A zirci ciszterci apátság könyvtára hazánk egyik leggazdagabb, nagy múltra visszatekintő egyházi gyűjteménye. A 
története három nagy korszakra osztható. Az első: az apátság alapításától a török invázióig, mely a kolostor és a 
település elnéptelenedéséhez vezetett; a második: az újratelepítéstől a rend 1950-i feloszlatásáig; a harmadik már a 
napjainkig fennálló műemlék könyvtári funkció az Országos Széchényi Könyvtár részeként.

A holnap nyíló és június 26-ig látható kiállítás a monostor és a könyvtára történetét dolgozza fel az újraalapítástól a 
19. század közepéig. A korszakhatárokat indokolja, hogy a ma az apátsághoz tartozó kódexek, ősnyomtatványok, 
legrégebbi miseruhák és kelyhek nagy része akkor került Zircre, mert a középkori kincsek a 16-17. század folyamán 
szétszóródtak, megsemmisültek. 

A 18. században, a török kiűzése után a hódoltsági területek újjáépítésében, a kulturális életbe történő 
visszakapcsolásában az egyházaknak nagy szerepe volt. A nagy múltú szerzetesrendeknél a helyreállítást sokszor 
külföldi kolostorok, apátságok segítették, Zirc esetében a sziléziai Heinrichau. Ez nem csak anyagi támogatásban 
nyilvánult meg, mert onnét érkeztek a szerzetesek, az első könyvek a Bakonyba, s természetesen a szertartásrendet is az anyamonostor szokásainak megfelelően alakították ki. Jól mutatják ezt az abban a században keletkezett kéziratos liturgikus munkák, amelyeket heinrichaui művekről másoltak zirci szerzetesek. Az 1814-től önálló zirci apátság új feladatként a középiskolai oktatásból vállalt részt, s ez a szerzetesektől teljesen más napirendet követelt meg. Egyben szükségessé vált a bibliotéka nagyarányú fejlesztése, miáltal tankönyvekkel, illetve az oktatást segítő művekkel gyarapodott az állomány. A vásárlásokkor ügyeltek az értékmentésre is, így lett Zirc tulajdona 10 kódex is.

Az állomány bővülése megkövetelte, a ciszterci rend jó gazdálkodása pedig lehetővé tette a reprezentatív 
könyvtárterem megépítését. A gyönyörű, intarziás berendezéséről híressé vált termet 1857-ben adták át, amely 
meghatározza a mostani kiállítás záró évszámát. A kiállításon szereplő kódexeket, újkori kéziratokat eddig még nem 
láthatta a közönség. A rend feloszlatása, 1950 után az Országos Széchényi Könyvtár vette át őket megőrzésre. A 
kódexek közül a legértékesebb a 15. század második felében készült latin nyelvű darab, amely Johannes Herolt 
prédikációit és egy bestiáriumot tartalmaz. A bestiárium valós vagy kitalált állatok leírásai, ezekhez vallási-erkölcsi 
értelmezéseket társít, ezért gyakran használták prédikációkhoz.

A kódexet a 15. század végén egy dél-magyarországi kolostorban magyar és horvát nyelvű glosszákkal, azaz megjegyzésekkel látták el. Húsz magyar szót tartalmaz, s így nyelvemléknek számít „Zirci Glosszák” elnevezéssel. Láthatók a kiállításon még a könyvtár legértékesebb ősnyomtatványai és antikvái is. A miseruhákat és a kelyheket pedig a ciszterci rend kölcsönözte a kiállítás rendezőiknek.