Legenda és igazság: Lőcse gyönyörűségei és Győrött kivégzett fehér asszonya

Öt éve alakult meg a Tátra-Szepesség-Pieninek Regionális Idegenforgalmi Szervezet (OOCR Tatry Spiš-Pieniny), ebből az alkalomból több ország újságíróinak részvételével október végén tanulmányutat szerveztek Szlovákiában, hogy eredményeiket bemutassák. Mikor hazaértem beszámoltam egy győri barátomnak, hogy Lőcsén is jártunk – írja Bódi Ágnes idegenforgalmi újágíró.  (A szerző felvételeivel.)

„Ugye, tudod, hogy Győrött végezték ki a híres lőcsei fehér asszonyt?” – kérdezte. Mutassuk hát be Lőcsét, és azt az asszonyt, akit Jókai „megírt” híres regényében, és akit valóban a mai győri Széchenyi téren végeztek ki.

Emlékezetünkben úgy él Korponay Jánosné Géczy Julianna, mint Lőcse árulója, aki a császári csapatokat beengedte a városba. Holott történelmi tény, hogy Lőcse előzetes tárgyalások után, szabályos kapituláció útján került a császáriak kezére. Ennek ellenére a fiatal nőt hazaárulásért kivégezték. Géczy Julianna, más néven Korponay Jánosné Osgyánban (Ožďany) született 1680-ban, és Győr piacterén fejezték le 1714. szeptember 25-én.

Szlovákiában a muzeológusokat annyira izgatta a híres asszony legendája, hogy levéltárakban is végzett hároméves kutatómunka után sikerült 2013-ban egy kiállításban bemutatni sorsát. Géczy Julianna életét a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rakparti épületében elevenítették fel múzeumi leletek, kordokumentumok, korabeli viseletek, valamint műtárgyaknak köszönhetően.

Ahogy akkoriban erről a pozsonyi Új Szó is beszámolt, a cél az volt, hogy a legendát letisztítsák, és az asszony valós történetét mutassák meg a látogatóknak, rávilágítva, hogy szerepe csak diplomáciai volt, azaz üzeneteket közvetített a két oldal között, mielőtt Lőcse kapitulált. A kiállítást bejárva tárult fel Géczy Julianna legenda által övezett és igazi személyisége, valamint a történelmi kor – nagy alakjaival együtt, az élen Rákóczi fejedelemmel. A kiállítás három részre tagolódott: az egyik a kort, a másik Lőcse kapitulációját, a harmadik pedig Géczy Julianna életútját mutatta be.

Olyan értékes dokumentumokat tartalmazott a tárlat, mint a Szatmári békeszerződés eredetije, Géczy Julianna kihallgatási jegyzőkönyvének másolata, testamentuma és kivégzése előtt a börtönből írt levelei. A kiállítás létrejötte 19 intézmény együttműködésének volt köszönhető.

Lőcse városa úgy döntött, hogy helyreállítja a történelmi sérelmet és a nemesasszony egyik leszármazottjának, Korponay Zoltánnak átadták az ítéletet visszavonó dokumentumot. Ma a múzeum honlapján nem említik a kiállítást.

Eltérő hírek szóltak arról is, hogy hol nyugszik a híres asszony: 2009-ben elterjedt ugyanis, hogy a rimaszombati járásban lévő Osgyán község római katolikus templomának kriptájában Korponayné Géczy Julianna földi maradványai találhatók. A lőcsei Szepességi Múzeum munkatársai mintát vettek a csontvázakból, valamint a koporsókból és a ruházatból. Ezek alapján bebizonyították, hogy a kriptában lévő maradványok a Bakos és a Luzsénszky család tagjaié. Végül arra a következtetésre jutottak a lőcsei Szepességi Múzeum kutatói, hogy biztosan nem Korponayné Géczy Julianna, azaz a lőcsei fehér asszony maradványai pihennek a szlovákiai Osgyán római katolikus templomának kriptájában.

De Lőcse nemcsak erről híres. Székesegyháza, a Mária-hegyi Szűz Mária Látogatása székesegyház 2005-től tagja a Mária-zarándokhelyek Európai Egyesületének. Az új, neogótikus stílusú templomot az 1906–1922 között építették. A római Santa Maria Maggiore főszékesegyház egyik teljes joggal és megbocsátó hatalommal rendelkező kirendeltsége. Keresztülvezet rajta a Mária-turistaút, amely az osztrák Mariazellből kiindulva egész Szlovákián át halad, és a lengyelországi Częstochowa városába tart.

A Szent Jakab-templom több mint 700 éve a történelmi városmag közepén áll, Lőcse (Levoča) plébániatemploma. Háromszoros nemzeti kulturális műemlék, a templomon kívül további kulturális műemlékeknek számítanak a híres középkori faragómester, a lőcsei Pál mester és a barokk stílusban megalkotott műveiről híres Szilassy János aranyműves remekművei. Oltárai a középkori faszobrászat legszebb alkotásai közé tartoznak.

A Szent Jakab templom kétségkívül legfontosabb remeke késő gótikus, hársfából faragott főoltára, mely méretei által, 18,6 méter magasságával a világ legnagyobb gótikus oltára; az UNESCO Világörökségi listájára 2009-ben jegyezték be. A Pál mester keze munkáját dicsérő oltár a szentély egész terét betölti, közepén Szűz Mária Jézussal, jobbja felől Szent Jakab, balján Szent János kapott helyet. A mester és tanítványai tíz éven keresztül dolgoztak a remekművön. A főoltár egyik legértékesebb része az Utolsó vacsora ábrázolása az oltár alsó részében, a predellán.

Ma látható ablakait a 19. század második felében helyezték el. Ezek egy része az innsbrucki Tiroler-Glasmalerei Anstalt-nál készültek 1876-ban. A déli oldal összes ablaka, pedig Kratzmann-alkotás. Az ablakoknak a 2. világháborúban elszenvedett sérüléseit már 1955–56-ban kijavították, illetve pótolták a megsemmisült részeket is.

A templomot az egész középkori Európa által tisztelt id. Szent Jakab apostol emlékére szentelték fel, aki a harcosok, vándorok és a munkások védőszentje volt. Ünnepnapja július 25-ére esik. Azon a napon tartották régen Lőcsén minden évben a nagyvásárt. A Szent Jakab római katolikus plébániatemplom Szlovákiában a legkiemelkedőbb egyházi műemlékekhez tartozik. A templom és belső berendezése 1965-től nemzeti kulturális műemlék. A Thurzó-kápolnában a Thurzók síremlékei sorakoznak. Ott temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona három közös gyermekéből az egyiket. (Thökölytől három gyermeke született, de mindegyikük – köztük az is, akivel Munkács ostroma idején várandós volt – kiskorában meghalt.)

A képen a szégyenketrec.

A város főterét Szlovákia legszebb terei közt tartják számon, a gótikus templom mellett álló csodaszép gótikus városháza a város szimbóluma. A tér közepén álló régi városházában egészen 1955-ig működött Lőcse város tanácsa. A városháza 1550 körül épült föl leégett elődjének helyén, annak egyes részeit felhasználva. Mai árkádsoros, erkélyes külsejét 1615-ben alakították ki, a tetőből kiemelkedő, díszes emeletrész pedig Schulek Frigyes tervei alapján a 19. század végén épült.

A külső falon látható 17. századi óriási allegorikus freskók az öt polgári erényt ábrázolják, a mértékletességet, az elővigyázatosságot, a derekasságot, türelmet és az igazságosságot, természetesen latin felirattal. Az épület eredetileg reneszánsz tornyát a 18. században barokkosították.

Az épület ma a Szepesi Múzeum Lőcse történelmét bemutató állandó kiállításának ad otthont. A 28 keresztgerendás nagy tanácsteremben őrzik a lőcsei fehér asszony, Korponay Jánosné Géczy Julianna fára festett képét, mely azt ábrázolja, amikor titkon a labancokat hívja. A kép állítólag csak a múlt században készült, sokáig egy kert pincekapuján lógott, Jókai még ott látta. A városháza legszebb része az innen nyíló reneszánsz díszítésű, keresztgerendás mennyezetű tanácsterem, melynek falain Habsburg uralkodók és hajdani lőcsei polgármesterek arcképei lógnak.

A városháza épülete mögött látható vasból kovácsolt kis építmény az egykori szégyenketrec, melyben az elítélt bűnözőket és a léha erkölcsű, ledér asszonyokat tették közszemlére. Az ide látogatók szívesen kipróbálják, akár csoportosan is, hogy milyen benne állni.