A Médiatanács szerint a közmédia már azzal eleget tesz a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének, ha a kormánypárti álláspont részletes kifejtése mellett megemlíti, hogy az ellenzéknek más a véleménye. Hogy mi is az az eltérő nézet, azt már nem feltétlenül kell ragozni.
Tudom, hogy ettől senki sem fog a falnak menni, a politikai korrektség itt és most ellenjavallt, nem beszélve a fékekről és ellensúlyokról. Ha már gépészeti fogalmakban gondolkodunk, az újságíró legyen transzmissziós szíj. Már megszoktuk ezt.
Immunisak vagyunk akármekkora dózis cinizmusra. A szóban forgó állásfoglalás az MTVA-székház esete az ellenzéki képviselőkkel című szomorújáték bírósági utóélete kapcsán született, de születhetett volna bármi más kapcsán.
Van egy nekünk nem tetsző kijelentés? Nem közöljük.
Jelölhetünk csak fideszeseket a testületbe? Megtesszük.
Egyetemistát akarunk kinevezni helyettes államtitkárnak? Átírjuk a törvényi kritériumokat.
Jobban gazdagodunk, mint a monopolhelyzetű világcég alapítója? Igen, mert okosabbak vagyunk.
Kizárnak minket? Nem, előbb mi gyorsan kilépünk.
Ha kell, leváltjuk a Jóistent? Leváltjuk.
Nagy az arcunk? Hatalmas.
Levágnánk még a közöst megdézsmáló saját kezünket? Sose tettük.
Szoktuk még újraolvasni a találkozás egy fiatalemberrel című halhatatlan szöveget? Régen nem lapoztuk fel.
Meghalljuk még az óvatosságra, visszafogottságra intő szavakat? Már nem nagyon.
Körülnézünk még időnként? Egyre ritkábban.
Használjuk még a fejünket? Már szeretnénk bedugni a homokba.
Jó vége lesz ennek?
(Elhangzott a Klubrádió Esti gyors című műsorában.)
