Éppen egy nappal az Európai Parlament-i képviselő-választás előtt jelentette be az Akadémiai Dolgozók Fóruma, hogy mivel a Közép-európai Egyetem a Lex CEU óta már nem vett fel újabb hallgatókat a magyar akkreditációs képzésre, és közben a Bécsbe költözött/űzött kampuszon felépült a teljes képzési rendszer, az egyetem végleg befejezi az oktatási tevékenységét – Budapesten.

Hamarosan végez az utolsó hallgató, kilép az épületből, és végleg bezáródik mögötte az egyetem kapuja. Az Orbán-kormány győzött, nemcsak jogi értelemben, hanem most már fizikailag is sikerült felszámoltatnia a Közép-európai Egyetem oktató tevékenységét. A Fidesz gazdagabb lett egy trófeával, Magyarország szegényebbé vált egy magas színtű, nemzetközi érvényességű diplomát adó kampusszal.

Éppen egy nappal az Európai Parlament-i képviselő-választás előtt jelentette be az Akadémiai Dolgozók Fóruma, hogy mivel az egyetem a Lex CEU óta már nem vett fel újabb hallgatókat a magyar akkreditációs képzésre, és közben a Bécsbe költözött / űzött kampuszon felépült a teljes képzési rendszer, végleg befejezi az oktatási tevékenységet a magyar fővárosban. Micsoda eredmény?

A NER tovább is lépett már ezen a szösszeneten, és négy hazai egyetem kivételével mind alapítványi működésbe hajtotta, amiért is az Európai Unió oktatási szervezete kizárta őket a nemzetközi ERASMUS- és a Horizont kutatási programból. Addig sikerült a NER oligarchák és kormányközeli személyek alapítványait az egyetemi képzés élére nyomni, amíg végül ezzel is sikerült számos EU-s jogszabályt megsérteni. Ha így marad, jövőre már nem mehet ösztöndíjjal magyar diák külföldi csereprogramban más egyetemre. És nem tud bekapcsolódni magyar egyetemi kutató az EU-ban folyó tudományos csapatmunkába. Nem volt könnyű, de megcsinálta a Fidesz. Oscar-díj, nem?

Menjünk lejjebb, mindig van ott hely; a közoktatás központi irányítás alá vételével, a tankönyvek és a tantervek politikai, ideológiai szempontok alapján történt kirostálásával oda jutott Magyarország, hogy a diákok tudás- és készségszintjét mérő PISA-programban ismét az utolsó helyek egyikével dicsekedhetünk. Két Oscar-díj, akár a pokoli skálán.

Évek óta ismét egyre nagyobb számban döntenek a diákok az érettségi idején úgy, hogy külföldön folytatják a felsőfokú tanulmányaikat. Legalább egymillió magyar fiatal él már távol a hazájától, és jó részük nem is akar egyelőre hazajönni. Mekkora eredmény ez?

És akkor jön a kampány, és ez a rezsim, miközben a fentiek és még számtalan jogállami és gazdasági működés részleteiben EU-jogszabályok sokaságát sértette meg, tíz körömmel harcol, hogy ott lehessen Brüsszelben és Strasbourgban. Őrjöngve rohangálnak ma is a fideszes aktivisták házról-házra, hogy minél többen a párt EU-s választási listájára szavazzanak az emberek. Orbán hihetetlen magasságokba emelte a hazugságkampányát, amikor a Fidesz képviselőkre adott szavazatokat egyenesen a háború vagy béke közötti választás tétjeként állítja a választók elé. És dacára a kegyelmi botránynak, dacára a hazugságoknak, és dacára mindannak, amit ez a CEU-ról szóló hír is jelez, hogy ez a rendszer Magyarország fiatal lakosainak tanulási lehetőségeit végletekig beszűkítette, a Fidesz mégis élvezi a magyar választók közel felének feltétlen támogatását. Ez tény. Majd minden közvélemény-kutató intézet ezt mérte a napokban.

A felsorolt tényekkel ellentétben ez a magyar valóság. Meddig marad így?