…Ezután a Szovjetunióban a szocialista kereskedelem dolgozója lettem, s végül Ukrajnában mentem nyugdíjba, mint az éledező kapitalizmus egyik képviselője ” – fejezte be. Szent Péter csodálkozva hallgatja: „Ez igen, maga aztán jól bebarangolta a fél világot!” Mire a bácsi: „Dehogy! Egész életemben ki sem mozdultam Munkácsról!”
A Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja minden jel szerint „ellen-családregény”. Egy idős mesteremberről szól, aki az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása után bevárja a szerbeket, kiszolgálja őket, és készíti a szerb címereket, aztán persze kiszolgálja Horthy Miklós katonáit, majd a partizánokat. Mégsem negatív figura, hanem a hétköznapok hőse. Hősiesen kitartott azért, hogy megőrizze a műhelyét, ahol tolószékben ülve meséli történetét, de végül felgyújtja a házat.
„Nagyapa kitolta a biciklit a műhely elé. A hátsó ülésre kispárnát helyezett, nehogy az ülés feltörje a kisasszony formás hátsóját. Ivana felpattant, a kapitány pedig a kezébe nyomta a szerb zászlót, majd figyelmeztette nagyapát, legyen óvatos, mert hadbíróságon végzi, ha a kisasszonynak baja esik. Nagyapa megígérte, hogy úgy vigyáz a kisasszonyra, mint a szeme fényére, és beletaposott a pedálba. A járdán karikázott, mert ott simább volt az út. Attól félt, hogy amennyiben a macskaköves úttesten halad, akkor a kisasszony panaszt tesz a kapitánynak, hogy a rázós úton feltörte a fenekét az ülés. Óvatosan taposta a pedált, a kisasszony boldogan sikoltozott: meg sem állunk Bécsig!” …
„A Balkáni szépségben Slemil, a főszereplő, a nagyapa kissé ügyetlen, kompromisszumokkal teli életével a hamis hősiesség ellen próbálok felmutatni egy emberi sorsot, amely úgy hősies, hogy a megmaradásért vállal minden bűnt, hibát és ezzel együtt emberi.” (Végel László)
Nagyszerű könyv, jó szívvel ajánlom elolvasásra.
