A múlt század 90-es éveinek második felében Nyugat-Európában negatív visszhangot keltettek azok a sajtóértesülések, amelyek szerint Magyarországon rosszul bánnak a háziállatokkal – különösen a libatömés híre keltett hangos tiltakozást. Az Európai Unió tagságára pályázó országunknak természetesen nem hiányzott a negatív reklám. Cikkünk szerzője, a Népszabadság akkori bécsi tudósítója igyekezett feltárni, hogyan viszonyul legközelebbi nyugati szomszédunk a kényes témához és hogyan mozdítanák elő annak megoldását az osztrák állatvédők. Írását 1997. június 24-én láthatták az olvasók a legnagyobb példányszámú hazai napilapban. (A nyitó képen: az idén 177 esztendős Bécsi Állatvédő Egyesület közppontja; foto: APA)

„A magyarországi viszonyok tarthatatlanok, kutyákat és macskákat gyilkolnak rettenetes módon, a libákat pedig úgy tömik, hogy sok közülük megfullad vagy kipukkad. Sehol nem lehet panasszal élni, a lapok sem vesznek fel ilyen jellegű hirdetést. Kérem, kövessenek el mindent, hogy ott a kormány végre rendet teremtsen!” (Dr. Tomid, Ausztria.)

„Amíg a szegény állatok helyzete Magyarországon nem javul, nem utazom többé oda. Nincs védelem sem a lovaknak, sem a szarvasmarháknak, sem a kutyáknak vagy a macskáknak.” (Annemarie Liebl, Ausztria.)

„Magyarországon a kutyákat kurta láncra verve tartják, a macskákat pedig nem sterilizálják, így akadálytalanul sokasodnak. Kérem és előre is köszönöm a közbenjárásukat!” (Lionel Gilles, Franciaország.)

„Szívesen felkeresném ismét Magyarországot, de segítsenek abban, hogy ott emberségesen bánjanak az állatokkal is. A kommunista rendszer sem az emberekkel, sem az állatokkal nem törődött. Tudom, hogy a mostani magyar kormány rendet akar teremteni, de meddig kell erre várni az állatok vonatkozásában?” (Rigl asszony, Németország.)

Ilyen levélrészleteket juttatott el lapunkhoz William Weiss, a Brigitte Bardot Alapítvány ausztriai képviselője (aki egyúttal igazolványok faxmásolatával cáfolta azon magyar sajtóértesüléseket, hogy nincs is köze a filmcsillagból állatvédővé lett francia színésznő mozgalmához). A határ közelében, Bad Sauerbrunnban (történelmi fürdővároska Burgenlandban, gyönyörű rózsakerttel – a szerk. megj.) működő aktivista kétségkívül jól ismeri viszonyainkat, különösen a Sopron környéki helyzetet, ő volt az, aki tavasszal turistabojkottot hirdetett Magyarország ellen, amíg a fentiekben kifogásolt állapotok meg nem változnak. William Weiss gondjait és panaszait a budapesti környezetvédelmi minisztériummal osztotta meg, a Bécsi Állatvédő Egyesület (Wiener Tierschutzverein) viszont a napokban egyenesen Horn Gyulának küldött levelet. Az idén 150 éves, 90 ezer tagot számláló egylet komoly tekintélyt élvez Ausztria-szerte, soraiban rendkívül befolyásos emberek tevékenykednek, véleményükre kormánykörökben is odafigyelnek. Nagy érdemeket szereztek például abban, hogy az osztrák vasutakon történő élőállat-szállítás körülményei ma már optimálisnak tekinthetők. Ebben kitűnő partnerre találtak az egykori közlekedési miniszter, jelenlegi szövetségi kancellár, Viktor Klima személyében. (Kár, hogy a magyar illetékesek annak idején nem kérték az egylet közbenjárását a rábafüzes–heiligenkreuzi határátkelő állat-egészségügyi ellenőrzési szolgálatának beindításához. Akkor talán nem kellett volna – négy osztrák állatorvos státusának megteremtésére várva – nyugati szarvasmarha-exportunk jelentős hányadának sok éven át több száz kilométeres kerülővel eljutnia a megrendelőkhöz.)

Lucie Loubé elnök asszony Bécsben a Népszabadság rendelkezésére bocsátotta a magyar miniszterelnökhöz címzett levelének másolatát, sőt, részletezte is a benne foglaltakat. Elmondta: tisztában van ugyan azzal, hogy nem avatkozhat be más országok ügyeibe, de a történelmi kapcsolatok, a földrajzi közelség és a jó szomszédság okán szükségesnek érzi néhány negatív jelenségre felhívni Horn Gyula figyelmét, és felajánlani közreműködésüket a megoldás keresésében. Így szóvá tette, hogy tagjaik szerint Magyarországon az állatvédelem gondolata még nem talált kellő visszhangra a lakosság széles rétegeiben, és hogy egy állatvédelmi törvény hiánya az ország európai integrálódását is fékezheti.

Saját elképzeléseiket és tevékenységüket illusztrálandó Loubé asszony még beszélgetésünk előtt körbevezetett bennünket 12 ezer négyzetméteres „birodalmán”. A bécsi egyesület székháza ugyanis nem csupán és nem elsősorban hivatal, hanem jószerint egy állatkert és egy menhely kombinációja. Gazdátlanná vált házi- és vadállatok tömegei találnak mentsvárat itt, a bécsi XII. kerület egyik hangulatos tere, a Khleslplatz szomszédságában. Az árnyas fák tövében a ketrecek és kifutók között iskolás gyerekek csoportjai sétálnak, hallgatva a központ munkatársainak előadását az ott látható kutyák, macskák, majmok, leopárdok, madarak, nyulak és még számos más állat életéről, idekerülésükről, és – ha betegek vagy sérültek voltak – gyógyításukról. A felettébb hasznos túra résztvevői közül sokan jönnek vissza, kutyák sétáltatását vállalva, vagy éppen szüleikkel, hogy egy-egy állatot hazavigyenek. Érdekes gyakorlat itt, hogy nem adnak örökbe semmilyen állatot, csupán „kihelyezik” egy-egy állatbaráthoz. Ott is rendszeresen ellenőrzik a tartás körülményeit, ha valami rendelleneset tapasztalnak, visszarendelik a „kölcsönjószágot” (befogadóik nem ajándékozhatják tovább és főképpen nem adhatják el őket kísérleti célokra). Az állatok harmonikus, stresszmentes tartása az ember érdeke is, mert Loubé asszony szerint a természetidegen körülmények olyan súlyos elváltozásokig vezethetnek el, amilyen például a csontliszttel etetett és kergekórba esett brit szarvasmarhákkal történt.

A bécsi intézmény fenntartása tetemes pénzbe kerül (elég annyit említeni, hogy négy állatorvos dolgozik itt), a költségeket az egylet a tagdíjakból (egy évre 90 schilling) meg a szponzorok adományaiból állja – nem kapnak állami támogatást. Nagyon sok állatot hoznak hozzájuk, naponta mintegy háromszáz kutyát adnak oltalmukba. Igaz, szerencsére sokat haza is visznek tőlük az állatbarátok. Az elnök asszony – aki 1990-től áll az egyesület élén és tekintélye vitathatatlan – a fentiekhez még hozzátette: egyre több, Magyarországról származó ebet hoznak be. Tapasztalataik szerint sok magyar jár át hozzájuk, hogy különféle osztrák vásárokon, piacokon az autó csomagtartójából kutyakölyköket, néha egész alomnyit ajánljon megvételre. „Az emberek már csak szánalomból is vásárolnak belőlük, hogy azután előbb-utóbb nálunk kössenek ki velük” – teszi hozzá a hölgy, aki Hornhoz írt levelében készségüket fejezte ki, hogy a magyarországi állatvédelmet jogi és gyakorlati tapasztalataik átadása mellett technikailag is támogassák, így – mintegy elsősegélyként – valamelyest pótolják a magyar testvérszervezetek hiányzó eszközeit. Legfontosabbnak azonban a mentalitás megváltoztatását tekintik, hiszen – húzta alá – akik az állatokkal rosszul bánnak, rendszerint az emberekkel sem bánnak jól. „Nem lehet az ön kormányának az érdeke, hogy az országukban tapasztaltak miatt az ott nyaralók csalódottan távozzanak, s hogy ezt a média ismételten szalagcímekben kürtölje világgá” – írta a magyar miniszterelnöknek Lucie Loubé, Hozzátette: „Tudom, hogy önnek Magyarországon számos problémával kell megbirkóznia, mégis nyomatékkal kérem arra, hogy ne feledkezzék meg az állatokról sem.”

Lapunknak nyilatkozva az elnök asszony még kiemelte: nem áll szándékukban senkit sem kioktatni vagy bármilyen nyomásgyakorlással próbálkozni. Tagjaik soraiban számos lelkes magyarbarát található, aki éppenséggel szeretné magát felhőtlenül jól érezni, ha nálunk időzik, ezért veti fel az említett problémák megoldásának szükségességét. Lucie Loubé elismerte, hogy Ausztriában sincs minden megoldva (a különféle tartományokban például eltérő állatvédelmi törvények vannak érvényben), de EU-belépésük után az is kiderült, hogy számos uniós tagállamnál az osztrákok előbbre tartanak, így ott is szorgalmazzák az előírások szigorítását. „Amikor Magyarország felvétele napirendre kerül, a szabályok már az unióban is keményebbek lesznek, erre jó minél előbb megkezdeni a felkészülést” – összegezte véleményét a bécsi állatvédők vezetője, aki a jó szót és a meggyőzést célravezetőbb eszköznek tartja, mint a fenyegetést és a szankciókat.

Időközben William Weiss arról tájékoztatta lapunkat, hogy a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumtól kapott információk alapján (amelyek szerint a magyar állatvédelmi törvény tervezetét a kormány a parlament elé terjesztette, és jelenleg bizottsági viták folynak róla) a Brigitte Bardot Alapítvány a Magyarországgal szemben elrendelt és „Európa-szerte rendkívüli nagyságrendeket elért” turistabojkottot azonnali hatállyal feloldotta. „Nem kívánunk Magyarországnak gazdasági károkat okozni, kormányuk tervezete korrekt, az állatok helyzete bizonyára javul a jövőben” – összegezte véleményét Weiss úr.

Loubé elnök asszonytól viszont egyelőre nem kaptunk értesítést arról, hogy a magyar miniszterelnök miként reagált a bécsi állatvédők levelére.