Feltalálók napja – avagy hogyan találjuk fel újra a bevételt
Ma van a Magyar Feltalálók Napja. Ilyenkor méltán emlékezünk Szent-Györgyi Albertre, Bíró Lászlóra, Gábor Dénesre, Rubik Ernőre és arra a hosszú névsorra, amelynek tagjai valódi találmányokkal írták be magukat a történelembe. Olyan emberekre, akik valami olyat adtak a világnak, ami addig nem létezett.
És aztán vannak azok, akik ennél is tovább mennek. Hiszen feltalálni valamit egyszerű. Az igazi bravúr az, ha ugyanazt a találmányt többször, sőt, folyamatosan sikerül pénzzé tenni.
Az elmúlt hetekben ugyanis különös ügy bontakozott ki egy volt miniszter szabadalma körül. A nyilvánosságra került információk szerint a találmány hasznosításáért évente mintegy 25 millió forint jogdíj érkezett hozzá. Tíz év óta. Ez önmagában még akár a magyar innováció diadalmenete is lehetne, de a történet érdekessége, hogy a találmányért korábban már jelentős összeget fizettek, a szabadalom hasznosítási jogait évekkel ezelőtt rendezték.
A laikus ilyenkor zavartan vakarja a fejét. Olyan ez, mintha valaki egyszer eladná az autóját, majd tíz év múlva minden hónapban kapna egy kis pénzt azért, mert az autó még mindig gurul. Vagy mintha a szerző egyszer leadná a kéziratot, megkapná a honoráriumot, majd utána minden évben újra kiszámlázná ugyanazt a regényt azzal az indokkal, hogy a betűk még mindig a helyükön vannak.
A magyar tudomány történetében persze sok rendkívüli találmány született. A gyufa, a golyóstoll, a holográfia, a C-vitamin izolálása. Most azonban úgy tűnik, új magyar innovációval gazdagodhat a világ:
a perpetuum mobile jogdíjjal.
Ez az a szerkezet, amely nem energiát termel a semmiből, hanem bevételt. A klasszikus fizika szerint örökmozgó nem létezik. A magyar közélet azonban ismét bizonyította, hogy a tudomány olykor elhamarkodott következtetésekre jut. (Persze midig vannak szkeptikus vagy cinikus egyedek, akik kételkednek a tudomány eme csodájában, és nem szerzői jogi, hanem büntetőjogi eljárást emlegetnek…)
A feltalálók napján ezért talán ideje bővíteni a nemzeti panteont. A régi feltalálók ugyanis olyan dolgokat alkottak, amelyek működtek. Az új iskola viszont olyan rendszert alkotott, amely csodálatos módon fizet. És valljuk be: inflációs környezetben talán ez a hasznosabb találmány.
Miközben a magyar kutatók laborokban dolgoznak, mérnökök prototípusokat építenek, egyetemi műhelyek pályázatokért küzdenek, valahol megszületett a XXI. század legnagyobb innovációja: a találmány, amelyet nem használni kell, hanem elszámolni.
Ha pedig mindez valóban így történt, akkor a Magyar Feltalálók Napján illik megadni a tiszteletet. Mert Rubik Ernő „csak” egy kockát talált fel, de van, aki magát a pénztermelő kockázatmentességet, az örökmozgó bevételt…
