(Pompéry Judit, Berlin) Ezúttal nem sikkad el a coronavírus-hírek között, szinte minden valamirevaló lap, portál felháborodottan reagál a szükségállapoti törvényre, ami biankócsekket ad a magyar kormányfő kezébe. Az elemzők saját értékrendjének védelmében azonnali lépéseket követelnek az EU-tól.
A 2–3 nappal ezelőtti kritikus állásfoglalásokkal, határozott „statement”-ekkel szemben ma konkrét javaslatokat is olvastam. Értem, hogy az én laikus javaslataimmal szemben egy magára valamit is adó komoly politológus, elemző, szakújságíró kizárólag csak jogilag megvalósítható, vagyis kivitelezhető ötletekkel állhat elő, tudván, hogy miközben semmi sem kötelezi a politikusokat arra, hogy ezeket megfogadják és valóban lépjenek. És ha azt a nyilvánvaló szükségszerűség ellenére nem teszik, akkor nyilván fontos, ámbár a széles közönség előtt ismeretlen szempontok akadályozzák őket.
De tegyük fel, hogy megtörténik a csoda és már holnap beindul az adminisztratív gépezet. Tegyük fel. Egyelőre átláthatatlan, hogy a helyzet diktálta home-office-módozatban meghozott döntéssorozat eredményezhet-e hivatalos keresletet és ha igen, akkor tud-e az Európai Bíróság az Európa-szerte uralkodó hátráltató körülmények mellett jogierős ítéletet hozni.
Tehát ha kivételesen igen és mindezek elején valóban nyomban reagálna Brüsszel, az azonnaliság így is heteket, ha nem hónapokat venne igénybe. Megengedvén tehát, hogy az illetékes európai hatóságok azonnal lépnek és jogerőssé válik a home-office-munkaeredmény, magyarán a potenciálisan érzékeny monetáris büntetés érvénybe lép, nos, meglátásom szerint addigra nagy valószínűséggel – remélhetőleg – lecseng a válság. Addig is viszont irreverzibilis károkat okozhat a minden joggal felhatalmazott magyar kormány.
Belátom, ez a rövid jegyzet sem több a veszélyre való figyelemfelhívásnál. Nincs gyorsan kivitelezhető és kedvező eredménnyel kecsegtető javaslatom, biztos tippem. Van viszont több kérdésem:
- Ha a nemzetközi sajtószemlét, kritikus cikket, ehhez hasonló eszmefuttatást közli az online média – példaként mondjuk az Infovilág –, amit netán rendszeresen olvasna a kormány sajtófigyelő-szolgálata, akkor a szerkesztőséget máris börtön fenyegeti?
- Visszagondolva a médiatörvény következményeire, esetleg elegendő lehet egyetlen példát statuálni és máris szorosabbra húzná a szíjat az öncenzúra. Ergo sorozatos börtönbüntetésre nem is lenne szükség, mert magától is végképp elnémulna a hazai (nem a kormány, a költségvetésből, valamennyi polgár adójából működő) média? Esetleg eleve ez a cél?
- Kire, milyen médiára terjed ki a törvény?
- Hovatovább a nem médiaszak-, csak magánember által a közösségi médiában közölt kritikus vélemény is üldözendő az új törvény alapján? Ez nyilván értelmezési kérdés, amire ma még nincs válasz, majd a gyakorlat megmutatja.
- Szélesebb körű értelmezés esetében jobb, ha velem együtt sokan egyelőre – vagy inkább többé – nem tesszük be a lábunkat Magyarországra, mert letartóztathatnak? Akárcsak Erdogan a német és német–török újságírókat?
- …?