(Németh Péter/hirklikk.hu) Szeptembertől satuközeli szigor lesz – mondá Orbán Viktor augusztus 21-én, nem részletezve azt, hogy ez pontosan mit jelent. (A nyitó kép forrása: Pester Lloyd.)

A miniszterelnök nagyon szeret olykor szlengben beszélni, feltehetően abból – a szerintem téves – megfontolásból kiindulva, hogy az emberek imádni fogják ezért (is) őt. A satu például a fékezésből jön, ha valaki „tökig” nyomja a féket; egy ilyen kifejezés egyszerre mond sokat és semmit, mégis: olyan közvetlen pasiként jelenik meg általa az ország legfontosabb személyisége. 

Onnan, augusztus 21-től, mindenki azt találgatta: vajon milyen intézkedéseket hoz majd a kormány, illetve maga Orbán Viktor; vajon lesz-e újabb veszélyhelyzet, mi lesz az iskolákkal, és mi lesz az utazásokkal, a határokkal? Végső döntést – a satun túl – e hét szerdájára ígértek, mert szerdákon szokott kormányülés, másnap pedig kormányinfó lenni. A kabinet – maga Orbán Viktor – tehát már eleve nehéz helyzetbe hozta a családokat, szinte az utolsó pillanatra hagyta a titok feloldását, aminek mindössze annyi volt a következménye, hogy senki sem tudott a saját ügyében – ha érintett volt – intézkedni. Igaz, a miniszterelnök azt is mondta, hogy nem javasolja senkinek, hogy szeptember 1-je után szabadságra utazzék külföldre, különösen a déli országok nem ajánlottak.

Nos, az ajánlás nem egyenlő a tiltással, sokan gondolhatták úgy, ha a kormányfő és külügyminisztere éppen a horvát tengeren tölti a „holidayt”, akkor ők is megkockáztathatják, hogy nem fogadják meg a hatalom tanácsait. Éppen ezért, voltak olyanok, akik ekkor döntöttek az utazásukról. Az utazási irodák sem írták ki a honlapjukra, hogy „bezártunk”, szóval sikerült a kormánynak egy olyan bizonytalan helyzetet előállítani, amiben senki nem tudta, mi lenne a helyes döntés.

Aztán eljött az a bizonyos szerda, de akkor csak annyi derült ki: a kormány mégsem ülésezik, mivel több tagja karanténba kényszerül, egy hétvégi, állítólagos magánrendezvény miatt. Azt nehéz felfogni ugyan, hogy – mondjuk – Gulyás Gergely vagy Orbán Balázs, akár Varga Judit negatív tesztjére várva, miért ne lehetne egy ilyen súlyos döntést meghozni, miért váratnak az információval több millió embert, de a mi kormányfőnk már csak ilyen: szüksége van mindenkire ahhoz, hogy kihirdesse, mi is az a satuközeli állapot.

Így aztán pénteken délutánra halasztódott a végső verdikt közlése, azaz, hogy úgy döntöttek: lezárják a határokat. A világ összes országa számunkra vörössé változott, abban a hitben, hogy a határon meg lehet állítani a vírus terjedését.

És most tegyük félre, hogy ez jó vagy rossz döntés, azt is, hogy szakemberek sora hülyeségnek tartja, a francia elnök is ostobaságnak, foglalkozzunk csak azzal: szabad-e ilyen szigorú lépést úgy meghozni, hogy sokan képtelenek voltak felkészülni rá. Felkészülni például arra, hogy a szeptemberre szóló repülőjegyeiket „átbookolják”, hogy hazaérjenek a karantén, illetve a jelentős, a fizetős tesztek miatti pénzvesztés előtt. Mellesleg: aki meg tudta oldani, az is veszített, hiszen a repülőtársaságok nem akceptálták az orbáni döntést; új jegyet kellett venniük. De sokan hiába akartak is volna hazarohanni: nem lévén szeptember előtt repülőjáratuk. Kénytelenek úgy visszaindulni, hogy itthon karanténba kényszerülnek. (Ráadásul az sem megoldás, hogy külföldön beszerzett friss tesztekkel váltsák meg a belépésüket, azt a kormány intézkedése alapján, a határon nem fogadják el. Kizárólag a labdarúgó Szuper Kupa spanyol és német szurkolói léphetnek be Magyarországra az otthonról hozott negatív teszttel. (Az a 6000 ember kivételezett, míg a másodosztályú magyar állampolgárok hátrányt szenvednek velük szemben…)

A kormány arra sem hozott intézkedéseket, hogy mi legyen az utazásukat – a korábbi engedmények alapján – befizetett emberek sorsa: kötelesek-e maradéktalanul visszaadni nekik a pénzüket, és kártalanítják-e ezért például az utazási irodákat? A Wizzair például 60 eurós lemondási díjat követel, ami több, mint 20 ezer forint.

Gondoljunk csak bele: manapság ennél sokkal olcsóbban is lehet repülőjegyet vásárolni. 

A lényeg: a magyar kormány három napot hagyott arra, hogy bárki intézkedni tudjon, ráadásul ebből a három napból kettő a hétvégére esik. Noha a szombat ezúttal munkanap volt, ezzel együtt ilyen rövid időt biztosítani arra, hogy bárki át tudja szervezni az életét, egyszerűen tisztességtelen. Ráadásul semmi nem is indokolja a késedelmet, hiszen Orbán már egy héttel előbb tudta, mit jelent is az ő fogalmi rendszerében a satuközeli állapot. 

Normális országokban egy ilyen eljárás azt jelenteni, hogy az adott kormánynak kampó.