Michael Burry, az ismert amerikai pénzügyi szakember és befektető szerint a pénzügyi piacok súlyosan alábecsülik az Egyesült Államok venezuelai katonai beavatkozásának következményeit, azzal érvelve, hogy az olaj- és részvényárak csendes reakciója elfedi a  hatalmi dinamika mélyreható átalakulását, amely Pekingtől Moszkvától hullámzik szét

A hétfőn közzétett, Substack hírlevélben a „The Big Short” című filmből ismertté vált befektető azt állította, hogy az Egyesült Államok által január 3-án végrehajtott akció, – vagyis Nicolás Maduro venezuelai elnök elfogása -, szakítást jelent a közelmúlt gyakorlatával. „Ez paradigmaváltás, annak ellenére, hogy a piacok ásítanak” – írta Burry az X-en. Az olajárak kevesebb mint 1%-kal emelkedtek azt követően, hogy a hajnali razzia során elfogták Madurót és feleségét caracasi rezidenciájukról.

Burry érvelésének középpontjában Kína áll. Az amerikai lépést „figyelmeztető jelzésnek Kína felé” nevezte, rámutatva Peking mély pénzügyi kitettségére Venezuelában az Övezet és Út Kezdeményezés keretében nyújtott milliárdos hitelek révén. Az AidData kutatása szerint Kína több mint 100 milliárd dollárt fektetett Venezuelába jövőbeli venezuelai olajtermeléssel fedezett hitelek formájában. Mivel ez a termelés most amerikai ellenőrzés alatt áll, Burry szerint Kína fedezete gyakorlatilag semlegesítve lett, megváltoztatva Peking kockázati kalkulációját – Latin-Amerikán túl is.

A befektető azt is kijelentette, hogy az orosz olaj „épp most vált kevésbé fontossá” közép- és hosszú távon, mivel a venezuelai kínálat megerősítheti az Egyesült Államok energetikai pozícióját, miközben csökkenti Oroszország befolyását. „Putyin álla biztosan a padlón van” – írta Burry, azzal érvelve, hogy az Egyesült Államok másodpercek alatt elérte azt, amivel Oroszország évek óta küzd Ukrajnában.

Az amerikai olajipar-szolgáltató cégek, mint a Halliburton, a Schlumberger és a Baker Hughes „jelentősen profitálhatnak”, mivel alvállalkozókat bíznak meg Venezuela csővezetékeinek és finomítóinak javításával és korszerűsítésével – írta Burry. A Halliburton és az SLB részvényei hétfőn 7-9%-ot emelkedtek, míg a finomítók, a Valero Energy és a Phillips 66 körülbelül 7%-ot erősödtek.

Kína felülvizsgálja az Övezet és Út kezdeményezés kockázatait

Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb igazolt olajkészletével, amely megközelítőleg 300 milliárd hordó, vagyis a globális készletek mintegy 20%-a. Az elmúlt két évtizedben Kína több mint 100 milliárd dollár értékű hitelt nyújtott Venezuelának Hugo Chávez és Nicolás Maduro elnökök alatt, sok megállapodás pedig előírta, hogy Venezuela olajat exportáljon Kínába – 2017-re napi akár 500 000 hordót – az adósság visszafizetésére.

Kína már így is nehézségekkel szembesült egy becsült 10 milliárd dollár értékű függő hitel behajtása kapcsán, miután Venezuela 2017-ben nem teljesítette állampapír-kötelezettségeit, és fokozódtak az amerikai szankciók. A január 3-i amerikai katonai művelet, amelyről Donald Trump elnök azt mondta, hogy lehetővé teszi az Egyesült Államok számára Venezuela olajszektorának „irányítását”, most tovább bonyolíthatja Peking helyzetét.

Burry azt sugallta, hogy Kína a venezuelai műveletet a területi ellenőrzés „tervrajzának” tekintheti, bár hozzátette, hogy a kínai vezetők „ámulattal tekintenek a trumpi Amerika felháborító merészségére és határozott erejére”. Azt írta, hogy a kínai részvények számára most „valamivel kockázatosabbnak” tűnnek, megjegyezve, hogy olyan vállalatok, mint az Alibaba és a Baidu, „volatilitással szembesülhetnek”, ha Peking eszkalálná az agressziót a Dél-kínai-tengeren vagy Tajvan felé.

A piaci reakció visszafogott a hosszú távú hatások ellenére

A geopolitikai felfordulás ellenére a kőolajárak viszonylag stabilak maradtak. A West Texas Intermediate kőolaj kedden körülbelül 58 dollár/hordó áron forgott, ami kevesebb mint 1%-os emelkedést jelent a rajtaütés előtti szinthez képest, míg a Brent kőolaj ára 60 dollár körül mozgott. Az elemzők a mérsékelt reakciót a túlkínálatos piac várakozásainak tulajdonítják, a Nemzetközi Energiaügynökség ugyanis 2026-ra potenciálisan napi 3,8 millió hordós többletet vetít előre.

A JPMorgan becslései szerint a venezuelai termelés a jelenlegi napi 1,1 millió hordóról napi 1,3 és 1,8 millió hordó közé emelkedhet két éven belül egy politikai átmenet után. Jelentős intézményi változásokkal és friss befektetésekkel a termelés potenciálisan elérheti a napi 2,5 millió hordót a következő évtizedben, közölte a bank. A szakértők azonban nem értenek egyet az időzítést illetően. Míg Trump azt javasolta, hogy Venezuela olaj infrastruktúrájának újjáépítése 18 hónap alatt megvalósítható lenne, a legtöbb elemző szerint a folyamat jelentősen hosszabb időt vesz igénybe – esetleg öt-hét évet –, tekintettel az ország csővezetékeinek és finomítóinak leromlott állapotára. (Az összeállítás az MI segítségével készült)