Wesselényi Miklós – Jeseník

A reformkor kiváló alakja, az ellenzék egyik fő szervezője nyakába hűtlenségi pert akasztott a bécsi udvar, s a kirótt börtönévek alatt megroppant legendás ereje, romlani kezdett a látása. Jeseníkben keresett gyógyulást, 1848–1850 között pedig oda vonult vissza „önkéntes száműzetésbe”, megvakulva.

Első látogatása idején vetette fel, hogy a lengyelek, a csehek és a franciák példáját követve, a magyar vendégek is emeljenek ott emlékművet. A kezdeményezés meghallgatásra talált, 1840-ben már állt az ércoroszlán, Ludwig von Schwanthaler müncheni szobrász alkotása. A talapzat oldalát Vörösmarty Mihály strófája ékesíti:

»A’ vaddal köz italt megkezdé vetni az ember

‘S gőge’ fejében kór agg leve és nyavalás

Priessnitz visszaadá a’ víznek régi hatalmát

’S ősi erőben kél újra az emberi faj.«

A magyar oroszlán hamarosan a legnépszerűbb emlékmű lett Jeseníkben, motívuma díszíti a szuveníreket, az éttermi tárgyakat, szalvétákat. A szobrot a legtöbb vendég felkeresi, a helyi hagyományok szerint ugyanis a férfi, aki megsimogatja, visszanyeri régi erejét…