Az elsősorban elektromos járművek előállításához szükséges akkumulátorok gyártásának hazai állapota az utóbbi hónapokban mind a tudományos közösség, mind a közvélemény figyelmét felkeltette, amit a már működő és tervezett üzemek környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai indokolnak. Ezen összetett hatások értékelését nem elegendő egy-egy meghatározott szempont szerint, elszigetelten elvégezni, ezért az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a témát annak összességében, a fenntartható fejlődés elveinek a figyelembevételével és a fenntarthatóság valamennyi szempontjára és összefüggéseire tekintettel kell vizsgálni.
A múlt hónapokban számos kritika érte mind a fejlesztések tervezett mennyiségét és ütemét, mind pedig a módját, ami sokakban kétségeket és aggodalmakat ébresztett. A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széleskörű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ami kellő stratégiai hatásvizsgálatokon alapulna, illetve az érintettek számára nem volt mód az esetleges kételyeik, ellenérveik érdemi kifejtésére és magyarázatára, a fejlesztések valamennyi fenntarthatósági vonatkozásának a megismerésére. A fenntarthatóság szempont-rendszerét legegyszerűbben egy háromlábú székhez szokták hasonlítani, aminek, ha bármelyik lába sérül, az egész maradandó károkat szenvedhet, kifejezve ezzel azt az üzenetet, hogy a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok egyaránt nélkülözhetetlenek, és ezek harmóniája, integrált szemlélete a legjobb megoldás.
Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága sem mentes a sokakat foglalkoztató aggodalmaktól, ezért – kiváltképpen a megnyugtató rendezés végett – az alábbi észrevételeket és ajánlásokat teszi a döntéshozóknak:
Környezet- és egészségügy
Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottsága szerint a köznyugalom és a közbizalom védelme alapvető közérdek. Az akkumulátorok gyártási technológiája számos környezeti és egészségügyi kockázattal terhelt, és sem hazánkban, sem pedig külföldön nem állnak rendelkezésre sokoldalúan ellenőrizhető adatok a termelés környezeti és egészségügyi hatásairól. A jelenleg is működő akkumulátorgyártó üzemek közül több környezeti és egészségügyi problémákat okoz, és nem kizárható, hogy működésük a jövőben is okozhat – akár súlyos – szennyezéseket is.
Ezért az elővigyázatosság elvére tekintettel kiemelten fontosnak tartjuk a gyárak monitoring- és havária-terveinek nyilvánosságra hozatalát, azok szakmai és társadalmi ellenőrzésének lehetőségét. Ilyen horderejű ügyben az üzleti titok nem értelmezhető abszolút módon, az érintettek (beleértve a természeti környezet) szempontjából idevágó adatok titkos kezelésének sem jogi, sem társadalmi szempontból nincs helye. Az ellenőrzést közös gyártói, kormányzati, tudományos-műszaki és civil programban kell megvalósítani (erre jó példával szolgálhat az Integritás Hatóság működése). A helyszíni ellenőrzéseket a hagyományos módszerek mellett alkalmanként előre be nem jelentett módon is el kell végezni. Az esetlegesen szükségessé váló szankcióknak összhangban kell lenniük a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára termelt bevételekkel azért, hogy azoknak valódi visszatartó ereje legyen. Az átláthatóságot, így akár a gyártóktól független ellenőrzési kapacitás finanszírozását is elemi érdekévé kell tenni az érintett gazdasági csoportoknak, a megszülető vizsgálati jelentéseket és a hozzájuk kapcsolódó esetleges szankciókat pedig nyilvánosságra kell hozni.
A környezet szennyezése és más egyéb kérdések mellett különösen aggasztó a gyártóüzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértéke, különösen mivel ezzel kapcsolatban nem áll rendelkezésre a tudományos közösség és a közvélemény számára megbízható, egyértelmű információ. Összességében: a kellő információ hiánya önmagában is az egyik előidézője a társadalomban megfogalmazódott aggodalmaknak, amelyek tehát az átláthatóság növelésével minden bizonnyal csökkenthetők. Nem kevésbé látszik kérdésesnek a hulladékkezelés, akár a gyártás közben keletkezett, akár az akkumulátorok életciklusának a végén keletkező hulladékok tekintetében, vagyis hiányzik a felújítást, újra gyártást, újra hasznosítást és újra felhasználást garantáló körforgásos üzleti modell leírása.
Gazdaság
Megfontolandó kérdés az is, hogy a tervezett beruházások esetében a tervezett előnyök mellett hátrányok is megjelennek, és nem lenne szerencsés, ha utóbbiak erősödnének. Éppen ezért lenne szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan tetemes társadalmi hasznot remél a beruházásoktól. Ezen elemzéseknek tükrözniük kell a környezeti terhek összességét és a felhasznált ökoszisztéma-szolgáltatások teljes gazdasági értékét is. A számításoknak ennek megfelelően minden járulékos elemre ki kell terjedniük, és kockázatbecslést is tartalmazniuk kell.
A technológia rohamos fejlődése mellett kétséges, hogy célszerű-e egyetlen technológiára alapozni egy ekkora méretű gazdaságfejlesztési programot, hiszen korántsem egyértelmű, hogy a lítiumion-akkumulátor a jövő útja. Sőt, még az sem biztos, hogy az elektromos járművek dominálják majd a közlekedést egy-két évtized múlva. Mindezek figyelembevételével megfontolandó az óvatosabb, lassúbb fejlesztési ütem lehetősége.
Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában. Új energiaigényes ipari létesítmények csak akkor kapjanak működési engedélyt, ha készek részt venni az ellátásukhoz szükséges energiatermelési és szállítási beruházásokban, és nem veszélyeztetik a társadalmi ellátási rendszereket. Fontosnak tartjuk a beruházások közvetlen és közvetett támogatásának összességét és részleteit is nyilvánosságra hozni, hiszen az energetikai, a víziközmű- és a logisztikai ágazatokban adott támogatások közvetlenül érintik az infrastruktúra-rendszerek üzemeltetését, fejlesztését és az ott alkalmazott tarifapolitikákat.
Ugyancsak számos kérdést vet fel a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntje, amely várhatóan további környezeti és gazdasági terheket ró majd az országra az elhasznált akkumulátorok esetleges nagy volumenű tárolása, illetve feldolgozása, újrahasznosítása, újrafelhasználása következtében – e területen is megnyugtató lenne a megfelelő tájékoztatás, hiszen a hiányos információk következtében nem egyértelmű, hogy ezzel kapcsolatban milyen műszaki-gazdasági-környezeti tervezés történt. Arról sincs információ, hogy az újabb szén-dioxid-kvóta adó bevezetéséről közeli múltban megjelent kormányrendelet (320/2023. VII. 17. Korm. rendelete a tetemes ingyenes kibocsátásiegység-kiosztásban részesülő létesítmény üzemeltetőjét érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról) miképpen érinti a már működő és újonnan épülő akkumulátorgyárakat.
Társadalom
Az országban tervezett új erőművi kapacitások a jelenlegi igények hatékonyabb kielégítésén túl az energiaintenzív iparágak hatására megnövekedett elektromosenergia-igényt hivatottak kiszolgálni. Az, hogy az energetikai fejlesztések mértékét és jellegét elsősorban a hazánkba települő, alacsony hazai hozzáadottérték-tartalmú ipari tevékenységek energiaigénye határozza meg, azzal a veszéllyel járhat, hogy más, a fenntarthatósági célokat jobban szolgáló beruházások (pl. energiahatékonyság, a lakossági célú zöldenergia-beruházásokat elősegítő elosztóhálózati fejlesztések, a villamosenergia-rendszer rezilienciájának erősítése) forrás-, illetve humán és fizikai kapacitáshiány miatt háttérbe szorulhatnak.
A szektor társadalmi hatásainak a szempontjából fontos az alkalmazott munkaerő kérdésköre. Megfelelő hazai szakemberek hiányában a betelepülő üzemek várhatóan külföldi vendégmunkásokat fognak majd foglalkoztatni, ami konfliktusokat okozhat. Ennél is súlyosabb probléma azonban, hogy a hatalmas volumenű fejlesztések akár évekig nem járulnak hozzá a tudásalapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, továbbá kérdéses, hogy az érintett vállalatok idővel hazánkba telepítik-e majd a kutatás-fejlesztési tevékenységeiket is.
Az állásfoglalásunkban megnevezett kérdésekben ez idáig nem folyt érdemi, adatokon és háttértanulmányokon alapuló szakmai vita, miközben számos lépés és megelőző intézkedés sürgető volna. Szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi cáfolata, illetve a potenciális károk enyhítését célzó intézkedések bemutatása a gyárépítéssel érintett települések lakossága és az érintett szakmák képviselői számára is. Ezeket az érdemi vitákat sürgetjük, és ehhez az MTA minden segítséget megad.
Összefoglalás
- A fenntartható fejlődés elveivel ellentétben a már megvalósult, illetve megvalósítás alatt álló fejlesztéseket nem előzte meg széleskörű társadalmi tájékoztatás és egyeztetés, ezért szükséges az akkumulátorgyártás felfuttatására építő gazdasági stratégiával kapcsolatos valamennyi érv és ellenérv megjelenítése, vitába vonása és az aggodalmak érdemi kezelése.
- Szükséges nyilvánosságra hozni azokat a számításokat, amelyek alapján a kormány hosszú távon és fenntarthatóan tetemes társadalmi hasznot remél a beruházásoktól.
- Kiemelten fontos, hogy nyilvánosságra kell hozni a gyárak monitoring- és haváriaterveit, és meg kell teremteni a szakmai és társadalmi ellenőrzés lehetőségét.
- Meg kell erősíteni, illetve ki kell egészíteni a környezeti és társadalmi kockázatok felmérésre, értékelésére és kezelésére alkalmas intézmény-rendszert. Szorosabbá kell tenni a különböző szakpolitikák közötti együttműködést a beruházásokkal kapcsolatos döntéshozatal közben.
- Az esetlegesen szükségessé váló hatósági szankciókat összhangba kell hozni a potenciális károk mértékével és az üzemek által a tulajdonosaik számára generált bevételekkel.
- Részletesen vizsgálni kell a gyártóüzemek erőforrás-felhasználásának, nevezetesen az energia- és vízhasználat mértékének a kérdését és az egyéb helyi igények várható alakulásának figyelembevételével részletes terveket kell kidolgozni a következő évtizedekre. Indokoltnak látjuk, hogy a betelepülő vállalatok vállaljanak jelentős anyagi szerepet a működésükhöz szükséges energetikai és infrastrukturális fejlesztések finanszírozásában.
- Vizsgálni és megnyugtatóan rendezni kell a kiterjesztett gyártói felelősség tényleges érvényesülésének mikéntjével kapcsolatos kérdéseket.
- Biztosítani kell, hogy a fejlesztések minél inkább hozzájáruljanak a tudás alapú tárasadalom hazai megteremtéséhez és az innovációhoz, és elő kell segíteni, hogy a hazai vállalkozói szféra (különösen a KKV-k) is be tudjanak kapcsolódni a tervezett tevékenységekbe.
A szerk. megjegyzése: tisztelettel és egyetértéssel olvasta a szerkesztő az akadémiai állásfoglalást. Sajnálja viszont, mélységesen sajnálja, hogy tudósaink nem előbb „kapcsoltak”. Félő, hogy már nagyon elkéstek megállapításaikkal. Az öntörvényű Orbán-kormány ugyanis minden körülmények között megvalósítja az akkugyárakra vonatkozó terveit, mert valamiért nagyon jó neki. Egyelőre azonban nem sikerült kideríteni, miért? Az akkuipar ugyanis alapvetően veszélyezteti az ország ivóvízkészletét. Súlyosan megnyomorítja az egyébként is sok sebből vérző természeti környezetet, benne pedig az embert, az állat- és növényvilágot. Sokféle, ma még talán nem is ismert, ám helyrehoztatatlan környezeti károkat okoznak a mértéktelen igyekezettel és nem kellő körültekintéssel telepített/épített akkumulátorgyárak, amik az átlagember szempontjából gyakorlatilag egy-egy potenciális vegyiüzemnek számítanak…Mindezek után adódik a kérdés: valóban el akarja pusztítani az országot a ma még hatalmon lévő Orbán-kormány? Az ország lakói 99 százalékának nincsenek milliárdjai abból a célból, hogy ha már tűrhetetlenné és veszélyessé válik az élet Magyarországon, füttyentsen egy repülőgépért, és kiröppenjen a Föld megannyi élhető pontjának valamelyikérre. Ember, gondolkodj!
