Napóleoni idők Szombathelye – mi célt szolgált a Stáb-ház?

Az elriasztó állapotú győri Napóleon-ház.

Egy régi metszet kelet-északkelet felől ábrázolja Szombathely városát: a kép rengeteg információval szolgál, a többi között a napóleoni háborúk idejébe vezet vissza minket. Győr közelében, Kismegyer határában 1809. június 14-én az alábecsült túlerővel támadó francia császár seregei megfutamították a császári Habsburg-seregeket. A császári felderítők hibájából mindössze tizenötezres ellenséges seregre számított a Habsburg had, ám valójában ötvenezer jól felszerelt és jól képzett francia katonával kellett szembenéznie. (A nyitó képen az ügyészség — ma is ilyen szép…)

Napóleon serege a nap végére megfutamította, elzavarta a Habsburg császári haderőt. Bécs politikai és tekintélyi okokból az elkerülhetetlen vereségért a magyar nemesi felkelőket, az inszurgenseket hibáztatta, akik valójában hősiesen küzdöttek a hibás bécsi felderítés miatt nem várt hatalmas túlerővel.

Eközben Szombathely városát egy kisebb francia harci egység tartotta megszállva, élén Beauharnais herceg, a francia császár fogadott fia állt, aki jó néhányszor megfordult a városban. Ez a megszállás öt és fél hónapon át rakta összes terhét a kisvárosra 1809 júniusától november közepéig. Szombathely azután, hogy felszabadult e megszállás alól, csak több évtizednyi fegyelmezett gazdálkodás eredményeként tudott ismét talpra állni, és amúgy is lassú fejlődésének folyamatában mindent újraindítani.

Szombathely város meglehetősen pontos ábrázolásban. A ferences templomtól a mai Szily János utca közepéig, tehát kelet-északkelet felől szemlélve. A metszet jobb szélén még azt a legalább öt kisebb lakóházat láthatjuk; helyén építették a francia haderő vezérkarának elhelyezése céljából a Stáb-házat 1809 derekán. Az építkezéssel a lakosság terheinek csökkentése volt a cél.

A régi metszetről mindenekelőtt megtudható, hogy Szombathely városa 1817 előtti állapotában látható rajta, hiszen még áll a mai Fő tér nyugati oldalához közeli a várostorony, amely abban az esztendőben pusztult el az őt körülvevő kisebb építményekkel, épületekkel együtt (Kupai-kút, tömlöc, bakterház: a strázsák háza, a kápolna és a deres) egy szörnyű tűzvészben. Az elnyújtott kép bal szélén a ferencesek templomának tornyát és klastromát, tőle jobbra, nyugatra a most Pannónia-háznak nevezett fogadó emeletes tömbjét mutatja a kép, majd a tér teljes déli házsorát.

A 19. század elején még – öt kivétellel – csupa földszintes kis lakóház alkotta ezt a házsort, ugyanakkor a tér nyugati oldal egyemeletes házak szép, nyugodt sorából állt. Egyetlen kétemeletest láthatunk csak közöttük, a barokk Patikaházat.

A mostani Kossuth Lajos utca közelében pedig két földszintes ház állt. Lényegében ez a házsorszerkezet maradt fenn ezen az oldalon a következő száz éven keresztül. A metszeti ábrázolás jobb felén a mostani Berzsenyi Dániel tér látható, és rajta a megyeháza, a püspöki palota, ennek közelében pedig a székesegyház, majd a szeminárium épülete. A Szily János utca nyugati házsorában ezután egy kis zavar van, mert a Putsarits-ház hiányzik a helyéről. Viszont pontosan láthatjuk a Csődy-házat, amely napjainkban a hittudományi oktatás központi épülete. Tőle jobbra, észak felé földszintes lakóházak sora áll a metszet szerint, kétablakos házak, íves kapuzattal. A kép tehát 1809 előtti állapotokat mutat: Napóleon serege megszállásának idején a város, a lakosság terheinek enyhítésére, a tisztikar elszállásolására ezen a helyen alakították ki a Stab-házat a francia katonai elöljáróság elhelyezésére. Ehhez legalább öt földszintes lakóházat kellett lebontani. A város 25 lóval is megsegítette a francia tiszteket, akikkel igyekeztek békés kapcsolatot tartani.

Szombathely volt a kevés dunántúli város egyike, amelyen nem átvonult a francia haderő, hanem táborhelyül szolgált neki. A francia katonák 1809. május 30-tól egészen november 18-ig állomásoztak városunkban, és ez idő alatt olyan súlyos terheket rótt a megszállás az itt élőkre, amelyek után évtizedeket emésztett fel, hogy Szombathely megerősödjék.

A tiszti kar élén maga Eugène de Beauharnais herceg, a Jenő alkirályként emlegetett hadvezér, Napóleon tábornoka, első hitvesének, Joséphine de Beauharnais-nak előzői házasságából született fia állt, aki nem egyszer járt Szombathelyen. Először 1809. június 8-án egy népes francia gyalogos élén. Akkor a katonák 11 ágyút is hoztak magukkal, a Stáb-ház udvarán állították föl.

Szombathely akkoriban mintegy négyezer lelket számláló város volt, hat utcából állt: Kám utca (Szily János utca), Gyöngyös utca (a Fő tér és a Gyöngyös patakig tartó utca), Nagy-Karitsa (a Nagykar utca: megsemmisült, teljes egészében lebontották a múlt század utolsó harmadában), a püspöki sörháztól nyugatra húzódott a Perint patak hídjáig, Kis-Karitsa (a mai Kiskar utca), Forró utca (Kossuth Lajos utca) és a Föl utca (Kőszegi utca).

A városban rendezett közigazgatás működött, és jól szervezett egyházi központként is rangosnak számított. Püspöksége élén Perlaky Somogy Lipót állt, és olyan jeles főpapi kart mondhatott magáénak, amelyben ott találjuk Eölbey János apátot, nagyprépostot és a tudós Czuppon György kanonokot (akinek háza éppen a napóleoni megszállás évében épült. Az építés tényét a ház (Dimicante-ház néven ismert) kapuja feletti kronosztichonos (betűdátumos) emléktábla meg is örökítette.

A Stáb-házat hamar felépítette a város, egyházi segedelemmel, hiszen a püspöki palotának is terhére volt a francia tiszti kar rendszeres bevonulása a palotába. Magát a házat meg is említi a kor krónikája. Például a Permanens Deputatio (a folyamatos küldöttség intézménye) – a nádor parancsára szervezett, a közigazgatást kiegészítő rendelkezés érvényre juttatása, amely kifejezetten a háborús helyzet gazdasági nehézségeinek kezelésére szolgált – intézkedései nyomán a város már a megszállás első hónapjaiban a francia vezérkar rendelkezésére bocsátja a hosszú földszintes, egészen új építésű házat a Kám utca (Szily János utca) nyugati oldalának közepén. Nagy udvara mintegy hadszíntéri táborként szolgált, és lényegében egészen a mai Ady Endre térig húzódott, és a franciák szükségképpen ezt a területet is használták.

A Deputatio rendszeresen tartott gyűléseket, hol Szombathelyen, hol Káldon, és a lakosság érdekeit próbálta védeni a katonai megszállás hatalmas terhe alatt.

A franciák számára városunk hadikórházi központ is volt, ahová folyamatosan érkeztek a dunántúli csatározások sebesültjei. A megszállás évének, 1809-nek júliusa végén például már kevés híján hatezer sebesültjük volt városunkban, akiknek ellátására a város lakosságát kötelezték. (Csak a győri csatában háromezer katonát veszített a francia császár, a Habsburg-haderő vesztesége kétszer ekkora volt!) Gyors ütemben állítottak fel új kórházat ennek megoldására, de a csaták kiszélesedésével megnövekedett igény kielégítéséhez a végén már a püspöki palota teljes földszintjét is rendelkezésre kellett bocsátani.

A Kám (most Szily János) utca; bal oldalának közepén a hosszan elnyúló, kilencablakos épület a Stáb-ház, képünk pedig az egyetlen fotográfia reprodukciója, amely fennmaradt erről a híres, történelmi épületről.

A Stáb-ház (Stab-Haus) megjelenésének emlékét az 1870-es években készült fénykép őrizte meg számunkra. Ezen látható, hogy a hosszú ház utcai homlokzata kilenc ablaktengelynyi szélességben húzódott. Mint említettem, öt kisebb lakóház elbontása után építették fel 1809-ben, erre a célra. Az ingatlant Perlaki Somogy Lipót püspök bocsátotta rendelkezésre (a franciák „szomogi”-nak ejtették a püspök nevét, és ezért SomogΫ-nak írták, az y feletti kettőspont, a tréma arra szolgál, hogy jelezze: az adott magánhangzót elkülönülten kell kiejteni, illetve hogy ki kell ejteni).

A felépült, széles utcafrontú Stáb-házhoz hatalmas telek tartozott, amelyet istállók szegélyeztek, és udvarán katonai felszereléseket tároltak. Mellettük katonai sátrakat is állítottak a tisztikart kiszolgáló személyzet számára. A dunántúli harcokból ide szállított sebesültek ezreit a város látta el, különféle középületekben biztosítva helyet. Még a püspöki palota földszintje is ezt a célt szolgálta. A közkatonák elszállásolása azonban a lakosság terhe volt, és ezzel összefüggésben a befogadott katonák élelmezése is.

A francia megszállás 1809. november 18-ig tartott, akkor hagyták el végleg Szombathelyt a katonák.

A Stáb-ház még 80 évig állt a Szily János utca nyugati oldalán, aztán elbontották, a tőle délre lévő földszintes lakóházzal együtt. Helyén a budapesti Wagner Gyula építészmérnök tervei alapján épült föl a megyei ügyészség és bíróságok egyemeletes palotája. Ennek képét is megőrizte egy fényképfelvétel a 19. század utolsó éveiből. Szombathely megrendelésére ugyancsak Wagner Gyula egy második emelettel bővítette palotáját 1903-ban.

A megyei bíróság 1889-ben épült egyemeletes épülettömbje (bal oldalt) . Ritka felvétel, mert ebből a korszakból nem sok fotó maradt fenn a város e részéről. Az épület tagolásában felismerhető a megyei ügyészség mostani épülete.

A cikkünk elején látható szép, régi, színes képeslapon jól látszik, milyen volt az ügyészségi palota és környezete a 20. század első évtizedében. Akkor nyerte el az épület mai formáját: hatalmas tömbjével az utca szép, enyhe ívét egy határozott egyenessel megtörve, és monumentalitásával ránehezedve a műemléki környezetre.

A Stáb-ház udvara pedig – ahol egykor 212 évvel ezelőtt Napóleon ágyúi sorakoztak – a megyei börtön hatalmas tömbjének ad helyet; ma üresen áll, különös hátteret adva városunk buszpályaudvarának, és zord szomszédságot alkotva a Romkert ókori falmaradványaival.

Ez a kép az 1903-ban épített második emelettel együtt mutatja a hatalmassá duzzadt tömböt, amely kissé el is nyomja az utca e szakaszának történelmi hangulatát, az egyemeletes régi lakóházak nyugodt sorát.

A képen összehasonlítható a 20. század eleji épület a száz évvel későbbivel. Jóformán csak a történelmi légkör más, maga a bíróság és ügyészség csak igen csekély mértékben változott, de még ez is inkább növeli megjelenésének eleganciáját.

A megyei ügyészség épületének példája a nagyon ritka értékmegőrzést képviseli, amelyből oly kevés hasonlót láthatunk városunkban, miközben a múlt századok építőművészetét megőrző díszes homlokzatok folyamatosan tűnnek el a városkép egyre szegényedő házsoraiból.