Sokan emlékezhetnek még a 80-as évek végének Gorenje-lázára. A kényszerből és hirtelen bevezetett „világútlevélnek” (1988-ban másfél milliónál többen váltották ki ezt passzust) köszönhetően lehetővé vált a magyarok számára a nyugati országokban is a bevásárlóturizmus. Magyarok özöne lepte el mindenekelőtt határ menti az osztrák településeket. Nickelsdorftól Bécsig gyakorta az országút mellé települtek ki a „boltok”, hogy mielőbb kielégíthessék a magyarok igényeit – mielőbb megkopasszák az óvatlanokat. A jó ideig tartott állapotnak persze a sógorok nemigen örültek, a kereskedők viszont annál inkább, hiszen óriásira nőtt a forgalmuk. Örömükben még a Mehrwertsteuert (forgalmi adó) sem fizettették meg. Cserébe elvárták, hogy a határon lepecsételt számlát visszaküldjük, mert így megkaphatták az államtól az elengedett adót. Ausztriából hazafelé autókaravánok lepték el az utat: Trabantok, Wartburgok, Škodák tetején Gorenje fagyasztóláda, a csomagtartóban Grundig videómagnók meg más műszaki cikkek. Aztán a kényszerű importliberalizációval némiképp javult a helyzet a hazai kereskedelemben; erről szólt a Kisalföld, 1989. április 4-i cikke. Majd jöttek és elszaporodtak a kínai üzletek, ma pedig már az interneten bármit bárhonnan megrendelhetünk. Bevásárolni legfeljebb élelmiszerért utazunk a szomszédos országokba. (A nyitó kép forrása: blogstar.)
«Várhatóan rövidesen a hazai üzletekben is kaphatók lesznek reálisnak mondható áron, vagyis az eddiginél olcsóbban azok a műszaki, fogyasztási cikkek, amelyek zömét ma „turistaként” Ausztriából hozzuk be. Ez a hatás az importliberalizálástól várható, attól, hogy a korábbinál „szabadabb kezet” kap beszerzéseinél a kereskedelem. Alig pár hónapja írtuk ezeket, a Győr-Sopron Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat tervei kapcsán.
Jó hír volt, sokan hitték is, meg nem is. Az utóbbi egy-két napban történt néhány olyan változás, ami időszerűvé teszi a kérdést: „Megáll-e a lábán” még most is az év eleji prognózis? Erősen megkeményedtek a vámrendelkezések, s szinte ezzel párhuzamosan átlagosan 11 százalékos áremelkedést jelentett be a hazai gyártó az egyik legkeresettebb tartós fogyasztási cikkre, a hűtőszekrényre és fagyasztóra. A vámrendelkezésből egyrészt az következik, hogy csökken a bevásárlóturizmus. De vajon nem következik-e az is, hogy – konkurencia híján – a hazai üzletek árai nem az említett prognózis szerint változnak?
Erről beszélgetvén Kárpáti Péter, az iparcikk kereskedelmi vállalat áruforgalmi igazgatóhelyettese azt mondja először: az emberek azt gondolhatják, hogy itt a kereskedelemben csupa hülye dolgozik. Hogy ülnek karba tett kézzel, nézik az Ausztriából áruval rakottan özönlő gépkocsi-karavánokat, miközben saját üzleteikben pang a forgalom. Indulatos szavak – de mindenképpen azok véleményét tükrözik, akik nem ismerik, milyen háttérrel kénytelen dolgozni a kereskedelem. (És ez a vásárlót, őszintén szólva, nem is érdekli.)
Mielőtt eredeti kérdésünkre térnénk, fussunk át röviden az idáig vezető folyamaton. Kezdjük ott, hogy „megszületett” a világútlevél, s ezzel együtt megindult nyugat felé a bevásárlóturista-áradat. Érthető: ami nincs itthon, van ott, ráadásul lényegesen olcsóbban. A magyar kereskedő nem olyan fajtájú, s főként nem olyan mennyiségű nyugati árut vehetett, hozhatott a saját boltjaiba, ami a vásárlónak kellett volna. Eme áldatlan helyzeten változtatandó jött az importliberalizálás – meglehetősen elkésve. A kereskedők (Győrött is) november végén hallottak először erről az elképzelésről. Decemberben nagyjából már ismerték a „felszabadított” árucikkek listáját – de ezen például a fagyasztó még mindig nem szerepelt. Időközben a jugoszlávok „észnél voltak”, s egy év alatt kétszer is emelték a Magyarországra eladott Gorenje árát. Tehették, a hatalmas osztrák megrendelésekre hivatkozva.
Onnan persze, mint ismert, Magyarországra jött a Gorenje. Egyszerű számítások szerint egy-egy ilyen fagyasztón negyven-ötven dollárt veszített a magyar állam. (Lévén, hogy ezekhez a fagyasztókhoz a magyar vásárló kereskedelmi vám és forgalmi adó nélkül jutott hozzá.) De számolhatunk tovább is. A tavalyi egymilliárd dolláros „turistaforgalomhoz” tegyünk 25 százalék áfát, 11 százalék kereskedelmi vámot: nos, ennyi nem maradt az országban.
A liberalizált lista ez év elején jelent meg a Kereskedelmi Közlönyben. A kereskedelmi vállalatok gyakorlatilag akkor kezdhettek munkához: tárgyalni a külföldi partnerekkel, bevizsgáltatni a behozni szándékozott árut. Egyik sem megy máról holnapra. Bármily meglepő, a tárgyalások során például jó néhány nyugati cég egyszerűen nem hitte el, hogy a magyar kereskedő nála vásárolhat, méghozzá olyan mennyiségben! Így aztán előfordult, hogy komolytalannak véve a szándékot, még árajánlatot sem adott! A másik gát a forgalomba hozatal előtti kötelező minőségvizsgálat. A túl későn jött intézkedés miatt szinte őrületesen megszaporodott a minőségvizsgálók munkája. Másrészt sok az egyszerűen érthetetlen előírás. Konkrét példaként említhetjük azoknak az – olcsó! – egy- és kétkazettás rádiósmagnóknak az esetét, amiknek hazai forgalomba hozatalát azért nem engedik, mert nincs rajtuk balansz-szabályozó. (Vagyis a két hangszóró közti kiegyenlítő.) Ennek, mondani sem kell, abszolúte semmi köze az érintésvédelemhez, vagy a balesetveszélyhez, ami a tiltást indokolná. Az ok a „fogyasztói érdekvédelem”, nehogy a hazai vevő „bóvlit” kapjon.
Vajon nem kellene-e magára a fogyasztóra bízni, milyen áron mit akar venni? (Zömében egyébként ilyen olcsó „bóvlit” hoznak haza turistáink.) Ilyen előzmények után áprilisban várható, hogy végre a hazai (megyei) iparcikk-üzletekben nagyobb mennyiségben is megjelennek a „liberalizált” cikkek. Tegyük hozzá: minden kétkedés ellenére azon az áron, ahogy a prognózis szólt: olcsóbban. Mondhatunk rá példákat. A videókészülékek standard ára 25–35 ezer forint között várható. Rádiósmagnók 5 és 15 ezer forint között széles skálán, sok változatban lesznek megvásárolhatók. A különböző típusú, méretű mikrohullámú sütők ára 13 és 25 ezer forint között változik. Az 51 centiméter képátlójú, távkapcsolós színes televízió rövidesen 28–29 ezer forint körüli áron kerül az üzletekbe, olcsóbban, mint a hasonló hazai gyártmányok. Jó lesz az idén a kínálat fagyasztókból, növekvő kereslet esetén a vállalatnak módja van többletrendelésre is. (A fagyasztó a kereskedelmi vámmal és az áfa összegével kerül többe, mint mondjuk Ausztriában – bár április 8-tól már ott sem csak a bolti árakkal számolhat a vevő az új vám rendelkezés miatt!)
Az év eleji előrejelzés tehát változatlan. Legalábbis egyelőre. Hacsak nem születik valami olyan rendelkezés, amely keresztbe veri hazai kereskedelmünk szép reményeit.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)
