A nyugat-ukrajnai Ternopil (oroszul Ternopol) Európának abban a térségében található, a melyen igen gyakran söpörtek végig a földrész történelmi viharai.
Az elmúlt századokban e vidék volt osztrák, orosz, lengyel, német, szovjeturalom alatt. A második világháború idején a város óriási emberáldozatot követelő tisztogatások helyszíne volt, és súlyos anyagi pusztításokat is érték.
Ternopil a Google térképén.
Az addig Lengyelországhoz tartozó Ternopilt 1939 szeptemberében szovjet csapatok foglalták el, majd 1941 júliusában a németek szállták meg. A háborúnak itt a szovjet hadsereg 1944. áprilisi bevonulása vetett véget, amikor a város és térsége ismét a Szovjetunió részévé vált.
Mindennek ismeretében örültem annak, hogy a 2012-i ukrajnai parlamenti választások idején nemzetközi megfigyelőként ebbe a sokat látott, sokat szenvedett, ezúttal már a független Ukrajna részét képező városba utazhattam.
Fogadott bennünket a város polgármestere is. A szerző a bal oldalon; jobbról a második lapunk munkatársa, Farkas József György.
Ternopil hangulatos város, történelmi-vallási emlékhelyekkel:
Külön meg kell említenem azt a varázslatosan kellemes, helyi kulturális légkört sugárzó éttermet, ahová ukrán vendéglátóink meghívtak:
A történelem minduntalan visszaköszönt az ott eltöltött néhány napom alatt. Ismeretes, hogy Galícia e városának számottevő zsidó lakossága volt. 1900-ban a lakosok 28,3%-a ukrán, 27,1%-a lengyel, 44,3%-a zsidó volt. Egy 1939-i kimutatás szerint az akkor itt élt 37 500 lakosból közül 39,7% lengyel, 39,3% zsidó, 19,2% ukrán volt.
Érdekesség: az említett étteremben is ki volt függesztve egy tábla, amely egy hasonló összetételű Ternopil adatait ismertette. A második világháború ismert eseményei következtében Ternopil lakossága 1946-ra a harmadánál is kevesebbre, mindössze 12 ezerre (!) zsugorodott, mára viszont a város 221 000-es létszámmal büszkélkedhet. Az 1989-i statisztikai adatok szerint ma a városlakók 91,2%-a ukrán, 7,2%-a orosz, 0,6%-a lengyel. A térség történelméről beszél az a hatalmas zsidótemető is, amely – eléggé elhagyatott állapotban – máig is hirdeti Európa e vidékének nem felejthető és később tragédiába torkollott múltját. A felsorolt adatokból is kiviláglik: példátlanul drámai változások mentek végbe a múlt században Ternopil népességének számában és összetételében
A helyi történelem egy másik szeletéről tanúskodik az a szobor, amely Sztepan Banderát, az újkori ukrán történelem egyik legellentmondásosabb figuráját ábrázolja „Ukrajna hőse” felirattal. Bandera az ukrajnai lengyel, német és szovjet jelenlét ellen, a nacionalista Ukrajna létrehozásáért harcolt. Fegyveres függetlenségi mozgalmát végül csak 1950-ben tudták, ezúttal a szovjet hatóságok, felszámolni.
A Szovjetunió megszűnését követően, a múlt években Bandera gondolatai bizonyos mértékben újra megjelentek az ukrán közéletben, és mára szélsőséges civil és paramilitáris szervezeti kereteket is öltöttek. Nem véletlenül használta az oroszországi propaganda ezt a – kétségkívül aggasztó – jelenséget arra, hogy a 2014-i krimi népszavazáskor köztereken kiállított panelek révén jelezze az ottaniaknak: az orosz zászló színeiben bemutatott krimi térkép és a félsziget egy hatalmas horogkereszttel ellátott térképe közötti választás a tét.
Bandera hagyatékáról tanúskodik az az emlékmúzeum is, melyet Ternopilban, a KGB ottani (egykori) központjának helységeiben 1996-ban állítottak fel. A múzeum a szovjet rendszer ellen küzdő ukrán nacionalisták, függetlenségpártiak tevékenységét ismerteti.
A visszaemlékezés a múlt század eseményeire még hosszú ideig vitatott, ellentmondásos, a mai feszült, bonyolult politikai viszonyoktól elválaszthatatlan marad.
