Forrás: valaszonline.hu Egy friss oknyomozó cikk szerint nem csupán üzleti kapcsolatokról van szó, amikor orosz oligarchák európai jelenlétét vizsgáljuk. A Válasz Online írása egy olyan összetett hálózatot rajzol fel, amelyben a gazdasági érdekek, a hadiipar és – közvetett módon – a hírszerzési befolyásgyakorlás is összefonódhat.

A történet középpontjában Andrej Bokarev áll, az orosz elit egyik kevéssé reflektorfényben lévő, ám annál befolyásosabb szereplője. Neve a Transmashholdinghoz kötődik, amely Kelet-Európa egyik legnagyobb vasúti járműgyártója – és amelyet nyugati elemzések szerint a háborús időszakban sem lehet tisztán civil profilú vállalatként kezelni. A határ a polgári és katonai felhasználás között itt elmosódik, ami önmagában is stratégiai jelentőséget ad a cégnek.

A cikk azonban nem áll meg a gazdasági dimenziónál. A feltárt kapcsolati háló azt sugallja, hogy az ilyen nagyvállalatok körül nem pusztán üzletemberek mozognak, hanem olyan szereplők is, akik közel állhatnak az orosz állam biztonsági struktúráihoz, így egy új titkosszolgálathoz, amit Bokarev finanszíroz.

A nyilvánosság előtt eddig ismeretlen orosz titkosszolgálatot leplezett le múlt pénteken az Insider című lap, ami alapvetően titkos orosz műveletekkel és az oroszországi korrupcióval foglalkozik. „Center 795” a szervezet neve, és mintegy 500 főt foglalkoztat, jórészt a GRU és az FSZB volt embereit, azaz az orosz katonai és a polgári titkosszolgálat állományából toboroz. A Center 795 aktív az ukrajnai hadszíntéren is, de világszerte vannak akciói, az ügynökei például orosz ellenzékiekre vadásznak külföldön. 

Ez a modell ismerős: a Kremlhez köthető gazdasági elit egy része nemcsak vagyonkezelő, hanem potenciális befolyásközvetítő is. Nem klasszikus értelemben vett „kémhálózatról” van szó, hanem egy sokkal nehezebben megragadható rendszerről, ahol az üzleti kapcsolatok, személyes lojalitások és informális csatornák együtt alkotnak működő mechanizmust.

Ebben a hálóban jelennek meg magyar kapcsolatok is. A jelenlegi honvédelmi miniszter, Szalay-Bobrovniczky Kristóf korábbi üzleti érdekeltségei révén kötődött olyan céges struktúrákhoz, amelyek szálai Bokarev környezetéig értek. Bár ezek a kapcsolatok még a háború előtti időszakból származnak, a mai biztonságpolitikai helyzetben már egészen más súllyal esnek latba.

A Transzmasholding egyébként az Orbán-kormányok egyik kedvenc orosz vállalata volt hosszú éveken át. A mai napig nem derült ki, hogyan nyerhette el az orosz cég a 3-as metró szerelvényeinek felújítását, amikor hasonló árban teljesen új kocsikat ígérő EU-s jelentkező is akadt. Az oroszok hivatalosan javították a régi kocsikat, de a valóságban „újragyártották” azokat, bár ezt csak 2025 februárjában ismerte el a BKV korábbi vezérigazgatója

A kulcskérdés nem csak az, hogy történt-e konkrét jogsértés vagy titkosszolgálati együttműködés – erre a cikk sem hoz bizonyítékot. Sokkal inkább az, hogy mennyire átláthatók és ellenőrizhetők azok a kapcsolatrendszerek, amelyekben üzleti és állami érdekek ilyen szorosan összefonódnak.

Egy olyan korszakban, amikor Oroszország nyílt háborút folytat, minden korábbi kapcsolat új jelentést kap.

A történet így túlmutat egyetlen üzletemberen vagy egyetlen magyar szereplőn. Arról szól, hogy az autoriter rendszerek hogyan használják a gazdasági jelenlétet befolyásépítésre – és arról is, hogy a nyitott piacgazdaságok mennyire védtelenek lehetnek az ilyen, nehezen azonosítható hálózatokkal szemben. A kérdés végső soron nem az, hogy voltak-e kapcsolatok. Hanem az, hogy ki látja át őket – és ki nem.