Lehet találgatni: nem kevesebbről, mint arról, hogyan alakulhat a világ országai és lakói mintegy negyedének a jövője. A Nemzetközösségről, ahol még mindig – mint egykor a Brit Birodalom fénykorában – sohasem nyugszik le a Nap. (II. Erzsébet királynő; forsás: https://www.usmagazine.com.)
Ha valóban jól informált II. Erzsébet életrajzírója, Robert Jobson, a királynő 95 éves korában átadja uralkodói kötelezettségeit. A szerző állítólag azt is tudja, kinek. De azt nem, hogy ez feltétlenül azt is jelenti, lemond a trónról. „Elérkezik az idő, amikor minden kötelezettségét átadja Károlynak. Hogy nézne akkor a fia szemébe, ha nem őt nevezné meg a következő királynak” – írta Jobson alig néhány hónapja.
Ez a bizonyos születésnap április 21-én elérkezett, de a Buckingham-palotából semmilyen erre utaló hír sem érkezett; igazában nem is volt várható néhány nappal Fülöp herceg halála után. A királynő mindössze ennyit üzent a világnak: „Noha családunk egy nagyon szomorú időszakot él át, mindannyiunk számára jó érzés volt látni és hallani a tiszteletadásokat az Egyesült Királyságból, a Nemzetközösségből és szerte a világból. Családom és én szeretnénk megköszönni minden támogatást és kedvességet, amelyet az elmúlt napokban mutattak felénk”.
Így mostantól akár bármelyik hétköznapon szolgálhat meglepetéssel a királynő. Vagy esetleg a hivatalos uralkodói születésnap is lehet az esetleges történelmi bejelentés időpontja, ami a nyáron, a szokások szerint júniusban lehetséges. Ennek a szokásnak, mint Angliában annyi mindennek, régmúltból származó története van; 1748-ban kezdődött. Az akkori uralkodó, II. György novemberben született, az időjárás azonban nem volt alkalmas a nyilvános ünnepségek és színpompás felvonulások lebonyolítására. A király ezért úgy döntött, hogy az éves, koranyári katonai felvonulás időpontját választja a mindenkori uralkodó hivatalos születésnapjának. Ezt a gyakorlatot VII. Eduárd, Viktória királynő fia a múlt század elején megerősítette Tavaly – egyetlen egyszer, amióta bevezették – a világjárvány miatt elmaradt az ünnep. Az idén június 12-én kerülne sor az eseményre, ám a felvonulás a koronavírus-járványra való tekintettel, az idén is elmaradhat.
Akkor tehát vagy történik valami, vagy akkor sem…
Abban pillanatnyilag egységesek mindazok, akik e bonyolult témában szakértőknek számítanak, hogy II. Erzsébet királynő visszavonulását vagy bármikor is bekövetkező halálát követő láncreakció sokkal nagyobb hatású lesz, mint a gyász vagy az új uralkodó megkoronázása.
A minden eddigi brit királynál és királynőnél hosszabb ideig, immár 70. éve a trónon ülő uralkodó távozásával ugyanis a Nemzetközösség országai közül több is úgy dönthet, hogy megszakítja az állami kötődést Londonnal és teljesen önállóvá válik. De nem mindegy, hogy hányan és mikor; s erre alapjaiban hatással lehet-e, ki lesz az úr a királynő után Londonban, a Buckingham-palotában. Mert a hivatalos trónörökös, a 72 éves Károly walesi herceg már koránál fogva is eleve más a világnak, mint a másik lehetséges utód, a 38 éves Vilmos, Cambridge hercege
Meglepő vagy sem: a nemzetközösség tagállamainak többsége már ma köztársaság. Sőt, magában Nagy-Britanniában is tovább erősödhetnek a köztársaságpártiak. Mert, bár a királyi család támogatása még mindig erős, a monarchiát sokan elavult hagyománynak tartják.
És – nem mellékesen – rövid-vagy hosszabb távon szakadhat akár maga az Egyesült Királyság is: Skócia, Észak-Írország, sőt Wales is függetlenné válással fenyeget a brexit óta!
Sokat sejtetnek a jövő alternatíváiról a Wikipedia által összeállított tények:
„A Nemzetközösség feje (Head of the Commonwealth) II. Erzsébet, akinek személye a Nemzetközösség tagjainak szabad társulását jelképezi… A Nemzetközösség feje cím szimbolikus és nem jár hatalommal a tagállamokban. A csoporton belül ugyanakkor 16 állam, a Nemzetközösségi Királyságok II. Erzsébetet ismeri el uralkodójának és ezzel államfőjének. Uralkodói címei nem állnak kapcsolatban egymással, tehát egyik sem a másikból ered jogilag: a királynő minden nemzetközösségi királyságnak külön-külön uralkodója, így fel sem vetődik, hogy ezek az államok bármely szempontból ne lennének egyenlők egymással. Minden egyes uralkodói cím végén ott áll: „a Nemzetközösség feje”. (II. Erzsébet például így „Isten kegyelméből Belize királynője és más királyságaié és területeié, a Nemzetközösség feje”)
A Nemzetközösségi Királyságokon kívül a többi tagállamnak saját államfőik vannak; 31 tag nemzetközösségi köztársaság, 6 önálló nemzetközösségi monarchia (Brunei, Lesotho, Malajzia, Szamoa, Szváziföld és Tonga).
A Nemzetközösség nem politikai unió és nem ad jogokat az Egyesült Királyságnak, hogy hatalmat gyakoroljon a többi tagállam ügyei felett. Elsősorban olyan szervezet, amely különböző gazdasági és politikai hátterű államoknak ad lehetőséget a szorosabb, egyenlő alapokon nyugvó kapcsolatra. Fő tevékenységei azt célozzák, hogy megteremtsék a légkört a tagállamok együttműködésére a gazdaságban, a demokrácia és az emberi jogok előmozdításában és a jó kormányzati gyakorlatok terjesztésében.
A gazdaságban is! Mert a Nemzetközösségnek jelenlegi 53 tagországa van, együttes lakossága pedig 1700 millió. Meg a hozzájuk tartozó nem kevés nemzeti jövedelem (GDP), továbbá a nemzetközösség kereskedelmének saját belső szabályozottsága…
De igy marad-e?
Évszázadok óta hagyományos trónöröklési rend határozza meg, hogy kik és milyen sorrendben követhetik egymást Nagy-Britannia és a vele perszonálunióban lévő, a brit korona alá tartozó nemzetközösségi országok (commonwealth realm) trónján. E szerint II. Erzsébet távozásakor a trónról – bármikor történjék is – a lehetséges utódok trónöröklési sorrendje ma Károly walesi herceg (*1948) az évtizedek óta hivatalos trónörökös. Őt követi Károly és a legendás, fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt „Princesss Diana” elsőszülöttje, Vilmos cambridge-i herceg (*1982). A harmadik helyen György herceg következik (szül. 2013), akinek (és még két kis hercegnek) édesanyja az a Katalin (Kate, másoknak Catherine) hercegnő, aki sok angol és nem angol nemzetközösségi polgár számára az új Dianát testesíti meg.
Sokak számára meglepő, de Nagy-Britanniának nincs hivatalos alkotmánya. Ezt helyettesíti a törvények és jogelvek összessége, amelyen az Egyesült Királyság jogrendje alapul. Ráadásként pedig azok az íratlan források, amiket parlamenti szokásjognak, illetve felségjogoknak szoktak nevezni Albionban
És: alkotmányjogászok szerint ez az utóbbi (felségjogok) adhatja II. Erzsébet kezébe a döntést, vagy legalább is az erős beleszólás lehetőségét, hogy ki, mikor és hogyan kövesse a trónon.
A választék és a megoldások tárháza gazdag, a rövid és főként hosszabb távú következményeké pedig kiszámíthatatlan.
# II. Erzsébet nem mond le a kötelezettségként emlegetett uralkodói jogokról, így minden marad úgy, ahogyan az az évszázados hagyományokból következik, mert úgy gondolja, amiben igaza lehet is, hogy az ő személye a Windsor-ház uralkodói fennmaradásának legbiztosabb talpköve. Vagyis hivatalosan nem történik semmi. Igy csak az életből való távozása után dől el, ki lép helyére a trónra.
# II. Erzsébet lemond és Károlyt, a hivatalos trónörököst – aki (nem túl népszerű) feleségével, Camillával együtt évtizedek óta vár erre – megkoronázzák.
# Anyja hatalomból való ilyen vagy olyan távozásakor (korára való tekintettel is) Károly lemond az elsőszülöttségből következő öröklési jogáról és azt átadja a szigetországban és azon kívül is kedvelt legidősebb fiának, Vilmos hercegnek, akinek az édesanyja történetesen az immár feledhetetlennek számító „Princess Diana”.
# Erzsébet lemond az uralkodói kötelezettségekről, de a trónról nem, s azokat a nemzetközileg és történelmileg nem ritkán alkalmazott régensi hatalommal Károlyra vagy Vilmosra bízza.
# Így aztán, bárhogyan alakul is, Erzsébet (és titkos tanácsadói) akarata dönthet: Károly vagy Vilmos lesz-e az Egyesült Királyság és a nemzetközösség következő államfője.
# Károlyt viszont aligha követheti majd más a trónon, mint Vilmos, pillanatnyilag három kisgyermek apja, akik közül a most 8 éves Györgyből valamikor ugyancsak „őfelsége, a király” lehet.
De addig sok víz folyik le a Temzén. Azt viszont, hogy ki lesz végül az Egyesült Királyság és a Nemzetközösség országainak következő államfője, most lehet találgatni. Sőt, jó angol szokás szerint a londoni irodákban már fogadni is rá.
Miközben Albion évezredekre visszanyúló viharos történelmének ismeretében (829-ben Egbert wessexi király lett az első angolszász, aki egész Anglia urának mondhatta magát) csak annyi biztos, hogy a brit himnusz előbb vagy utóbb megváltozik: „God save the Queen” helyett „God save the King” szöveggel kérik isten oltalmát az angol uralkodóra. Meg alattvalóira a szigetországban és szerte a világban…
