Nem túlzás, hogy 2024 valóban történelmi jelentőségű év lesz a demokrácia szempontjából – írja az EUObserver című brüsszeli portál. A cikk szerzője, Alejandro Tauber felhívja a figyelmet arra, hogy ebben az esztendőben mintegy 2 milliárd ember vehet részt valamilyen – nemzeti vagy európai – választáson szerte a világban, így az Egyesült Államokban, Oroszországban, Indiában, Dél-Afrikában, Mexikóban, Indonéziában, Iránban, Pakisztánban, Ukrajnában, Bangladesben és esetleg az Egyesült Királyságban. Az EU-ban nemcsak új Európai Parlamentet választanak júniusban, hanem nemzeti választás is lesz az év folyamán Belgiumban, Ausztriában, Litvániában, Portugáliában és Horvátországban.

Milyen lesz majd a világ a most kezdődő esztendő elteltével? Tauber szerint az elmúlt évek arra tanítottak minket, hogy ezt szinte lehetetlen előre megmondani, hiszen a világjárvány, az Ukrajna elleni orosz invázió és a gázai–izraeli konfliktus fejleményeit nézve nincs racionális elme, ami határozottan tudná, mi történik majd legközelebb.

Azt viszont tudjuk, hogy azokban az országokban, ahol új kormányt vagy elnököt fognak választani, az utóbbi időben elfogadottabbá váltak az olyan pártok, amik nem veszik annyira komolyan a jogállamiságot, az egyenlőséget, vagy az emberi jogokat, miként az szükséges lenne a szilárd politikai berendezkedéshez. Ezek a pártok aláássák a liberális demokrácia régóta érvényesülő eszméit és a szervezett globális együttműködést.

Ez a potenciális fordulat akkor érkezik, amikor pedig minden addiginál nagyobb szükség lenne a világméretekben összehangolt erőfeszítésekre, elsősorban és legnyilvánvalóbb módon az éghajlatváltozás miatt, meg azért is, hogy megvédelmezzék az emberi jogokat, és hogy egyenlőbben lehessen elosztani a jólétet, az élelmet és az anyagi-természeti forrásokat. Ha folytatódik a demokrácia visszaszorulása, akkor a világ lényegesen ingatagabbá válhat – figyelmeztet az EUObserver szerzője.

A „választások előtt álló világ” témakörénél maradva, a júniusi európai parlamenti választás fontosságát emelte ki – számos más, szintén súlyos idei kihívás közül – egy másik brüsszeli hírportál, az EurActiv abban a beszámolójában, amely Emmanuel Macron francia köztársasági elnök újévi beszédét ismertette. A portál felhívja a figyelmet arra, hogy Macron megfogalmazása szerint a szavazóknak azt kell majd eldönteniük, hogy – idézem – „folytatni vagy blokkolni akarják-e Európát”. Az államfő külön hivatkozott a minap, 98 éves korában elhunyt Jacques Delorsnak, az Európai Bizottság néhai francia elnökének az integrációépítő szellemi hagyatékára, amikor arról beszélt, hogy „az eddiginél erősebb, szuverénebb Európa mellett kell letennünk a voksot, Jacques Delors örökségének a szellemében”.

Pillantsunk még vissza egy cikk erejéig a múlt évet záró brüsszeli EU-csúcs végkimenetelére, illetve a találkozót közvetlenül megelőző fejleményre, arra, hogy az Európai Bizottság mintegy 10 000 millió eurós támogatási keret zárlatát oldotta fel Magyarország vonatkozásában. A bécsi Der Standard ezzel kapcsolatban közölte Korányi Dávidnak, az Action for Democracy elnevezésű, világméretekben tevékenykedő demokráciapárti közhasznú mozgalom elnökének a vendégkommentárját.

Korányi, aki Bajnai Gordon kormányában államtitkár, illetve külpolitikai és nemzetbiztonsági főtanácsadó volt, úgy véli, hogy az uniós végrehajtó testület stratégiai hibát követett el, kapitulált az autokratikus nyomás előtt. Szerinte a brüsszeli bizottsági döntés aláássa a demokráciát és a jogállamiságot, és veszélyes precedenst teremt arra, hogy az EU által vallott értékeket nyomásgyakorlással ki lehet üresíteni.

Ráadásul – teszi hozzá – rosszabb időzítést el se lehetett volna képzelni, hiszen a magyar kormánypárt éppen most hozott drákói törvényt – idézőjelbe téve – „a szuverenitás védelméről”, amely Vlagyimir Putyinnak az úgynevezett külföldi ügynökök ellen irányuló, elnyomó törvényére emlékeztet, hiszen mindkét jogszabálynak az a célja, hogy elnyomják a különvéleményeket.

Korányi felhívja a figyelmet arra, hogy miközben az EU arról beszél, hogy fenn kell tartani Ukrajna támogatását, olyan tagállamot jutalmaz, amely tevékenyen akadályozza Kijev megsegítését. Ez nem csupán diplomáciai ellentmondás, hanem erkölcsi csőd is – állapítja meg.

A szerző szerint most arra kell törekedni, hogy az eddig visszatartott EU-pénzeket közvetlenül a magyar települések, vállalkozások, nem kormányzati szervezetek és a szükséget szenvedő emberek kapják meg, annak a kormányzatnak a megkerülésével, amely következetesen figyelmen kívül hagyja a közösség alapelveit.