A horogkereszt rémtetteivel foglalkozó történészek előtt jól ismert az Erich Priebke név. Az egykori SS-tiszt Olaszországban szerzett magának „elévülhetetlen érdemeket” mindenekelőtt azzal, hogy miután 1944 márciusában olasz partizánok merényletet hajtottak végre a megszállók ellen, megtorlásként a németek 335 olaszt végeztek ki az ardeatinai kőbányában. A gyilkos kommandó vezetője volt a kínzótisztként hírhedtté vált Priebke. Gaztetteiről, utóéletéről a Reform című hírmagazin 1996. május 7-i számában írtam azután, hogy Argentínában megtalálták a tömeggyilkost, és 1996 májusára kitűzték a tárgyalását. Priebke végül is hihetetlenül enyhe ítéletet kapott: életfogytig tartó házi őrizetet. Még azt is engedélyezték neki 2007-ben, hogy ügyvédje irodájában dolgozzék, emellett templomba, patikába, orvosához is eljárhatott. A tömeggyilkos 100 évesen halt meg, azon a napon, amikor Rómában a zsidók deportálásának hetvenedik évfordulójáról emlékeztek meg… (A nyitó képen: rendőrök a tárgyalására kísérik a fasiszta tömeggyilkost, a római kínzótisztet, Priebkét. / A kép forrása: http://www.aurhelio.it)
«Tizennégy éves volt a legfiatalabb, hatvannál több a legidősebb, akit a Rómában állomásozó német tábori csendőrök, az SS és a Gestapo pár óra alatt szedtek össze. Megtorlásként az olasz ellenállók 1944. március 23-i partizánakciójáért, amelyben a megszállók 32 katonájukat veszítették el. A németek bosszúért kiáltottak, Hitler tombolt, egy egész városnegyedet, ezernél több ártatlan polgári lakost akart elpusztíttatni. Egy nappal később már ki is végezték a 335 túszt. A róma-ardeatinai barlangba terelt szerencsétleneket tarkón lőtték.
A németek arra kényszerítették áldozataikat, hogy fölmásszanak a mindegyre magasodó hullahegyre, melyből patakokban folyt a vér. Ott térdeltették őket társaik, barátaik, apjuk, gyerekük, rokonaik még meleg, mozdulatlan testére… A gyilkosok is kénytelenek voltak fölhágni a halottakra, hogy lőni tudjanak. „Lehetőleg egyetlen golyóval, mert takarékoskodni kell!” – szólt a parancs. Véres drámává fajult a tömeges kivégzés, a „jó példával” kötelességszerűen elöl járó SS-tisztek a végén már nem spóroltak a lőszerrel, némely áldozatnak a golyók lefűrészelték a fejét a törzsről.
Az emberi agyvelő, amely percekkel előtte még a szeretettekre, Istenre, csodára, menekülésre, félelemre gondolt, a barlang falaira fröccsent. Ketten különösen jeleskedtek az ardeatinai mészárlásban: Herbert Kappler, a fasiszta német követség rendőrattaséja, gyakorlatilag Róma teljhatalmú ura, SS-alezredes és Erich Priebke SS-százados. Kapplert elkapták a szövetségesek, olasz bíróság ítélkezett fölötte, 1948-ban életfogytiglanra ítélték, 1977-ben, kórházi kezelése közben megszökött. A másik főkolompos, Priebke majd’ fél évszázadon át cipelhette magával büntetlenül megbocsáthatatlan vétkét.
Erich Priebke egy darabig még a dél-tiroli Sterzingben éldegélt – miközben olasz elfogatóparancs alapján bármikor letartóztathatták volna.
Csak 1948 októberében döntött úgy, hogy biztonságosabb, ha kivándorol Argentínába. Onnan járt át Európába, német útlevéllel a zsebében még a szép Itáliában is utazgatott, sőt Németországba is ellátogatott, persze a saját nevén, ám jelenléte senkinek sem szúrt szemet…
A dél-amerikai országban a 20-as évektől népes német emigráció élt, kezdetben föl sem tűnt, ha újabbak érkeztek otthonról. Priebke a németek által kedvelt üdülőhelyen, San Carlos de Bariloche városkában telepedett le. Ott, ahol később egy bizonyos Josef Mengele fürdőorvosként praktizált. Az a Mengele, aki élet és halál ura volt az auschwitzi vasúti rámpán, és százezreket küldött egy-egy intéssel a gázkamrába. Ugyancsak Bariloche lakója volt Walther Rauf, a náci halálgyárak elgázosító szakembere, és állítólag Martin Bormannt, Hitler kancelláriájának főnökét is látták ott a tengerparton.
Ekként hát Priebke, vagy miként a helyiek nevezték: Don Erico, a német hentes (mellesleg az SS 290305. sorszámú tagja) éppen beleillett a díszes társaságba. A Los Angeles-i Simon Wiesenthal dokumentációs központ két önkéntes munkatársa teljesen véletlenül bukkant Priebke nyomára: németországi újnácik tevékenységét kutatván indult el a Dél-Amerikába vezető szálon. Egy régi náci, az ugyancsak az argentínai üdülőhelyen megbúvó bizonyos Juan Mahler, azaz Reinhard Kops, aki a háború alatt partizánvadász volt a Balkánon, jólértesültségét fitogtatván szólta el magát. Az ABC-tévé egyik riportere a nácikutatóktól nyert információ alapján jutott el Barilocheba, ahol Mahler/Kops büszkén újságolta: rajta kívül még sok náci él ott. „Valódi háborús bűnösök is, min t például Priebke, Erich Priebke…”
A véreskezű hentes teljesen nyíltan beszélt az АВС-tévé riporterének arról, hogy saját kezűleg több embert is megölt az 1944. márciusi megtorló akcióban. Ez a kijelentése is hozzájárult az argentin legfelső bíróság döntéséhez, amikor az el nem évülő háborús bűncselekményekre hivatkozással kiadta Olaszországnak az SS-tisztet. Ráadásul Priebkéről bebizonyosodott, hogy a sebtében összeszedett túszok listájára – egyáltalán nem véletlenül – 75 olyan személyt is fölíratott, aki a római zsidó közösség tagja volt.
Nemzetközi szenzáció volt, amikor tavaly ősszel a 82 esztendős Priebke – meglepően jó egészségi állapotban – két olasz rendőr kíséretében megérkezett Itáliába. Első kihallgatásakor már arra hivatkozott, hogy csak azt cselekedte, amit parancsoltak neki. Az elfogott náci bűnösök nagyon is átlátszó, ám minden alkalommal elhangzó védekezésével próbált kibújni a felelősségre vonás alól.
Jó ideig tartotta magát a hír, amely szerint az olaszok csupán öt ember meggyilkolásáért állítják bíróság elé Priebkét. (Főnökét, Kapplert, bár 335 ember halála terhelte a lelkiismeretét, tíznek kivégzéséért vonták felelősségre.
A németek ugyanis túlbuzgó módon nem tíz, hanem több túszt szedtek a partizánakcióban életét vesztett minden egyes katonájukért…) A Priebke-per főügyésze, Antonino Intelisano azonban többször is hangoztatta: 335 élet kioltásával vádolja, és e súlyos vádhoz bizonyítékai is vannak. Meg nem erősített értesülés szerint egy koronatanút is megidéznek a május 8-án kezdődő tárgyalásra.»
(„Az újságíró archívumából” rovatunkban közölt írások az Arcanum Adatbázis Kiadó Digitális Tudománytárának gyűjteményében őrzött cikkek felhasználásával készülnek. Köszönet illeti érte az Arcanum ADT-t.)