A vészkorszak idején Budapesten megszerveződött, sejtjei révén országossá, sőt, a határon túlra is terebélyesedő haluc önzetlen, bátor, az egyenlőtlen küzdelmet is vállaló emberek, zsidó fiatalok, lányok, fiúk közössége volt. E közösség egyik különösen aktív tagja volt az „Együtt az ár ellen” írója, a kilencedik évtizedében járó, szülőföldjéről hazájába, Izraelbe települt Gur Dávid. A képzettsége szerint építészmérnök és vállalkozó a feljegyzései, kutatásai, bámulatos emlékezőképessége révén állította össze a ma és holnapok nemzedékei számára örök példát mutató – akkor ifjú – hősök portrésorát, történészek számára pedig egyedülálló forrásmunkát.

Az „Együtt az ár ellen” megjelenése alkalmából a szerző közvetlen videó-kapcsolat segítségével beszélgethetett a könyvpremier budapesti közönségével, és hallgathatta meg Szita Szabolcs professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia doktorának, a vészkorszak, a holokauszt nemzetközi rangú kutatójának rövid előadását a kötet által taglalt időszakról, a körülményekről, szereplőkről. A tudós a többi között elmondta, hogy Gur Dávid önzetlen, bátor, az egyenlőtlen küzdelmet is vállaló embereket mutat be. Áldozatkész fiatalok elkötelezett seregét, akikről ritkán olvashatunk. Pedig sokat tettek, a második világháború idején, nem törődtek bele a nemzetiszocialista fajgyűlölet európai áradásába, a legkülönfélébb eszközökkel harcoltak ellene.

Voltak eszményeik és céljaik. A világról, a jövőről formált nézeteik gyakran eltértek, mégis valamiben egyetértettek. Az Ember, az emberség védelmében. Kisebb-nagyobb csoportokban az Endlösung, az európai zsidóság kiirtásának ördögi terve, széles körben támogatott végrehajtása ellen dolgoztak. Hittek abban, hogy nem a taktikázó időhúzás, nem a fásult beletörődés, a német megszállók kiszolgálása a megoldás, hanem a szervezett életmentés, a leleményes, legális és illegális eszközökkel folytatott küzdelem. Akár a börtönig, a hősi halálig. Élni akarásuk, helytállásuk máig példaadó. Nem fakulhat el, nem mehet feledésbe.

Gur Dávid hangoztatta, hogy a szervezett, ám illegális haluc mozgalom fiataljai kezdték el a legnagyobb méretű embermentést már 1944. március 19-én. Magyarország német megszállásának első napjától szüksége volt az illegális-ellenálló haluc mozgalomnak igazoló papírokra, okmányokra. Az irat velejárója és elengedhetetlen feltétele volt a mindennapi életnek, és még inkább az illegalitásban. Csak dióhéjban a legfontosabbak szempontok: illegalitásba vonulás és mások mentése. A 200 önkéntes küldetése volt mintegy 300 célpontra figyelni, közben tájékoztatni és szökésre ösztönözni a potenciálisan életveszélyben lévőket. „A mi feladatunk volt mintegy 15 ezer fiatal Romániába mentése, szöktetése, mert ha elfogták volna őket, Auschwitz lett volna a sorsuk – tudhatta meg a könyvbemutató közönsége. – A haluc mozgalom tagjai gondoskodtak a gyermekotthonokba, a Vadász utcai Üvegházba mentettek, a védett házakban meghúzódók számára az élelem beszerzése és eljuttatása, a gyermekotthonok védelme, továbbá az elfogott, lebukott üldözöttek kiszabadítása a fegyházakból, szöktetésük a munkaszolgálatos egységekből… Valamennyi mentőakcióhoz kellettek iratok, a dokumentumok voltak az ellenálló-embermentő mozgalom legfőbb «fegyverei», eszközei a mentésnek, a náci-nyilas tervek meghiúsításának.”

A téma, a történelem iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánljuk az egykori, ifjú embermentő Gur Dávid „Együtt az ár ellen” című könyvét. A szerző és a kiadó jóvoltából a kötetet nem csupán a könyvtárak, kutatóhelyek, hanem oktatási intézmények is megkapják, megkaphatják, és természetesen könyvesboltok is forgalmazzák.

A szerző tavaly ősszel interjút adott az Infovilág szerkesztőjének: Együtt az ár ellen – Dávid Gur dokumentumkönyve a zsidómentésről (tessék kattintani!).