A MEK hagyományt szeretne teremteni azzal, hogy évente legalább annyi kortársi szerzeménnyel bővül, ahány éves. Nem csupán a már elhunyt klasszikusok, vagy a Digitális Irodalmi Akadémián megtalálható művek digitális terjesztésére van szükség, hanem arra is, hogy más kortárs szerzők alkotásai is a világhálóra kerüljenek.
Valaha lelkes „mozgalmárok” kezdeményezték a hazai elektronikus könyvtár létrejöttét, és aprólékos kézi munkával, „tízujjas digitalizálással” gépelték be a szövegeket. Akkoriban a régi könyvtárosok még idegenkedve figyelték az új technikát, és sokan nem is jósoltak nagy jövőt az internetről letölthető könyveknek, a digitális könyvolvasásnak. Nem szólva a szerzői jogok bonyolult kérdésköréről, ami jó ideig gátolta is a tartalmak fölkerülését a netre. Ám mint kiderült, ezek a nehézségek áthidalhatók, és a kiadó-könyvár-szerző „szentháromsága” is egyszerűsíthető.
A Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról ma már csaknem 8600 dokumentum érhető el, és a szerver forgalmi adatai szerint egy-egy nap 25-30 ezer látogatói kattintással lehet számolni. A digitális könyvtár további előnye, hogy a határon túl, bárhol a világon elérhető. A honlap akadálymentesített változata pedig a vakoknak és gyengén látóknak segít, míg a Világhalló rovatban kínált hangos könyvekben bárki élvezetét lelheti.
A Magyar Elektronikus Könyvtár tizenötéves működése alkalmából tartott mai tájékoztatón bemutatták az útjára bocsátott „15 év – 15 könyv” elnevezésű programot. A MEK háttérintézményeként működő egyesületnek ugyanis sikerült megnyerni tizenöt hazai, illetve határon túli szerzőt, akik egy-egy kötetüket ajándékozták a világhálón történő közzététel céljából. Ennek az akciónak a többi között az a célja, hogy a jövőben minél több színvonalas kortárs magyar könyv legyen hozzáférhető a világhálón.
Európában vagy a tengerentúlon a kortárs könyvtermés nem hiányzik ennyire az ottani szerverekről. Nálunk viszont még megannyira mondvacsinált vagy valós ok akadályozza a kibertér „benépesítését”; ezek között a legkeményebb dió a szerzői jog. Igen elterjedt az a tévhit, hogy csak „lejárt jogú” mű kerülhet föl a netre. Valójában sokszor mind a két oldalon megvan a készség, s így csak néhány közös lépést kell tenni annak érdekében, hogy a művek digitális publicitást nyerjenek.
A ma ismertetett tizenöt mű esetében a szerzői, kiadói és könyvári szándék egymásra talált, így az elektronikus nyilvánosságnak immár nem volt akadálya. A remélhetően évente megújuló program lehetőséget teremt a folyamatos bővítésre – a kortárs szerzők, könyveik érdekében és az olvasók örömére.