Mai, Nap, 1990. szeptember 30., vasárnap:


VOLT EGYSZER EGY NDK


Hetvenkét óra múlva megszűnik egy állam Európa kellős közepén. Négy évtizeden át állandó jelzők csokra vette 
körül: „Európa legfiatalabb országának”, az „első német munkás–paraszt államnak” vagy „első német békeállamnak” illett titulálni ünnepi megemlékezésekben a Német Demokratikus Köztársaságot, amely fiatalsága, látszólagos ereje ellenére vészes immunhiányban és végelgyengülésben hunyt ki.


Semmi egyéb baja nem volt ennek NDK-nak, „csupán” annyi, hogy kezdettől politikai diktatúrára (titkos)rendőri 
terrorra, az állampolgárok egymás elleni kijátszására épült a legrosszabb porosz és sztálinista hagyományok rozoga 
romjain. Az NDK megrendülésében, majd drámai gyorsaságú összeomlásában – a belső erjedésen túl – 
vitathatatlanul a legfőbb szerepet Magyarország játszotta azzal, hogy tavaly szeptember közepén megnyitotta 
határát az ide menekült keletnémetek tíz ezrei előtt. Ezek után az NDK 40. évfordulós ünnepségeire Berlinbe 
érkezett Gorbacsov is csak ezt mondhatta: „ Aki késlekedik, azt megbünteti az élet.”


Az NDK elaggott, hetvenen felüli vezetése nem volt képes felfogni: ez az ország is megérett reformokra, és a régi 
módszerekkel már nem szabad, nem lehet vezetni. A német történelem első vértelen forradalma hetekalatt söpörte el Marx és Engels dédunokáinak „szocialista mintaállamát”, döntötte le azt az „antifasiszta védőfalat”, 
amely évtizedeken át vágott ketté egy országot és választotta el családok millióit.


Hetvenkét óra múlva minden másként lesz – ígéri az új keletnémet vezetés a – nyugati országrész hatalmas anyagi 
éserős erkölcsi támogatását élvezve. Biztos, hogy másként lesz, majd ha elszállnak a német egyesülés eufórikus 
órái. Már ma, két hónappal a nyugati márka bevezetése után négyszázezer keletnémet munkanélkülit és másfél 
millió részmunkaidőst tartanak nyilván. Egyelőre az elbocsátottak serege gyorsabban növekszik az újonnan munkába állókénál.


És ez csupán az egyik nagy veszély, amely az eggyé váló Németország keleti felén fenyegeti a társadalmat. Mint 
általában a kiélezett történelmi pillanatokban, most a megszűnő NDK-ban is növekszik a szélsőjobb és a szélsőbal 
kiszámíthatatlan következményekkel is járható föllépése, az idegenellenesség, sőt gyűlölet, amely nagyon könnyen 
minden nem német ellen fordulhat. És a még-NDK-ban nemcsak vietnamiak, algériaiak, chileiek és mások, hanem 
magyarok tízezrei is élnek.