koronavírus-helyzet miatt néha korlátozni szükséges, vagy meg kell őket sérteni.
Másfelől ott vannak a nemzeti kormányok, amelyek az ország érdekeit nézve, némelykor szembe mennek az EU, az EP alapelveivel.
Harmadrészt: beszélhetünk az egyenlőtlenségekről, amelyek az egyes országok között fennállnak. Az EU-ban néhol ingyenesek a vírustesztek, másutt, például Finnországban, horribilis összegeket, akár 240 eurót is le kell szurkolni a tesztért.
Negyedszer ott vannak a gazdasági érdekek: az emberek az EU belső határokat, Schengen-zónában is, nemcsak szabadságra utazáskor, hanem munkavégzéskor, családlátogatáskor is átlépik.
