A bélyeghez tartozó szelvény a Nemzetközi Vívó Szövetség alapítása centenáriumának állít emléket. Berta Ágnes tervei alapján a Pénzjegynyomda 200 025 példányt készített belőle. A bélyegújdonság július 4-től kapható.

A Nemzetközi Vívó Szövetség centenáriumi évében ezúttal Budapesten méri össze tudását a kerekesszékesekkel együtt az egész vívócsalád. Több mint 1000 sportoló, valamint edzők, sportvezetők, kísérők, vendégek, szurkolók vesznek részt a Syma-csarnoki világbajnokságon.

Kilenc állam alapította meg a Nemzetközi Vívó Szövetséget (FIE) 1913-ban. A szervezetnek ma 148 ország a tagja, a sportág pedig megőrizte rangját az olimpiai játékok programjában. A centenáriumi világbajnokság kiváló lehetőség ennek erősítésére, a fiatal vívóknak pedig arra, hogy kitűnjenek, a győzni akarást és a fair play szabályait ötvözve megismertessék magukat a világgal.

A modern „sportszerű” vívás előzménye volt az ókori botvívás, a gladiátorok vívóküzdelme, és a középkori bajvívás. Ezek szelídültek a legújabbkori sportszerű keretek köré. A vívást jelenleg három – némileg eltérő szabályrendszerű – fegyvernemben űzik: a párbajtőr, a tőr és a kard.

Hazánkban a vívás gróf Széchenyi István és báró Wesselényi Miklós tevékenysége nyomán a 19. század elején vált népszerűvé. Első intézménye az 1825-ben létrejött Pesti Nemzeti Vivóintézet volt, az első magyar nyelvű vívószakkönyv pedig 1839-ben jelent meg Vítan címmel. Magyarországon az első sportegyesület a Magyar Atlétikai Club (MAC) 1875-ben alakult meg, és sportágai közé a vívás is bekerült. 1897-ben megalakult a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) vívóosztálya, amely 1912-ben kivált és így megalakult a Magyar Vívó Szövetség.

Magyarországon a vívás a legeredményesebb olimpiai sportág. 1908-tól 1964-ig szinte kivétel nélkül magyar versenyző nyerte az egyéni és a csapatversenyeket. A magyar sport legeredményesebb olimpikonja Gerevich Aladár volt (7 aranyérem). (Forrás: fencing2013.hu, wikipedia.org)

A Magyar Posta öntapadós alkalmi bélyeg kibocsátásával köszönti a Magyar Sí Szövetség alapításának 100. évfordulóját. Ez az első öntapadós alkalmi bélyeg a hazai bélyeg-kibocsátás gyakorlatában. A bélyegképen a síelés jellegzetes számai és a Magyar Sí Szövetség logoja található. Benedek Imre tervei alapján a Codex Értékpapírnyomda 200 ezer példányt készített belőle. A bélyegújdonság július 15-től kapható.

Az első magyar síző feltehetőleg Chernelházi Chernel István ornitológus 1891-ben Norvégiában ismerkedett meg a sível, és lappföldi útja alkalmával tanulta meg, majd mutatta be hazatérése után az alapokat. 1907-ben került sor az első szervezett tanfolyamra. 1911-ben Tátraszéplakon rendezték az első magyar bajnokságot. Közben 1908-ban megalakult a Magyar Sí Klub, hogy koordinálja a hazai versenyzést és a sí életet. 1913. július 15-én 14 egyesület megalakította a Magyar Sí Szövetséget, amely 1914-ben a Nemzetközi Sí Kongresszus teljes jogú tagjává vált. Az I. világháború éveiben a versenyek szüneteltek. A zűrzavaros állapotok, majd ennek betetőzéseként a területi veszteségek óriási károkat okoztak a sportágnak. Hamarosan mégis újraszervezték és elindult a hazai sípályák és síugró létesítmények fejlesztése. A nemzetközi életbe is lassan visszatértek versenyzőink. Az 1924-ben Chamonix-ban tartott kongresszuson 14 ország – köztük Magyarország – megalapította a Nemzetközi Sí Szövetséget.

Az 1936-i téli olimpiát követő években a magyar sísport nagy fejlődésnek indult. A II. világháború alatt bekebelezett területekkel együtt sok versenyzővel is gazdagodott az ország.

A magyar sísport látványos fejlődésének a határmódosítások szabtak akadályt. A hóbiztos magas hegyek elvesztésével sísportunk is újra vesztessé vált. A szövetség teljes könyv- és irattára megsemmisült, számtalan síző és szervező vesztette életét. A lelkes munkának és a nagyszerű személyiségeknek köszönhetően a talpra állás mégis létrejött. A nemzetközi sportéletbe is hamarosan bekapcsolódott a megújult Sí Szövetség és a különböző nemzetközi versenyeken jó eredmények születtek.

1948 után a teljes magyar sport állami irányítás alá került. Az ország politikai elszigetelődése miatt a külföldi kapcsolatok csaknem teljesen megszűntek, legjobbjaink csupán a szocialista országok néhány versenyén vehettek részt. Az 1956-i forradalom idején mintegy 50 élversenyző hagyta el az országot. A nemzetközi fejlődéssel, technikai ellátottsággal nem tudtunk lépést tartani. Csökkent a klubok, a versenyzők és az edzők száma. A sportvezetés döntése nyomán előbb kis létszámú csapattal, majd egyáltalán nem vettünk részt a világversenyeken. A hetvenes évek első felében a sportvezetés döntése szerint elindult a biatlon szakág fejlesztése. 1989 után mind a sí tömegsport, mind a versenysport utat talált a környező országokba. (Forrás: Bánás Artúr: A Magyar Sí Szövetség centenáriumára c. írása; megjelent a Bélyegvilág 2013. 6. és 7-8. számában.)