A lejtmenetbe kényszerült dvd-piacon szenzáció a pár nap óta megvásárolható Délidő (High Noon). Az 1952-ben megjelent és négy Oscar-díjat nyert western minden idők legjobb vadnyugati története. A dobozán három kifejezés fémjelzi: Szikár. Erőteljes. Felejthetetlen.
Egyetértek!
Alapanyaga is minőségi: A bádog csillag (The Tin Star) című dráma; John Cunningham alkotása. Ebből készített forgatókönyvet Carl Foreman, és rendezett remekművet Fred Zinnemann. Oscar-díjat nyert a zenéje is, Dimitri Tiomkin szerzeménye.
Eredeti angol nyelvű, magyar feliratos lemezen kapható a mozifilm; ugyanakkor kétféle (!) magyar szinkronos változata is készült; az egyik (az 1990. évi) jelenleg is a neten online elérhető. Ez jelentőséget mutat, méltatással ér fel. Gary Cooper játéka és Grace Kelly szépsége is kulcs a lebilincselő történet nívójához.
Gary Cooper
Túl lelkes volna a felvezetésem? Talán. Magam ellenpontozom. Aki nem kedveli a rossz krimit, akciófilmet, komédiát vagy pornót, tudja: egyet látott, de majdhogynem látta mindet. Olyankor érezni ezt, ha kliséízű, kopott, unalmas a történet; nincs eredetiség a realizálásban sem; ócska trükkök és gyenge jellemek mutatkoznak; túlreagáló hősök téblábolnak le és fel; sem a tartalom, sem a forma nem szippant be.
Fő alakként Gary Cooper és Grace Kelly
A Délidő esetében más a helyzet. Akkor is így éreztem, amikor az 1970-es évek végén először láttam a pesti Filmmúzeumban, és most ugyanezt hasonlóképpen élem át. Bár tudom, hogy a vásznon mi és miért történik, mégis a székhez szegez az izgalom. A dialógusok tiszták, a konfliktusok valódiak, a ritka akciójelenetek precízek. Élet tölti be vásznat.
A jó ügy védelmezésének rendőrbírói ethosza, a seriffjelvényével a törvény és a családja mellett bátran kiálló ember példája lélekemelő. Hetven évvel a premier után is friss, magával ragadó, jó profi mozi – egyben lélektani dráma – ez a fajta pisztolyos igazságtétel.
A lemez promóciója így szól: „Will Kane (Gary Cooper) az esküvője napján tudja meg, hogy Frank Miller a déli vonattal érkezik a városba, hogy bosszút álljon rajta, amiért annak idején a börtönbe juttatta. Mivel a helyiek nem hajlandók mellé állni, Kane kénytelen egyedül szembe nézni a bűnözővel és csatlósaival a filmtörténelem egyik leghíresebb leszámolásában. A valaha készült legjobb westernnek tartott Délidő főszerepében nyújtott páratlan alakításáért Gary Cooper elnyerte a legjobb férfiszínésznek járó Oscar-díjat, a filmet pedig további három arany szoborral jutalmazták.”
Adalék, hogy a Délidő kiemelkedő sikerét utóbb megpróbálták meglovagolni. Készült úgynevezett Délidő 2, Will Kane visszatér alcímmel. Nem rossz alkotók próbálkozása lenne ez. Az IMDb-én azonban az ennek az utánlövésnek az 5,3 pontértéke a szerény helyét reálisan kijelöli. Az eredeti Délidő jelenleg – közel százezer szavazat alapján – 7,9 ponton áll; nálam 8,9 ponton lenne.
Csúcswestern-ügyben is szokás az egybevetés. Nem kevesen állítják, hogy vetekszik a Délidővel a Butch Cassidy és a Sundance kölyök című másik (1969. évi) klasszikus; nem véletlenül Paul Newman és Robert Redford kabinet-alakításával. Minőségük egyenértékűsége helytálló lehet, egy ponton túl a méricskélés már ízlés dolga talán.
A mű a fontos, a születésének körülményei járulékosak. Mindazonáltal esetünkben tehető pár jelzés. 1952 táján az Egyesült Államokban tombolt még a Joseph McCarthy vezette Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság, illetőleg folyt a koreai háború. A forgatókönyvírót, Carl Foremant megpróbálták kiiktatni a filmkészítő csapatból, s nem is mindenki állt azonnal melléje. Becsületére legyen mondva Fred Zinnemann-nak és Gary Cooper-nek, hogy kiálltak művésztársuk, és vele az alkotói szabadság mellett.
Utólag aztán maximum annyi történt, hogy a szakmain túli kritikai megjegyzések is érték a produkciót. Hova tovább: akadt, aki több western-sablont, főként akció-jelenetet látott volna szívesen a műben. Ez olyasmi, mint amikor a zenében keveslik vagy sokallják a hangjegyet. Normális esetben nem kilóra mérnek.
Az idők amerikai változásának tükre, hogy elismerték, szerették a Délidőt: Ronald Reagan, Dwight D. Eisenhower avagy Bill Clinton is. Sőt, a korabeli szocialista tábor úgyszintén. Ízlések és pofonok?! Adott volt mindkettő.
Zárszó: az igazi művészet sok tekintetben kamatozik. 1952-ben a Délidő 730 ezer dollárból készült, aztán máig hozott 18 milliónyi bevételt. Lám, még ma és itthon is eladható.
Délidő (High Noon, 1952), 4 Oscar-díjat elnyert amerikai klasszikus western-dráma, időtartama 81 perc; létezik magyar szinkronos és feliratos változata. Írta: Carl Foreman – John Cunningham könyvét adaptálva; rendezte Fred Zinnemann; zenéjét szerezte Dimitri Tiomkin; főszereplői Gary Cooper és Grace Kelly. Itthon forgalmazza a Provideo. A képek a film számos megjelenítéseiből valók, köszönet értük.
És itt a folytatás: High Noon, Part Two – The Return of Will Kane.