Tudósítók között szokásos, hogy valamiféle ‘beköszöntővel’ indítják külföldi kihelyezésüket. Így volt ez cikkünk szerzője, a Népszabadság 1985–89 között berlini tudósítója esetében is, aki bemutatkozásként Lipcséből, a nagy hagyományú nemzetközi vásárról jelentkezett, s az olvasók 1985. szeptember 1-jén és 2-án találkozhattak kommentárjával a legnagyobb példányszámú hazai napilapban. (A nyitó képen: Franz Josef Strauss és Erich Honecker lipcsei találkozója; archív felvétel.)

1985. szeptember 1-jén ez a lipcsei tudósításom jelent meg a Népszabadságban:

«Tizennyolc perc! – állapították meg elégedetten az újságírók, amikor Erich Honecker és a társaságában lévő többi politikus elhagyta a Hoechst cég kiállítási tárgyalótermét. Az NDK vezetője nemcsak barátságosan elbeszélgetett a nyugatnémet vállalatok megbízottaival (itt, Lipcsében sokan képviseltetik magukat odaátról elnöki vagy vezérigazgatói szinten), de helyet is foglalt a társaságukban, hogy egy pezsgőkoccintással jó üzletkötéseket kívánjon nekik.

A találkozónak természetesen nem a gazdasági, hanem a politikai jelentősége az elsődleges. A vásárvárosban ezekben a napokban akkreditált több száz tudósító jó része sem arra kíváncsi elsősorban, hogy melyik cégnek milyen feltételekkel sikerül eladnia termékeit, hanem hogy a hagyománnyá vált nevezetes megnyitó körséta — a „Rundgang” során mit jelez a politikai barométer, mennyi időt és milyen hangulatban tölt el az NSZEP főtitkára az NSZK-ból érkezett vendégek körében.

Emlékezetes, hogy a körséta nyugatnémet állomása az egy évvel ezelőtti őszi vásáron is pontosan tükrözte a két német állam közötti kapcsolatok állapotát. A közvetlen megelőző időszakra esett Alfred Dreggernek, a CDU parlamenti csoportja vezetőjének otromba kijelentése, amelynek a lényege körülbelül az volt, hogy Bonnban nincsenek „feldobva” Honecker tervezett NSZK-beli látogatásától, és tulajdonképpen ők tesznek szívességet az NDK vezetőjének, ha egyáltalán fogadják.

Berlin reagálása a leglátványosabban Lipcsében mutatkozott meg. Erich Honecker röviden időzött a nyugatnémet kiállítóknál, szárazon megköszönte a tájékoztatót, s elhárítva a frissítőre és a további kötetlen eszmecserére vonatkozó meghívást, távozott. Ezután már csak a politikai analfabétákat lepte meg, midőn az NDK hivatalosan is elhalasztotta első államfői látogatását Bonnba.

A lecke, úgy tűnik föl, hatott. Azt jelezte ugyanis, hogy az NDK gazdasági és politikai kezdeményezőkészsége a másik német állam felé nem gyengeségből fakad, hanem ellenkezőleg, erőt rejt maga mögött. Ennek hatása pedig a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében tapintható ki a legegyértelműbben, a leglátványosabban. Nem véletlen, hogy most, a vásárt megelőző napokban, amikor a nyugatnémet szélsőjobb kémhisztériát szítva átkozta az NDK-t, a Rajna menti gazdasági körök ismételten a viszony javítása, a kapcsolatok erősítése mellett szálltak síkra. Otto Wolf von Amerongen, a nyugatnémet gyáriparosok szövetségének elnöke például kijelentette, hogy az NDK megérdemelt gazdasági és pénzügyi tekintélyt élvez a világban, s hogy számos NSZK-beli kis- és középüzem számára szerfölött fontosak a Keletre irányuló szállítások. (Amerongen nyilatkozatát a keleti pártlap, a Neues Deutschland is idézte.)

De nemcsak a számok és összegek világában járatos gazdasági szakember számára, hanem a reálisan gondolkodó polgári politikusok előtt is világos, hogy az NDK-val tárgyalni lehet, de az NDK-nak diktálni nem. Franz Josef Strauss bajor kormányfő, a CSU elnöke – akit pedig legádázabb ellenségei sem vádolhatnak kommunista-szimpátiával – újfent szükségesnek látta, hogy a nyitás napján eljöjjön a lipcsei vásárra, és eszmecserét folytasson Erich Honeckerrel. A két német állam viszonyán ugyanis messze túlmutató jelentőségű, hogy határukon – ami a Varsói Szerződés és a NATO leghosszabb közös határszakasza is – a korrekt együttműködés és a jóakarat szelei fújdogálnak-e, vagy pedig hidegháborús áradatok dermesztik meg a kapcsolatok javítására irányuló kezdeményezéseket.

A mai lipcsei „Rundgang” nyugatnémet megállóján történteket ezért is kísérték kiemelt figyelemmel, és ezért fogadták elégedetten mindazok az újságírók, akik jobb szeretnek kedvező híreket továbbítani, mint lehangolóakat. S e sorok írója – most kezdve munkáját az NDK-ban – reméli, hogy számos alkalma nyílik még hasonló tartalmú, derűlátást keltő tudósítás elkészítésére.»

Ezt pedig másnap olvashatták a Népszabad-ságban:

«Az immár 820 éves hagyomány szellemében, a gazdasági együttműködés és ezen keresztül az országok közötti kapcsolatok erősítése jegyében nyitották meg vasárnap délelőtt a lipcsei vásárt. Öt kontinens 60 országából és Nyugat-Berlinből összesen 6000 vállalat és cég állítja ki áruit 1985. szeptember 2.,. Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt főtitkára, az NDK államfője, Willi Stoph miniszterelnök és más személyiségek társaságában ismerkedett a vásárral. A vegyipari részleg magyar pavilonjában Erich Honeckert Orencsák Ferenc, a Chemokomplex kereskedelmi igazgatója tájékoztatta vállalata és más magyar cégek együttműködéséről NDK-beli partnereikkel. Erich Honecker, aki a nagyon pontosan megtervezett körsétából az előre meghatározottnál jóval hosszabb időt töltött a magyar kiállításon. Délelőtt 11 órakor a Hoechst vegyipari konszern standjánál találkozott az NDK vezetője az NSZK üzletembereivel. A látogatást követően a nyugatnémetek rögtönzött sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat az eszmecseréről. A Hoechst képviselője reménnyel szólt újabb gazdasági megállapodások lehetőségéről, Hans Otto Bräutigam, az NSZK állandó berlini képviselője pedig azt hangsúlyozta, hogy Erich Honecker pozitívan, optimizmussal nyilatkozott a két német állam kapcsolatainak perspektíváiról. Bráutigam szavai szerint az NDK államfője reményét fejezte ki, hogy a novemberi szovjet–amerikai csúcstalálkozó eredményei kedvező hatással lesznek a nemzetközi légkörre és ezen belül a két német állam kapcsolatainak alakulására is. Az NDK vezetőinek körsétája a hagyományoknak megfelelően a Szovjetunió kiállítási csarnokában fejeződött be. Franz Josef Strauss, a CSU elnöke, bajor miniszterelnök felkereste a vásárt, majd délután eszmecserét folytatott Erich Honeckerrel.

A tervezettnél hosszabb találkozóról a nyugatnémet politikus sajtóértekezleten tájékoztatta az újságírókat. Elmondta, hogy igen részletes és átfogó eszmecserét folytattak, amelynek során Erich Honecker hangsúlyozta a béke és a leszerelés fontosságát, élesen elítélte az amerikai űrfegyverkezési terveket. Strauss figyelemre méltónak nevezte a két német állam határán levő helyzet javulását, és rámutatott a környezetvédelmi együttműködés jelentőségére is. Egy kérdésre válaszolva a CSU-politikus megerősítette, hogy Honeckernek az NSZK-ba szóló meghívása továbbra is érvényben van.»

(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)