Szerencsénkre nekünk, hallgatóknak sem az a dolgunk, „hogy megfejtsük, hanem hogy megéljük”, azaz hallgassuk a szerelemről, szeretetről szóló 15 új dalt. A 15. számnál rögtön megállunk, mert megtudtuk: különlegességnek számít manapság az, hogy ilyen sok dalt égettek egyetlen korongra (cd-re). Mivel Zséda célja az, hogy mindenkinek legyen legalább egy kedvenc Zséda-dala, ezért a sok dal, és ezért lett valahány popzenei ihletettségű. Ők találnak el ugyanis legkönnyebben az emberekhez, belőlük tudnak a legkönnyebben választani maguknak egy olyan kedvencet, mely lesz olyan kedves nekik, „mint a gyermekkort felidéző vattacukor”.
Az is különlegességnek számít, mert ez sem szokás manapság, hogy egy énekes rendszeresen lemezt adjon ki, de Zséda ebben is (mint énekesi pályájának minden területén) saját útját járja. Szükségesnek érzi, hogy a maga és közönsége számára is időről időre összefoglalja egy-egy alkotói korszakát. Fontosnak érzi, hogy a dalokon át bemutassa, elmondja, amit a világról tud, amit magában összegezett, amit másoknak mondani szeretne.
Zséda, természetesen, személyiségéhez méltó elegáns, igényes környezetben mutatta be 6. albumát, ahol jelen voltak alkotótársai is: Rakoncai Viktor EMeRTon-díjas zenész, zeneszerző, zongorista, előadó; Lackfi János költő és a Magneoton Kiadó ügyvezető igazgatója, Joós István. Rakonczai a közös pályájuk alakulását idézte fel, a Zsédának írt első zenéit, és úgy vélte, hogy a 6. lemez dalai a klasszikus és a popstílus között helyezhetők el. Szerinte a daloknak is van „kémiája”, vagyis ezek is kapcsolódnak egymáshoz, mint az atomok, s átfogják Zséda pályát azzal, hogy kicsit mindegyik album benne van ebben az újban is.
Lackfi János arról a folyamatról beszélt, hogy a lemezen lévő egyetlen francia nyelvű, egy szomorú szerelem történetét elmondó dal, a Jours Sourds szövege és dallama hogyan született meg a közös munka közben, és arról, hogy számára milyen többletet hordoz, hisz’ „a párizsi terrortámadásokkal egy időben szólalt meg a dal nagyközönség előtt először”. Azt is elárulta, hogy szeretné, ha Zséda megzenésített Babits-verseket énekelne.
Joós István is felidézte első találkozását Zsédával, „a törékeny porcelánbabával”, melyet Zséda első dalának bemutatóját meghallva, ő kért azért, mert hisz a személyes kapcsolatokban, az emberek aurájában. Felidézte, hogy Zséda milyen következetesen, öntörvényűen és kompromisszum nélkül építette a pályáját, s úgy vélte, hogy miközben a sokszínű, szép üzeneteket hordozó 6. album 2016 minden zenei jellegzetességét magán viseli, olyan dal is szerepel rajta, mely már sejteti pályája következő szakaszát… Nem hagyható ki, hogy Demjén Ferenc Úgy szeretném című dala is hallható a lemezeen, teljesen új változatban, szimfonikus zenekari kísérettel.
A 6. album mellett kézbe vehettük az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent 6. határidő-naplót, melynek címe: Zene és szöveg – 2017. Ebben Zséda végigvezeti az olvasót pályája fontosabb állomásain, mert fontosak számára a gyökerek, a múlt, s mert összegzés nélkül, mint mondta, „el-el felejt az ember dolgokat”. Bemutatja „az őt leginkább inspiráló embereket, előadókat, dalokat s közben hónapról hónapra hasznos tanácsokkal, tippekkel”, receptekkel, divattanácsokkal is ellátja az olvasót. A szöveget sok fotó és kép illusztrálja, pl. megtekinthetjük Zséda koncertruháit, sőt a Kémia című album felvételén készült fotókat is.
Visszatérve a mintegy 60 percnyi zenét tartalmazó Kémia albumhoz, ismét Zsédát 0idézzük, aki (miként Dosztojevszkij) vallja, hogy „A szépség váltja meg a világot” és szeretné, ha a hallgatók „éreznék a szeretetet, mellyel a Kémia című albuma készült.”