Két Trump-hívő meghal, és bejut a mennyországba, ahol fogadja őket az Úr. „Kérünk, Urunk, mondd meg nekünk, mi volt a 2020-i elnökválasztás valódi eredménye? Ki állt a csalások mögött?”„Gyermekeim – válaszol az Úr – nem történt csalás.” Döbbent csönd, majd egyikük odasúgja a másiknak: „A szálak annál is magasabbra vezetnek, mint ahogy gondoltuk volna.”

Ezzel a viccel indította írását a londoni Financial Timesban Ivan Krasztev ismert bolgár elemző, a szófiai Liberális Stratégiák Központjának a vezetője. A poénnal – mint folytatta – azt kívánta érzékeltetni, hogy a politikai megosztottságról most az derül ki, sokkal mélyebb, mint ahogy gondoltuk volna. Eddig azt hihettük, Trump imázsa olyannyira megsérült Európában, hogy nincs az a nacionalista vezető, aki arról álmodozna ezek után, hogy őt nevezik majd a „német Trumpnak” vagy az „olasz Trumpnak”. Ám a bekövetkezett fordulat nem változtatta meg sok populista szavazó azon meggyőződését, hogy Trump politikája helyes volt.

A szerző szerint a közép-európai populisták a saját bőrükön érzik Trump vereségének a hatását: Lengyelország és Magyarország nem csupán egy szövetségest veszített el – számukra egyenesen fenyegetésszámba megy Joe Biden Amerikája. De – folytatja – a legtöbb európai országról elmondható, hogy nem csitul az establishmenttel, a megállapodott elittel szembeni ellenszenv, a liberalizmus hibái nem nyertek bocsánatot. Ami megváltozott, az a covid következtében változott meg: a politika ismét lokálisabb, a szűkebb környezethez erősebben kötődő dologgá vált.

Trump vereségének eredményeként az összeurópai populista mozgalom ígérete elveszítette lendületét. Kettévált az útja Trump eddigi európai szövetségeseinek – akik Nyugat-Európában ellenzékben, Közép-Európában viszont hatalmon vannak. Olasz-, Francia- és Spanyolországban a nemzeti populista pártok igyekeznek hasznot húzni, választói támogatottságot szerezni a járványügyi lezárások miatti, növekvő haragból. Ezzel szemben Lengyel– és Magyarországon a populisták annak bizonygatásával próbálják megőrizni a hatalmukat, hogy a lezárások meghozzák a maguk eredményét. 

Krasztev emlékeztet Orbán Viktor azon állítására, hogy korábban megtapasztalták, az amerikai demokraták diplomáciája morális imperializmusra épült. Most pedig – állapítja meg a bolgár elemző – Budapest és Varsó a belügyeibe való beavatkozás vágyaként értelmezi mind az új amerikai kormányzat azon elkötelezettségét, hogy saját prioritásai közé emeli a nemzetközi korrupció elleni harcot, mind az EU-nak azt a lépését, amellyel a pénzügyi támogatásokat a jogállamiságtól teszi függővé.

Trump veresége nem jelenti az európai populista mozgalom végét, hiszen az okok, amelyek lehetővé tették a felemelkedését, továbbra is fennállnak, jelzi azonban azt, hogy a populisták képzeletét már nem az Egyesült Államok ragadja meg, hanem készek szövetségeseket és támogatókat keresni a nyugati világon kívül – hangsúlyozza a Financial Times vendégszerzője. Közülük sokaknak rokonszenves volt az olyan autoriter vezető, mint Vlagyimir Putyin orosz elnök, vagy a kínai gazdasági modell. De a Trump-érában Orbán, továbbá az olasz Matteo Salvini és a lengyel Jarosław Kaczynski inkább Washington szövetségét választotta, és a Nyugat védelmezőjeként tüntette fel önmagát. Most, hogy Biden van a Fehér Házban, nem lesz meglepő, ha ezek a tényezők hátat fordítanak Amerikának, és tudatosabban működnek együtt más autoriter rezsimekkel.

Krasztev úgy véli, különösen annak a veszélye nagy, hogy Magyarország Kínát vagy Oroszországot illetően megtöri a Nyugat egységét. A magyar kormány azon döntését, hogy Budapesten megnyithatja kampuszát a kínai Futan egyetem, miután Orbánék kiűzték a Közép-európai Egyetemet, a Soros György által alapított CEU-t, nyomatékos üzenetnek kell tekinteni.

A civilizálatlan kulturális háborúnak még nincs vége sem Amerikában, sem Európában – írja Kasztev. Az eredeti angol szövegben rejlő szójáték lefordíthatatlan: az „uncivil cultural war” kifejezést használja, utalva arra, hogy ami zajlik, az polgárháborúnak – civil war – sem nevezhető, „uncivil” jelenség.

E cikknek a némiképp hosszúra nyúlt ismertetése után már csak arra maradt időm, hogy röviden megemlítsem: a Frontexnek, az EU határvédelmi ügynökségének a Magyarországról történő kivonulását bőséges terjedelemben tálalja a világsajtó. A The Washington Post által közölt AP hírügynökségi tudósítás azt emeli ki, hogy az EU figyelmezteti Magyarországot: változtatnia kell migrációs politikáján.

Idézi Chris Borowski Frontex-szóvivőt, aki szerint akkor újítják majd fel magyarországi tevékenységüket, ha Budapest eleget tesz saját törvényhozásában az Európai Bíróság ítéletének – ez azonban a tudósító szerint még jókora időt igénybe vehet.