Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry (1900–44) francia író és pilóta nevét tized annyian, ha ismernék, ha nem írta volna meg az őt világhírűvé tevő meseregényét. Hiszen a Courrier Sud (A déli futárgép – Postajárat délről), vagy a Vol de Nuit (Éjszakai repülés) regények irodalmi sikere és főleg ismertsége töredéke annak. A nemesi származású Saint-Exupéry 1921-ben kezdte meg katonai szolgálatát, pilótaengedélyt szerzett, és attól kezdve még leszerelése után is leginkább a repülésnek élt. A nemzetközi postajáratok egyik úttörőjének számított. A második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált, később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig a kanadai Québecben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. Negyvennégy évesen, visszavonulása előtt még egy, utolsó küldetést vállalt. Adatokat kellett gyűjtenie egy Rhône-völgyi német alakulatról: 1944. július 31-én éjjel indult el, és nem tért vissza. Gépének roncsait csak 2000-ben találta meg egy búvár Marseille partjainál, aki hatévi munkával azt is kiderítette, hogy a tavaly elhunyt Horst Rippert egykori német vadászpilóta, a ZDF német közszolgálati televízió későbbi népszerű sportriportere lőtte le annak idején az író repülőgépét. (Rippert egyébként a magyar tévéből is ismert énekes, Ivan Rebroff bátyja volt.)
Az 1943-ban, saját illusztrációival megjelent Le Petit Prince (A kis herceg) című gyermekregénye a világ 50 legolvasottabb könyve közé tartozik: 226 nyelvre és dialektusra fordították le és több mint 80 millió példányban kelt el. Magyarra Zigány Miklós és Rónay György fordításából ismert – ez utóbbit használta fel Szirtes Balázs is a színpadi változat elkészítésekor. A történet egyfelől a boldogság, az élet értelmének keresése, a másokért vállalt felelősség, a lelki tisztaság megőrzésének kifejezője, másfelől az emberi társadalom bizonyos fokú paródiája. Így aztán mindenki a maga életkorának megfelelő szinten képes befogadni a benne rejlő gondolatokat.
Szirtes Balázs – Botos Éva rendezésében – nem egyszerűen elmeséli a történetet, sokkal inkább monodrámaként eljátssza. Már a függöny felgördülésének pillanatában megkezdődik a varázs, hiszen Iványi Árpád díszlete csillagos éggel keretezi a játékteret, amelynek hátterében egy fehér félkör akár bolygó, akár vetítőfelület, mindenképpen része a játéknak. Az előtérben néhány láda és egy dombféle látható, a ládán pedig a mesélő pilóta megelevenedő árnyképe indítja a hangulatot. A sivatagban vagyunk, ahol az overallos pilóta gépét műszaki baleset érte; az ilyesmi az író-pilótával a valóságban is többször megesett. S miközben ő megpróbálja elhárítani a hibát, megjelenik a kis herceg. Kiváló ötlet, hogy miközben minden szerepet Szirtes Balázs alakít, a kis herceg testi valójában egy a bennünk élő képre igen hasonlító bábu. A színész maga mondja a kis herceg szövegeit is, de közben kezeivel a bábut tudja animálni, s így az mozgatja a fejét, kezét, lábát, sőt a színpad különböző részein képes önállóan ülni, állni is, vagy éppen a pilóta karjában foglal helyet. Ettől az egész játék egy otthoni bábozás ismerős hangulatát veszi fel. A fehér félkör világítással színezhető, illetve vetített rajzok jeleníthetők meg rajta. Nem az eredeti könyvillusztrációk, hanem Gévai Csilla részben ezek nyomán született rajzai, részben olyan fontos szereplő is, mint a rózsa, és egyéb megmozduló hangulati elemek, mint pl. a bolygók.
Tordai Hajnal olyan jelmezeket tervezett az előadáshoz, amelyek néhány fontos jelzéssel megindítják, de nem zárják le a fantáziát, az pedig a színész képességein múlik, hogy ő éppen micsoda: király, bankár, hiú vagy iszákos ember, akár róka is. Még a kígyó is remek: a kis herceg sárga sálja segít megeleveníteni ezt a fontos szereplőt. A dramaturgiai munka szerencséjére a szereplők mindig egyedül, vagy párosával vannak minden jelenetben, bolygón, így megelevenítésükhöz is elég egyetlen ember és a báb. Az egész annyira jól kitalált, felépített és működő, hogy a néző számára fel sem tűnik a nem is rövid játékidő.
Szirtes Balázs lénye kedves, közvetlen, mozgáskultúrája, átváltozó képessége is remek, egyetlen pici negatívuma, amiről viszont nem tehet, hogy a hangja eléggé fakó, árnyalatokban nem eléggé nagy terjedelmű, színes, így aztán nehéz ennyi figurát hangban egyénítenie. De tulajdonképpen ezzel is megbirkózik hanghordozási és egyéb módokon.
A produkció dicséretére válik, hogy ami egyszerű előadóest is lehetne, itt remek stábbal, gondosan felépített színházi élménnyé lesz. Nagyon rokonszenves, hogy a Karinthy Színház minden korosztályra gondol, így ha másként nem, produkciók befogadásával, vagy közös létrehozásával segít beszoktatni mindenkit a színházba. Az eredményt a bemutató minden korosztályra kiterjedő sikere igazolja, és hogy a gyerekek tényleges figyelemmel, rendesen viselkedve hallgatták, és a felnőtteknek sem kellett „feláldozni magukat” a családi délutánért, mert erre a produkcióra szóló felnőttként is érdemes beülni. A következő előadások december 29-én (10 óra 30 perctől), továbbá január 20-án és 29-én (délután öt órai kezdettel) lesznek.
