Ha a britek a kiválás mellett voksolnak júniusban, lehet, hogy a magyarok és a lengyelek is követik a példát. Lehet, hogy a 28-ak gyorsabban szétesnek, mint ahogy az ellenfelei bármikor is gondolták volna?

Sajnos, be kell látni, hogy összefügg az iszlám és az iszlámizmus. Időnként a békés vallás katalizátorként szolgálhat az agresszív Nyugat-ellenes ideológia számára, főként, ha az adott eszmerendszer közösségi élményt nyújt azoknak, akik rosszul érzik magukat a posztmodern társadalomban. A belga megosztottság tükrözi az egész földrész állapotát. A hivatalos Európa keményen dolgozik, hogy elhagyja a nacionalizmust, ám még nem lehet európai álomról beszélni.

Az érkező migránsok nem tudnak mihez igazodni, néhányan közülük Allahnak adják a hitüket, vagy az «iszlám államnak». Utóbbi oldalán vagy 6 ezren harcoltak a kontinensről, ami részben a beilleszkedési politika csődjét tanúsítja, de egyben azt is, hogy az európai muzulmánok fő árama nem tudta megvédeni saját ifjúságát a szélsőségtől. És úgy tűnik föl, hogy az iszlámisták jobban megszervezték magukat, mint az őket üldöző európai hatóságok.

Súlyos okai vannak, hogy Merkel és partnerei elidegenedtek egymástól. A kancellár egyik legfőbb teendője most az, hogy az integrációt közös értékké tegye mindenki számára – nevezetesen: az európai álom vonzóbb legyen a bevándorlók számára, mint bármilyen, halál utáni királyság.

A brüsszeli robbantások után Kelet-Európa úgy gondolja, hogy igaza van – kezdi tudósítását a külföldre sugárzó német közszolgálati rádió, a Deutsche Welle. Ezek az országok nem tesznek különbséget menekültek és terroristák között, egyszerűen másként látják a dolgokat. Lengyelország pl. a részvét kinyilvánítása után egy nappal közölte, hogy immár nem fogad be migránsokat, amit a másik oldal a szolidaritás hiányának tekint. Kai-Olaf Lang, a német Nemzetközi és Biztonsági Ügyek Intézetétől azt mondja, a lengyelek esetében csupán 400 emberről van szó, tehát igazán nem kell félni attól, hogy párhuzamos társadalom alakul ki. Szerinte Varsó inkább ily módon akar kibújni a kötelezettség alól. Szijjártó Péter azt bizonygatta, hogy a terrorfenyegetettség az ellenőrizetlen illegális bevándorlás miatt erősödött fel. A Fidesz-frakció pedig egyenesen azt állította, hogy Európa a polgárok életével fizeti meg a menekültpolitika árát…

A már idézett Kai-Olaf Lang azt fejtegeti, hogy Európában két gondolat áll szemben egymással. A Nyugat ragaszkodik a nyitott társadalomhoz, és nem szeretné, hogy a terroristák a mostaninál is keményebb biztonsági intézkedésekre kényszerítsék. Az, hogy a dolgok ezzel szemben milyen irányban mennek mifelénk, jól látható Szlovákiában, ahol 14 szélsőjobbos képviselő jutott be a parlamentbe. Fico új hangot akar megütni a migránsvitában és az ország a 2. félévben átveszi az EU soros elnökségét.

Nagy divat mostanában a népszavazás, csak éppen a közvetlen demokrácia nem segít azon, hogy a polgárok nagyon nem bíznak a politikusaikban – írja a New York-i Bard College egyik professzora az osztrák Die Presseben. Ian Buruma, aki a demokráciával és az emberi jogokkal foglalkozik, úgy gondolja, hogy Magyarországon a kvóták ügyében tervezett népszavazás azt az eredményt hozza majd, amit Orbán Viktor vár tőle. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy a népszavazások jól illeszkednek abba a populista hangulatba, ami napjainkban sok országot eláraszt, Trumptól kezdve az orbáni Magyarországig. A második világháború után igaza volt az akkori brit kormányfőnek, aki kifejtette, hogy a leginkább a diktátorok és a demagógok szoktak közvetlenül a néphez fordulni. Amúgy Hitler is alkalmazta. A despoták azért vetik be ezt az eszközt, mivel úgy állítják be, hogy ők maguk a nép. Ráadásul a referendumoknál többnyire nem a hozzáértés dönt, hanem a megérzés, ám azt könnyen manipulálhatják a demagógok. Utóbbiak éppen ezért szeretik annyira.

Emellett a népszavazások követelésében az a populista követelés is megnyilvánul, hogy „szerezzük vissza az országunkat”.  Itt persze a legtöbbször önbecsapásról van szó, ám a referendumok következményeit komolyan kell venni. Ha pl. Magyarország sikeresen tagadja meg az együttműködést a menekültválság megoldásában, akkor az más államokat is abba az irányba terelhet, hogy kövessék a példát. Mindent egybevéve: ha nem sikerül helyreállítani a bizalmat a köznép részéről, akkor a hatalom olyanok kezébe jut, akik úgy tesznek, mintha a nemzet nevében beszélnének. És abból még soha nem sült ki semmi jó.