Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a „20 éve az Európai Unióban – és a jövő…” című konferencián arról beszélt, a területi fejlesztési politika célja, hogy Magyarország 2030-ra az Európai Unió öt legélhetőbb tagállamai közé kerüljön. Bűvös szám ez a 2030-as, Orbán Viktor például korábban arról beszélt, hogy 2030-ig szeretne kormányozni – mostanra ez az időtáv kitolódott – és volt olyan ígéret is, hogy 2030-ra utolérjük Ausztriát. Kövér Lászlónak más volt a víziója: négy évvel ezelőtt a Katolikus Rádióban azt mondta: nem biztos, hogy 2030-ban lesz még Európai Unió. (A nyitó képhez: Bécs tavaly az első helyre került az Economist Index nemzetközi rangsorában. Kép: Sina Ettmer / Adobe Stock)
Navracsics szerint Budapest fejlettsége már 2004-ben is meghaladta az EU átlagát (129 százalék), és 2022-ben már az uniós fejlettségi átlag 158 százalékát hozta, de a fővároson kívüli régiók felzárkózási folyamata lényegesen lassúbb.
Vagyis Navracsics szerint még nem tartozunk az EU legélhetőbb országai közé. Ami azért is érdekes, mert egy ideje mást sem hallunk az országot vezető politikusoktól, hogy a Nyugat hanyatlik, néhány évvel ezelőtt pedig még magukat felelősnek mondó politikusok is azt állították, hogy Németországban fáznak az emberek, éjszaka sötét van, viszont – hála a gender térhódításának – ott majd a férfiak is szülhetnek gyereket. Erre mondta gúnyosan Orbán Viktor, hogy kinek mit intézett a kormánya.
Lázár János mostani közlekedési és építési miniszter még kancelláriaminiszterként, ugyancsak 2030-at jelölte meg arra, hogy utolérjük Ausztriát. Ami tőle azért is szép teljesítmény, mert éppen Lázár volt az, aki egy időben nem követendőnek, hanem kifejezetten elrettentőnek tartotta az osztrák viszonyokat. A 2018-i választási kampányban például attól sem riadt vissza, hogy Bécsbe utazzék, majd kétperces videófelvételen mutatta be, hogy milyen borzalmas körülmények uralkodnak az osztrák fővárosban. Megtudhattuk, hogy szegény osztrákok élete sivár és kilátástalan, kosz és piszok, amerre a szem ellát. Ez volt a videó üzenete: szegényes környezet és növekvő bűnözés, mindez természetesen a bevándorlók miatt.
Ehhez képest 2022-ben, bizottsági meghallgatásán, még mint a közlekedés és az építés leendő minisztere, a 2018-ban leszólt Bécset akarta utolérni.
Bárhogy legyen is, Navracsics megszólalása annak a beismerése, hogy Magyarország jelenleg nincs az EU legélhetőbb országai között. Sőt – igaz, a miniszter erről nem beszélt –, súlyos lemaradásaink vannak. Gazdasági mutatóink például kifejezetten kedvezőtlenek, az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében már a sokáig lesajnált románok is megelőztek bennünket. A magyarországi vásárlóerő – hiába a bérek és a nyugdíjak emelése – folyamatosan csökken, erről a kereskedők tudnának sokat beszélni.
Navracsics jól látja, hogy „az uniós források felhasználásánál jobban kell összpontosítani a versenyképességre”. Finom és visszafogott ez a megfogalmazás, mert valójában az van mögötte, hogy bár Magyarország egyike a legtöbb forráshoz jutó országoknak, a felhasználás hatékonyságát illetően a mezőny végén kullogunk.
2030 már nincs olyan messze, mint amennyire néhány évvel ezelőtt volt, s már csak hat évet kell várnunk a csodára, vagyis arra, hogy a kormány ne csak a szavak szintjén, hanem a valóságban is tegyen valamit az élhetőbb Magyarországért. Versenyképessé kellene tenni a gazdaságot, ami azt is jelenti, hogy érzékelhető mértékben csökkenjen a korrupció, ehhez pedig fel kell hagyni a csókosoknak való osztogatással.
Ha ezen a területen nem lesz változás, akkor Navracsics és mindenki más elfelejtheti a 2030-i „élhetőségi” céldátumot és már annak is örülhetünk, ha legalább magunkat utolérjük.